Kardfogú macskához hasonlóan étkezett egy kihalt tengeri emlős

Kutatók friss eredményei szerint a mintegy 20 millió éve élt, rejtélyes Kolponomos tengeri ragadozó emlős táplálkozási stratégiája furcsamód a Smilodon kardfogú macskáéhoz hasonlított.

Az amerikai szakemberek nagy felbontású röntgenfelvételeket készítettek és számítógépen szimulálták az őslények harapását, ezáltal felderítették, annak ellenére, hogy a két kihalt ragadozó között élőhely és táplálék tekintetében óriási a különbség, állkapcsuk struktúrája hasonló elven épült fel. A vizsgálatról a Proceedings of the Royal Society folyóirat számolt be.

A Kolponomos – elsősorban két faj koponyája és foga – legidősebb, ismert maradványait Oregon, Washington és Alaszka csendes-óceáni partvidékén, ősi tengeri üledékekben lelték fel. Különleges formája, és a kövületek kis száma miatt az állatot máig nem sikerült elhelyezni az evolúciós családfán.

Hatvanas évekbeli első leírásakor még mosómedve rokonnak hitték, de később a koponya alapján már fókához vagy medvéhez hasonlították, fogainak tanulmányozása pedig feltárta, hogy azok küllemükben és kopásukban leginkább a tengeri vidrákét idézik. Eme utóbbiak zsákmányukat – kemény héjú tengeri gerinctelenek, főleg kagylók – mellső lábukkal és kövekkel fejtik le a különféle felszínekről, majd fogukkal, esetleg mellkasukon tartva eszközökkel zúzzák össze a külső héjat.

A Kolponomos kövületek vizsgálatának eredendően az volt a célja, hogy feltárják, a kihalt ragadozó is hasonló módon táplálkozott-e. A kutatás tartománya akkor bővült ki, amikor az egyik, Smilodont tanulmányozó szakember hasonlóságokat vélt felfedezni a két állat között.

Ennek folytán CT-vel vették szemügyre a Kolponomos és hat másik ragadozó – Smilodon, szürke farkas, tengeri vidra, folyami vidra, barna medve és leopárd – koponyáját, majd számítógépes módszerekkel biomechanikai modelleket készítettek, és tanulmányozták, milyen hatékonyak az állatok különféle harapások kivitelezésénél.

Kiderült, hogy a Kolponomos és a Smilodon állkapocs-mechanikája jobban hasonlít egymáshoz, mint bármely másik, vizsgált fajéhoz, ami egyedülálló táplálkozási stratégiára utal. Összességében a kutatók azt sugallják, hogy a Kolponomos alsó állkapcsával feszegethette, majd koponyáját előrelendítve választhatta le a kövekről zsákmányát, amelyet aztán rágófogaival zúzott össze.

A biomechanikai adatok szerint a tengeri vidra és a Kolponomos harapása nem nagyon hajaz egymáséra. A fogak kopása alapján táplálkozásuk még mindig átfedésről árulkodik, de evolúciós megoldásuk a kemény héjú állatok zsákmányolására igencsak eltér egymástól.

A szerzők hangsúlyozzák, eredményeik nem sugallnak közös származást a Kolponomos és a Smilodon között, mint inkább a konvergens evolúció – hasonló jellegzetességek egymástól független kifejlődése – újabb, érdekes példáját tárják fel.