Megfejtették a déjá vu rejtélyét

Könnyen meglehet, hogy aki e sorokat olvassa nem tud szabadulni az érzéstől, hogy ezt a cikket már korábban is olvasta, még ha pontos emlékei nincsenek is róla, hogy ez mikor történt. Ez a jelenség déjá vu, ami annak a jele, hogy az agya ellenőrzi a memóriáját.

Korábban azt gondolták, hogy a déjá vu az agyban keletkezett hamis emlékek következménye. De Akira O’Connor kutatásai a brit University of St. Andrewson rámutattak, hogy ez a feltételezés nem állja meg a helyét. A déjá vu nagyon nehezen kutatható jelenség annak illékonysága miatt. Hogy ezt az akadályt elhárítsák, O’Connor és kollégái kifejlesztettek egy módszert, amellyel kiválthatják az érzést laboratóriumi körülmények között is.
A csapat egy olyan technikát alkalmaz, amelyet normálisan hamis emlékek kiváltására használnak. Ennek során a kísérleti személynek valaki egymáshoz kapcsolódó szavakat sorol fel – mint például az ágynemű, párna, éjszaka, álom stb. – de kihagyják a felsorolásból a szavakat összekapcsoló kulcsszót, a példának hozott esetben az alvást. Ha a személyt később megkérdezik róla, hogy milyen szavakat hallott, akkor hajlamos az alvást is megemlíteni. Ez a hamis memória következménye.

A déjá vu érzésének létrehozásához O ‘Connorék először arra kérték a kísérlet résztvevőit, hogy sorolják fel azokat a szavakat a felsorolásból, amelyek „a”-sel kezdődtek. Az önkéntesek azt válaszolta, hogy nem hallottak ilyen szavakat. Ez azt jelentette, hogy amikor később megkérdezték őket, hogy hallották-e az „alvás” szót, emlékeztek rá, hogy azt nem hallhatták, a szó mégis ott motoszkált az agyukban. „Arról számoltak be, hogy pontosan ilyen furcsa érzés a déjá vu” – mondta O’Connor.
A kutatók 21 önkéntes agyát szkennelték be fMRI-vel, miközben azok déjá vu-t tapasztaltak. Azt várták volna, hogy az agynak azok a területei lesznek aktívak, amelyek az emlékekért felelnek, mint például a hippocampus. De nem ez volt a helyzet. O’Connorék azt találták, hogy az elülső agyi területek voltak aktívak, amelyek a döntéshozatalban vesznek részt.
A Colorado Állami Egyetem szaktudósai a legújabb kutatásuk során abból a feltételezésből indultak ki, hogy a déjá vu egy emlék, amit az agyunk rosszul hívott elő. Tulajdonképpen egy korábbi, nagyon hasonló szituáció miatt torzít emléket az agyunk.
O’Connor ezt az eredményt júliusban az emlékezettel foglalkozó nemzetközi konferencián mutatta be Budapesten. Úgy gondolja, hogy az elülső agyi régiók valószínűleg ellenőrzik az emlékeinket, és jelzéseket küld, ha valamiféle memóriahibát talál, ez egy konfliktus aközött, amit mi már megtapasztaltunk, és aközött amit gondolunk, hogy megtapasztaltunk. Ez a konfliktushelyzet jelenhet meg a déjá vu érzésében.
Ha ezeket a megállapításokat megerősítik, akkor a déjá vu annak a jeleként lesz értelmezhető, hogy az agy memória ellenőrző rendszere jól működik, és hogy kevésbé valószínű, hogy az egyént megcsalja az emlékezete.
Ez a jelenség az életkorral változik. Ahogy a memória hatékonysága romlik az életévek számának növekedésével, úgy csökken a déjá vu gyakorisága, amely fiatalabb korban gyakrabban színezi meg az agy tudatos tevékenységét. „Elképzelhető, hogy az agy általános ellenőrzési rendszere hanyatlik, s kevésbé valószínű, hogy képes felfedezni a memóriahibákat” – mondta O’Connor.
Christopher Moulin a grenoble-i Pierre Mendés-France Egyetem kutatója szerint ezek a megállapítások nem sok jót ígér azok számára, akik nem tapasztalnak déjá vu-t egyáltalán, mert nem reagálnak a memóriarendszerük állapotának változására.
De az is lehet, hogy azoknak az embereknek, akik egyáltalán nem tapasztalnak déjá vu-t talán csak jobb a memóriájuk. Ha nincs memóriahiba, nincs, ami kiváltsa a déjá vu-t” – mutatott rá O’Connor az eredmények bizonytalanságára. Azaz arra nézvést még semmi biztosat nem lehet állítani, hogy a jelenség hasznos vagy sem az ember számára.