Megfejtették a kozmikus „szingliség” rejtélyét

A Tejútrendszerben a csillagok felének van csupán párja, a többiek elmagányosodtak – a kozmikus „szingliség” rejtélyét a Bonni Egyetem és a Max-Planck rádiócsillagászati kutatóintézet tudósainak sikerült megfejteniük.

A kutatásról a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society csillagászati havilapban jelent meg tanulmány.

A csillagok nem izoláltan, hanem csoportosan fejlődnek, intersztelláris gáz- és porfelhőkből alakulva, s a kozmikus „szülőszobákban” általában párosával „jönnek a világra”. Ez azt jelenti, hogy kettős (bináris), vagy akár hármas csillagrendszerek jönnek létre, minden újszülött csillagnak van társa. A legtöbbször a csillagcsoportok gyorsan szétszélednek a galaxisban, de a tudósok mindmostanáig nem tudtak rájönni arra, hogy miért magányosodik el a felük – olvasható a Science Daily (http://www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.

A német kutatók a csillagok születésének a körülményeiben találták meg a választ. Mielőtt a csoportok szétszélednek, a kettős csillagok áthaladnak a kozmikus „szülőszobán” és gravitációjuk kölcsönösen hat egymásra.

„Sok esetben a párosokat két szingli csillag szakítja szét. Egy kicsit úgy kell elképzelni a helyzetet, mint amikor a zsúfolt táncparketten egy pár egy másikkal ütközik össze” – magyarázta Michael Marks, a szerzők egyike.

Ennélfogva csökken a párosok száma, még mielőtt a csillagok szétszéledhetnének a galaxisban.

„A csillagkeltetők nem egyformák – vannak agyonterheltek és kevésbé zsúfoltak. Minél több kettőscsillag jön létre, annál „tömöttebb” a csoport, így annál nagyobb a kölcsönhatások valószínűsége. Ezáltal több bináris rendszer válik szét magányos csillagokká. Ez azt jelenti, hogy minden egyes csoport esetében más és más a kettős rendszerek és a magányos csillagok aránya” – mondta Michael Marks, hozzátéve, hogy komputeres modellek segítéségével immár ki lehet számítani, mely régiókban milyen arányban magányosodnak el a csillagok.

MTI/galamus.hu