Mégsem lehetetlen az időutazás

A világ legnagyobb részecskegyorsítóján, a nagy hadronütköztetőn folytatott kísérletek megdönteni látszanak Einstein relativitáselméletét és új lehetőségeket tárnak fel. A tudósok immár komolyan vitatják az időutazás lehetőségét.

A közelmúltban két hollywoodi hírességet is időutazás gyanújába kevertek. Előbb egy ismeretlen gyűjtő kínált fel internetes árverésre egy 1860-ban készült fotót, mely egy John Travoltára hihetetlenül hasonlító férfit ábrázol. Majd egy másik gyűjtő rukkolt elő a XIX. század végéről származó felvételével, amelyen Nicolas Cage kiköpött mása látható. A fénykép tulajdonosa tréfásan azt állította, hogy a színész valójában halhatatlan vámpír lehet, aki hetvenöt évente egyszer ébred fel álmából.

A harmadik furcsa eset idén tavasszal történt, amikor is a You Tube videomegosztó oldal egyik látogatója Charlie Chaplin filmjében felfedezett egy nőt, aki mobiltelefonon beszél. A felvételt milliók tekintették meg az interneten, s az eset nagy vitát kavart. Nem sokkal később a mobiltelefonos nőt Akira Kurosawa Hét szamuráj című filmjében is felfedezni vélték. A jövőkutatóknak, a különféle titkosított anyagok és X-akták fanatikusainak több se kellett, hogy ismét bizonygatni kezdjék: az időutazás lehetséges.

A komoly fizikusok természetesen még arra sem méltatták eddig az álmodozókat, hogy vitába szálljanak velük. Albert Einsteinnek a tudományban meghatározó relativitáselmélete értelmében ugyanis lehetetlen utazni az időben. Pontosabban lehetséges, de csak azon testek számára, amelyekre hihetetlen gravitáció nehezedik, vagy amelyek a fénynél gyorsabban haladnak. Csakhogy Einstein szerint lehetetlen meghaladni a fény sebességét, s ezzel a kör bezárul. A világ legjobb elméi száz éve törik a fejüket ezen a problémán hiába, ezért az időutazás lehetetlensége axiómává vált.

Most azonban úgy tűnik, eljött az ideje, hogy újragondoljuk Einstein tanítását. A Genfben székelő Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) és az olaszországi San Grasso laboratóriumában dolgozó kollégáik által nyáron végrehajtott kísérlet bebizonyította, hogy a neutrínó elnevezésű részecskéket a fényét meghaladó sebességre lehet gyorsítani. Komoly szakértők szerint a kísérlet eredménye tökéletesen ellentmond Einstein relativitáselméletének, melynek értelmében a fény sebessége minden mérési pontban állandó, és semmi sem haladhatja azt meg. Ennek a felfedezésnek elképesztő következményei lehetnek, állítják a tudósok, így például elméletileg immár nincs akadálya az időutazásnak.

Az atomnál is kisebb, gyakorlatilag tömeggel sem rendelkező neutrínosugarat a kísérletezők a genfi laboratóriumból a san-grassói laboratóriumba küldték. A mérések szerint a neutrínók a másodperc néhány milliárdnyi részével hamarabb értek célba, mintha fénysebességgel közlekedtek volna. A tudósok beismerték, őket is váratlanul érte ez az eredmény. Ők csupán a világmindenség alkotóelemének tartott neutrínók tulajdonságait kutatták, s számukra a részecskék sebessége tulajdonképpen másodlagos volt.

Ha az eredmények beigazolódnak, megváltoznak a fizikáról alkotott elképzeléseink, állítja Sergio Bertolucci, a CERN tudományos igazgatója a Korreszpondent hetilapnak nyilatkozva, ezért a tudósoknak biztosaknak kell lenniük abban, hogy a jelenségnek nem lehetséges más magyarázata. Sok tudós azonban már most hitelesnek fogadja el az eredményt.

Az 1920-as évek elején Arthur Eddington, az ismert fizikus úgy tartotta, hogy magán Einsteinen kívül az egész világon egyedül ő érti a relativitáselmélet lényegét. Száz évvel később a helyzet nem sokat változott, egyes becslések szerint ugyanis világszerte legfeljebb ezren dicsekedhetnek azzal, hogy valóban értik a fizika alapját képező elméletet. A gyakorlatban ez azt jelenti, magyarázza Claus Kieffer német fizikus a freiburgi egyetemről, hogy az emberek többsége egyszerűen nem tudja, hogy mi az idő, nem tudják felfogni ezt a fogalmat, s nem képesek beilleszteni azt a többi fizikai jelenség és mértékegység közé. Más tudósok szerint éppen ez az értetlenség a szórakoztató az emberiségben, hiszen annak ellenére, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mi az idő, elhitték, hogy nem lehet utazni az időben, s meghagyták a fantasztáknak ezt a csábító gondolatot.

A tudomány emberei közül sokan már a CERN kísérlete előtt is úgy vélték, hogy korai volna végérvényesen lemondani az időutazás lehetőségéről. Mint emlékeztetnek, a világmindenségben léteznek hatalmas tömegű fekete lyukak, amelyek környezetében elgörbül a tér–idő. Feltételezik, hogy a fekete lyukak belsejében nem működnek a fizika törvényei, a térbeli és az időbeli koordináták felcserélődnek, s a térbeli utazás így időbeli utazássá változik. Íme egy működő időgép, mutatnak rá a tudósok. Ebből is kitűnik, az időben utazni elméletileg eddig sem volt lehetetlen, azonban az embereknek nincs megfelelő technológiájuk a fekete lyukak megzabolázására, s ez várhatóan a közeljövőben sem igen fog megváltozni.

A CERN nagy hadronüt­köztetője azonban most felcsillantotta a reményt, hogy más módon, a részecskekutatás felől közelítve, a galaxisok átrendezése nélkül is közelebb kerülhetünk az időutazás rejtélyének megfejtéséhez.

Kátpáralja