Megtalálhatták a bibliai Szodoma városát

A bibliai Szodoma városára bukkanhattak rá a jordániai Tall el-Hammamban feltárást folytató régészek. A munkálatokat a területen 2005 óta folytató csoport vezetője szerint minden jel arra utal, hogy az évezredek során az erkölcstelenség és paráznaság szinonimájává vált település romjait fedezték fel.

Szodomát az Ószövetség szerint Isten Gomorával együtt tűzzel és kénkővel pusztított el. Dr. Steven Collins, a Trinity Southwest Egyetem oktatója szerint a hatalmas, a Jordán folyó völgyének déli területein, a Holt-tengertől mintegy 13 kilométerre, északkeletre található Tall el-Hammam-i lelőhely mindenben megfelel a bronzkori városállamról szóló leírásoknak – olvasható az Independent cikkében. A szakember hozzátette, hogy a Jordán völgyének ezen területeiről a feltárás kezdetéig csak nagyon keveset tudtak a kutatók.

Collins szerint – aki csapatával együtt 2005-ben kezdte meg a feltárási területen a munkát – a Szodomáról szóló szövegek alapján a város a Jordántól keletre fekvő síkság legnagyobb települése volt, ezért annak, aki Szodoma romjait keresi, egyszerűen a folyótól keletre található terület legnagyobb bronzkori, Ábrahám és Lót idejében is létezett városának maradványait kell megtalálnia. „Amikor feltártuk a területet, tulajdonképpen nem is volt kérdés, hogy Tall el-Hammam Szodoma, miután [a város területe] legalább ötször-tízszer nagyobb, mint bármelyik más bronzkori városé a régióban” – mondta el a kutató.

A feltárt városban a régészek egy i. e. 3500 és i. e. 2350 között keletkezett, valamint egy i. e. 2000-1540-re datálható réteget is találtak. A települést a korai bronzkorban tíz méter magas, öt méter széles fal vette körül, amely helyett a középső bronzkorban több millió tégla és munkások tömegeinek segítségével egy még masszívabb védelmi rendszert építettek ki, amely jóval kiterjedtebb volt, mint azt a kutatók eddig egy, a korszakból származó védőrendszer esetében korábban gondolták. A település egy alsó és egy felső városrészre osztották fel. Utóbbiban a település tehetősebb polgárai laktak, és itt kapott helyet a királyi palota a hozzá kapcsolódó templomokkal és kormányzati épületekkel együtt. A kutatók szerint a település a középső bronzkor vége felé megmagyarázhatatlan módon elnéptelenedett, és mintegy 700 éven át lakatlan maradt.