Mi áll a meddőség hátterében?
Egyre többször hallunk olyan csodáról, hogy hosszú évekig tartó sikertelen lombikkezelés után egyszer csak természetes úton érkezik meg a baba. De vajon tényleg csodáról van szó, vagy ennél sokkal egyszerűbb tudományos magyarázat áll a háttérben?
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint meddőségről akkor beszélünk, ha egy egészséges párnál kétévnyi rendszeres házasélet ellenére sem jön létre a fogantatás. Ám Magyarországon ezt az időt nem szokás kivárni, a párok általában már néhány hónap vagy egy év után orvoshoz fordulnak.
Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója az M1 – Minden tudás című műsorában elmondta: a hozzájuk forduló párok esetében először megvizsgálják, mely tényezők miatt nem tud teherbe esni a hölgy.
Ekkor három mozzanatot ellenőriznek. Megvizsgálják, hogy megfelelő-e az apukajelölt ivarsejtszáma, illetve jól működnek-e a sejtek, a leendő édesanyánál pedig azt, hogy átjárhatók-e a petevezetékek, és van-e peteérés. Az esetek döntő többségében eme vizsgálatokkal fény derül valamelyik problémára.
A kutatások arról tanúskodnak, hogy a rendellenességek egyforma arányban jelentkeznek férfiaknál és nőknél, de fontos, hogy az orvostudomány mindig meddő párokról beszél. Létezik az úgynevezett megmagyarázhatatlan meddőség is, amikor látszólag minden rendben, mégsem fogan meg a baba. Ekkor jöhet szóba a mesterséges megtermékenyítés.
Az egyszerűbb eljárás az úgynevezett inszemináció, amikor a hölgynél a peteérés idején a férfipartner ivarsejtjeit egy vékony kis katéteren felhelyezik. Ha ez nem vezet eredményre, akkor in vitro fertilizációt, vagyis lombikprogramot kell kezdeni.
A mesterséges megtermékenyítés nagy pszichés feladatot ró a párra, a folyamatos orvosi kontroll és a hormonális kezelések megterhelőek, mindenesetre ez jól kipróbált, biztonságos módszer – hangsúlyozta a szakember.
Az orvostudomány nem hisz a csodában, ám úgy tűnik, sokszor elég egy apró megerősítés, egy egyszerűbb kezelés vagy éppen a lazítás, hogy átlépjük saját gátjainkat. Sokszor a baba utáni, a nőre pszichés nyomást helyező vágy feloldódása játszik szerepet abban, hogy rövid időn belül megfogan saját kisbabája – tette hozzá.