Mindennapok szerepei: nonverbális kommunikációs technikák Japánban

Minden társadalom napi érintkezési szabályai – legyenek azok írottak vagy íratlanok – egyúttal jellemzik: 1) a társadalom értékrendjét, 2) szokásait, sőt 3) normáit.
Japánban sincs ez másként, mivel az értékrend lényegében csak az európai keresztény hagyományoktól tér el, de ez nem elégséges magyarázat. Nem segít minket a mindennapok működésének megértésében az sem, ha tanulmányozzuk a tizenharmadik századi szamurájok erkölcsi kódexét, s annak alapján próbáljuk értelmezni, miért viselkednek egymással a japán emberek úgy, ahogyan viselkednek.
A japán emberek viselkedését alapvetően egyfajta kettősség jellemzi: 1) a tatemae (..), vagyis az, ahogyan a dolgoknak meg kell jelenniük mások előtt, s 2) a honne (..), vagyis az, ahogyan a dolgok valójában vannak. Ez egy olyan kettős értékrend, amelyet a gyakorlatban mintegy természetesen sajátít el minden ember gyerekkorától kezdve.
Azok az erkölcsi, társadalmi, emberi értékek, amelyek egy-egy nemzet karakterét adják, hosszú évszázadok hagyományai és a mindenkori nevelés és oktatás révén válnak az emberi viselkedés építőköveivé: amelyek ma is igen meghatározóak mind a hétköznapi emberek társadalmi érintkezéseiben, mind a diplomáciai kapcsolatok teremtésében.
Az olyan, a japánokat hagyományosan jellemző értékek javarésze, mint a csoportszellem, fegyelem, közösségi elkötelezettség, szorgalom, kompromisszumkészség, alkalmazkodóképesség, tűrőképesség, engedelmesség, ügybuzgalom, kitartás, odaadás stb. a konfuciánus hagyományokhoz nyúlik vissza. Bár a háború után nagymértékben modernizálódott az ország átvéve európai és amerikai szokásokat, aminek következtében némileg meg is kopott a régi tradíció, ennek ellenére mostanáig is fellelhetőek és a mindennapok életében is használatosak azok a szigorú japán etikettszabályok, melyek a mi európai kultúránknak furcsának tűnnek.
Japánban rendkívül nagy szerepe van az etikettnek, tiszteletnek és a stílusnak, amit egyesek a japán emberekkel szemben képviselnek. Persze sok minden függ a felek közt fennálló társadalmi különbségtől, ismeretségtől.
A japán emberek gondolkodásában mély gyökerei vannak a társadalmi hierarchiatudatnak, s ez a nyelvben és viselkedésben egyaránt megnyilvánul: két ember kapcsolatában soha nincs egyenlőség, hiszen a partnerek, beszélgetőtársak neme, kora társadalmi pozíciója határozza meg az egymáshoz képest elfoglalt helyüket a képzeletbeli ranglétrán.
A szavak nélküli (non-verbális) kommunikációs formák a japán társadalmi érintkezésben legalább olyan fontosak, mint a nyelvi kifejezésmódok. Annak ellenére, hogy a japán emberek beszéd közben keveset és visszafogottan gesztikulálnak, a non-verbális kommunikációnak jelentős szerepe van az életükben. Egy nyelvileg tökéletes megfogalmazás is visszatetszést kelthet, ha azt nem kíséri megfelelő testtartás, mimika, gesztikuláció. A japán társadalomban a helyes nyelvhasználat feltételezi az udvariassági szokások ismeretét is, ezért a helytelen „testbeszéd” sértőnek is hathat. Ezzel szemben egy hiányos nyelvi megfogalmazás is szimpátiát kelthet kellő tartózkodással előadva. A japán emberek a nyelvhelyességnél jobban értékelik az igyekezetet, illetve az udvarias magatartást: a nyelvi kommunikációt.

Japán vállalatvezetők meghajlása (nyilvános bocsánatkéréskor) (Foto: 47news.co.jp)

Nem kell tehát félni a megszólalástól, mert japán beszélgetőpartnerünk a nyelvhelyességnél jobban értékeli az igyekezetet és az udvarias magatartást. A nyelvi kommunikációt alkalmanként helyettesítheti egy meghajlás vagy mozdulat is. Futó találkozáskor például egy könnyű meghajlás megfelel a köszönésnek, beszélgetéskor pedig a figyelem érzékeltetésére szolgál az ismételt bólintás.

A meghajlás stílusa és dőlésszögei (Forrás: Japán szokások és illemszabályok. Meghajlás. Japán szokások és illemszabályok. Meghajlás.Évszám, szerző és oldalszám nélkül. [Online dokumentum]).

Bizonyos kifejezésekhez meghatározott mozdulatok tartoznak. Ezek elmaradása, hibás alkalmazása zavart okozhat az egymás közötti kommunikációban. Egy ország szokásai, szabályai természetesen csak az adott társadalomra nézve kötelezőek, külföldiektől (idegenektől) nem várható el ezek ismerete és főleg azok helyes használata. Ugyanakkor tudni kell, hogy a nem nyelvi kommunikációs formák biztosítják a kapcsolat nyugodt légkörét, mondhatni, kulcsot jelentenek a japán társadalomhoz.

A dolgozat teljes változata letölthető itt:  Gabóda Eszter, Mindennapok szerepei (a teljes tanulmány)

Gabóda Eszter