Új megállót fedeztek fel a vándorló hosszúszárnyú bálnáknál

Egy új kutatás szerint a víz alatti hegyek kulcsfontosságú megállók a Csendes-óceán déli részén élő hosszúszárnyú bálnák egyik veszélyeztetett populációjának.
A cetek a világ összes óceánjában megtalálhatóak, bármely emlősnél messzebbre vándorolnak, nyári táplálkozóhelyeik és téli szaporodóhelyeik között óriási távolságokat hidalva át.
Mivel az emberek lakta területektől nagy távolságban mozognak, vándorlásuk számos aspektusa máig ködbe burkolózik. A korábbi vizsgálatok arról tanúskodtak, hogy a Dél-Amerika keleti és Afrika nyugati partjainál lévő szaporodóhelyekről vándorló cetek szinte egyenes vonalban úsznak az Atlanti-óceánon át, fontosabb megállók nélkül, és viszonylag szűk folyosókon. Hasonló migrációs rendszert tártak fel a Madagaszkártól az Indiai-óceánon át vándorlóknál.
Egy kutatócsoport új vizsgálatában a délnyugat-csendes-óceáni hosszúszárnyú bálnák nyílt óceáni élőhelyére bukkant Új-Kaledóniánál. A részletes adatszerzéshez műholdas adóvevőket alkalmaztak, lefotózták a cetek uszonyát és farkuszonyát, ami ugyanolyan egyedi náluk, mint az ujjlenyomat az embernél. Ezenkívül bőrmintákat is begyűjtöttek nemük megállapítására, és a gének szemrevételezésére.
A korábban tanulmányozott migrációkkal ellentétben, az új-kaledóniaiak útvonalak széles tartományában szóródtak szét az Antarktisznál lévő táplálkozóhelyeik felé tartó útjuk során.
A műholdas adatok feltárták, hogy mintegy háromnegyedük fenékhegyeknél – a tengerfenékről legalább 100 méterre kiemelkedő, víz alatti hegyeknél – áll meg. (A friss kutatások szerint eme területek a világ egyik legfontosabb élőhelyei, hemzsegnek az élőlényektől.)
A megfigyelt cetek például óránkénti átlagos 3,5 kilométeres sebességgel haladtak migrációjuk folyamán, ám az Új-Kaledónia közeli Antigonia fenékhegynél átlagosan 1,3 kilométeres sebességre lassultak. A megálló általában több mint egy hétig tartott, a leghosszabb tartózkodás bő 22 napot ölelt fel. Ez az első alkalom, hogy feltárták, a cetek rendszeresen kiaknázzák a fenékhegyeket, a kutatók szerint ezek a területek olyan élőhelyek lehetnek, amelyek eddig elkerülték figyelmüket.
A fenékhegyek a Csendes-óceánban elterjedtebbek, mint az Atlantiban. Mindez megmagyarázhatja, hogy ezek a csendes-óceáni cetek miért aknázzák ki őket, míg a korábban tanulmányozott populációk nem. A fenékhegyek pontos szerepét a bálnák életében még nem ismerik, azt gyanítják, lehetnek szaporodó- vagy pihenőhelyek, navigációt segítő tereptárgyak, esetleg kiegészítő táplálkozóhelyek.
Megfigyeléseik szerint az új-kaledóniai régióban rengeteg fenékhegy van, de csak néhányat látogatnak a cetek. A későbbi kutatások feltárhatják eme kedvelt helyszínek tulajdonságait és lehetséges funkcióit életükben.
Bár a hosszúszárnyú bálnákat már nem tekintik veszélyeztetett fajnak, az új-kaledóniai kis populáció akként van besorolva. Ha a fenékhegyek fontos szerepet töltenek be életükben, akkor a védelmi intézkedéseknek figyelembe kell majd mindezt venniük.
Az eredményekről az Open Science folyóirat számolt be.