Új polipfajt fedeztek fel az Antarktisz közelében
Az Antarktiszhoz közel bizarr ökoszisztémát találtak a kutatók a tenger mélyén.
A talajt jeti rákok tömege borította, ezen kívül feltehetően egy új polipfajt is sikerült lefényképezni egy távirányítású tengeralattjáróval.
Az élet néhány forró, tengeralatti forrás köré csoportosul, amelyek vize 380 fokosan lép ki az óceánba – ez forróbb, mint az olvadt ólom. Az Oxfordi Egyetemen dolgozó Alex Rogers vezette nemzetközi kutatócsoport eredményei a PLoS Biology című folyóiratban jelentek meg a Stern internetes kiadásának ismertetése szerint.
A csapat mérőműszerekkel és kamerákkal felszerelt tengeralattjáróját az East Scotia hátság térségében, Dél-Amerika déli csücskétől keletre, az Antarktisztól északra 2600 méter mélységig engedte le. A képek többek között úgynevezett fekete füstölők jelenlétéről tanúskodnak. Ezekből a több méter magas kürtőkből forró, ásványi anyagokban dús, feketés víz áramlik, amelyet a felszín alatti magma melegít. Amikor a víz érintkezik a fagypont körüli óceánnal, kiválnak az ásványok, ezáltal nőnek a kürtők. A hidrotermális források közelében mindig specializált életformák alakulnak ki.
A kutatók 2,4 kilométeres mélységben mintegy ezer halovány jeti rákot láttak, amelyek szőnyeg gyanánt simultak a tengerfenékre. E rákcsoportnak eddig mindössze két faját ismeri a tudomány. A sziklákat sok helyütt mikroorganizmusok vastag rétege lepte.
Rogers szerint az, hogy mit nem találtak, éppoly meglepő, mint felfedezéseik. A más óceánok hidrotermális forrásainál észlelt állatok közül ugyanis számos nem fordul elő az újonnan leírt antarktiszi ökoszisztémában. Ilyenek például a férgek, a kagylók, egyes rákok és garnélák. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a fekete füstölők körüli életközösségek sokkal sokszínűbbek, mint azt eddig feltételezték.
A mélységben egy eddig ismeretlen, hétkarú ragadozó tengeri csillagot is sikerült kamerával megfigyelni. Egy nyeles tengeri makkokkal teli mezőn haladt, a „tájat” csészecsigák és tengeri rózsák tarkították.
A sötét mélységben az élőlények nem hagyatkozhatnak a nap fényenergiájára, csak kémiai energia áll rendelkezésükre, hogy szénhidrátjaikat és más, létfontosságú anyagaikat felépítsék – ez a kemoszintézis. A kemoszintézist használó baktériumok képezik e messzemenőkig elszigetelt ökoszisztémák alapját.
forrás:hirado.hu