Újjáélednek a kihalás szélén álló tőzegmohás láptavak
Rég letűnt korok növényeit őrzik azok az erdei, vizes élőhelyek, amelyek a csapadékos időjárással most esélyt kaptak a túlélésre.
Egyre melegedő klímánk és a rendkívül száraz évek jelentősen visszaszorították a vizes élőhelyeket – Magyarországon is. Sulyok József, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi munkatársa elmondta, hogy az Eger-közeli erdőkben megtalálható láptavak területe is lényegesen lecsökkent, az élővilágot meghatározó tőzeg jó része pedig bomlásnak indult.
Az utóbbi hónapok csapadékos időjárása azonban elegendő vizet juttatott ezekbe a kis biotópokba ahhoz, hogy megindulhasson a regenerálódás.
Növénytani szempontból ennek az élőhelynek a különlegessége a tőzegmohák előfordulása, amelyek jobbára a hideg égöv növényei és egy rég letűnt korszak tanúiként maradtak meg a Kárpát-medencében. Kisebb foltokban előfordulnak még az Északi-középhegységben, az Őrségben és a Zemplében. A bükki élőhelyek azonban már végveszélyben voltak, ezért örömteli a mostani változás.
Különlegességként említhető ezen az élőhelyen a karcsú gyapjúsás és a fürtös lizinka előfordulása is. Változó klímánkhoz azonban már nem tudott alkalmazkodni a kereklevelű harmatfű – amelynek egyébként különlegessége volt „rovarevő” jellege – így ez mára kipusztult.
A láptavak európai és hazai védettséget is élveznek, ám létük nem független a környéken folyó erdőgazdálkodástól sem. Mivel a tavak környezete magánerdő, fontos az erdőgazdákkal való egyeztetés, mert egy nagyobb irtás után esetleg a feltalaj az esővel bemosódhat a kis tavakba, végleg tönkretéve azokat – mondja a szakértő.