Zord jövő elé tekint az axolotl
A harántfogú gőték közé tartozó szalamandrafaj könnyű tartása és remek regenerációs képessége révén a laboratóriumok kedvelt modellélőlénye és az akvaristák körében is népszerű. Természetes környezetében viszont már csak egyetlen tóban található meg Mexikóváros közelében.
Axolotl. Ez a különös nevű apró élőlény a harántfogú gőték közé tartozó szalamandrafaj. Mexikóban él, kizárólag Mexikóvárostól délre, egyetlen kis tóban található. Körülbelül 30 centiméteresre nő meg, sötétszürke színű, rajta fekete pöttyökkel – fejtette ki Vörös Judit a Magyar Természettudományi Múzeum kétéltű- és hüllőgyűjteményének vezetője az M1 – Kék Bolygó című műsorában.
A kétéltűek életük legnagyobb részét többnyire a szárazföldön töltik, bár életük a vízben kezdődik. Kifejlett korukban főleg szaporodni térnek ide vissza. Ezzel szemben az axolotl különös utat választott, a legtöbb esetben nem hagyja el a vizet.
A szakember szavai szerint az axolotl tulajdonképpen egész életét lárva állapotban éli. Mintegy másfél évesen éri el az ivarérett kort, de nem alakul át felnőtt szalamandrává, hanem a lárvákra jellemző tulajdonságai maradnak meg, úgymint a külső kopoltyú, a széles fej, vagy a kissé fejletlen végtagok – magyarázta a műsorban.
Ilyen, úgynevezett neoténiás állapotot néhány hazai gőtefajnál is megfigyelhetünk, azonban esetükben ritkábban, csak egy-egy példánynál jelentkezik, és nem élethosszig tartó jelenségként nyilvánul meg. Elsősorban a környezeti tényezők váltják ki, tehát ha hamar jön a tél, az adott lárva nem tud átalakulni, akkor képes a telet lárvaállapotban átvészelni, tavasszal lárvaállapotban jön elő, majd átalakul – magyarázza a szakember a műsorban.
A környezeti tényezők az axolotl életét is befolyásolhatják, azonban erre is van megoldása. Vörös Judit elmondta, ha például az adott élőhely kiszárad, akkor az axolotl is képes rá, hogy amúgy fejletlen tüdejét kicsit kifejlessze, ekkor külső kopoltyúi eltűnnek, és tüdővel fog lélegezni.
Egyebek mellett könnyű tartása és a farkos kétéltűekre jellemző, remek regenerációs képessége miatt a kutatólaborok máig egyik legkedveltebb modellélőlényévé vált.
Bár a faj mindent megtesz túléléséért, úgy tűnik, egy valami keresztülhúzhatja számításait: az ember. A város terjeszkedése, a csökkenő élettér, a vízszennyezés, a betelepített ragadozó halak, és az esetlegesen behurcolt betegségek mind vesztét okozhatják. A korábban több tóban és csatornarendszerben elterjedt faj élőhelye mára egyetlen tóra korlátozódik.
Az akvaristák és terraristák körében gyakorta találkozhatunk ezekkel a szalamandrákkal, azonban azt nem árt tudni, hogy mivel a washingtoni egyezmény alapján második kategóriás védett faj, kereskedelméhez engedélyre van szükség.
A hobbisták legnagyobb örömére, mára több színváltozatot is kitenyésztettek ezekből a kis sörényes vízisárkányokból.
Bár valószínűleg a hobbisták egyedei miatt a faj tenyésztett genetikai állománya fennmarad, a populáció még nem menekül meg a kihalástól. Ez az apró állat bár mindent megtesz azért, hogy ezt elkerülje, örökre eltűnhet természetes környezetéből.