Az autonómia kérdése mindig vörös posztó lesz a román nép szemében

Cristian Teodorescu román prózaíró levele nemcsak a román, hanem a magyar sajtót is bejárta. A szerző az úzvölgyi események utáni gondolatait közölte egy román online folyóiratban.

Mint Teodorescu írta, „Marosvásárhelyen élek, miért olyan nehéz sokak számára, hogy nyilvánosan elismerjék: a város most is azokon az alapokon fejlődik, amit a magyarok építettek ki. Miért van bennünk ez a folyamatos kényszer a történelem meghamisítására? Miért kellene eltűrni azokat a hazugságokat és visszaéléseket, amelyeket egy román nemzetiségi csoport félresiklott magyar érzelemtől vezérelve skandál? Én nem akarok senkit megölni. Ez az ő hazájuk is, a mi hazánk is.” A prózaíróval a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában beszélgettek.

A román nép karaktere kissé más, mint a magyaré. Az átlag román ember félrenéz, ha nem érinti egy konkrét probléma, de akár egy szikrától is fanatikussá tud válni. A román latin származású nép, a latinok pedig könnyen lángra lobbannak – fogalmazott Teodorescu, aki szerint a politikusoknak hatalmas a felelőssége, és sokszor nem gondolnak rá, hogy egy akciót mindig valamilyen válasz fog követni.

Az Úzvölgyben randalírozó románok fejében nem tiszta a nacionalizmus, összekeverik a hazafisággal, és ha ez félrevezetéssel párosul, látható, hogy mi történhet – vélekedett.

Cristian Teodorescu úgy tapasztalta, a legutóbbi focimeccsen magyarellenes rigmusokat skandáltak, ezen kívül nem volt az eseményeknek különösebb hatása a hétköznapokra. Az emberek állást foglaltak, a médiában is sok álláspont volt olvasható.

A kettős mérce megszüntetése közelebb hozná egymáshoz a két népet

A szerző szerint Marosvásárhelyen még mindig tabutéma a történelemhamisítás, de a művészeti, gazdasági életben jó a kapcsolat a románok és a magyarok között. Mint mondta, egyre több a magyar-román-angol nyelvű weboldal, ami azt jelzi, hogy a két fél igyekszik megőrizni egymással a jó kapcsolatot. Rossz dolgok persze mindenhol történnek, de a legfontosabb a pozitív hozzáállás a másikhoz – tette hozzá.

Mint fogalmazott, a román-magyar kapcsolatban a román állam által alkalmazott kettős mérce megszüntetése lehetne a megoldás. Ez nem jelenti, hogy a románságnak bármiről le kellene mondani, viszont így a magyarok is békességben és boldogságban élhetnének. Úgy vélekedett: nincs abban semmi kivetnivaló, ha az orvosi egyetemen magyar kar működhet, és abban sem, ha az utcanévtáblák kétnyelvűek. Az ilyen egyszerű dolgok jobb érzéseket kelthetnének a romániai magyarokban. Megjegyezte: a politikusok és az újságírók is egyre többet beszélnek arról, hogy Románia és Magyarország között nem jó a kapcsolat.

Mint mondta, vegyes családban nevelkedett, de emiatt sosem érte hátrány – lehet, hogy csak a pozitívumokra figyelt. Román gyermekek között nőtt fel az óvodában, iskolában, majd a napjai másik felében magyar fiatalokkal barátkozott, de mindkét helyen megbecsülték.

A román értelmiségnek szembe kellene nézni az igazsággal

A román-magyar közeledéssel és az előítéletek lebontásával kapcsolatban Teodorescu úgy véli, hogy a román értelmiségnek szembe kellene nézni az igazsággal és a történelemmel is. Azt mondta, Románia még nem tudta lezárni a kommunista időszakot, és őszinteséget várna a románoktól saját magukkal szemben.

A magyar értelmiségről úgy gondolja, hogy túl távolinak érzik a problémák megoldását. Az autonómia kérdése mindig vörös posztó lesz a románság szemében, így a magyarság helyében nem ezt helyezné a középpontba. Elmondta, Erdélyben mindkét félnek fáj, hogy tisztességesen adóznak az államnak, de nem ugyanazt kapják vissza tőlük. Ennek a megoldása a szerző szerint valamilyen gazdasági függetlenség lehetne.

A publicisztikájára érkező reakciókról azt mondta: rengeteg levelet kapott, és a közösségi médiában egyetlen hozzászólást sem töröltek. Ugyan nem mindenki értett vele egyet, de sok gratulációt kapott. Az őszinteség összehozza az embereket, a normalitásra pedig úgy látszik, szükség van – hangsúlyozta a szerző.