Emléktáblával tisztelegnek a lemészárolt felvidéki áldozatok előtt

Emléktáblát avattak szombaton Pozsony Ligetfalu városrészében azoknak a magyaroknak és németeknek a tömegsírjai közelében, akiket a második világháború után a csehszlovák hadsereg katonái mészároltak le a környéken felállított, évekig működő internálótáborban.

A megemlékezést több felvidéki civil szervezet, köztük a Csemadok (a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális-közéleti szervezete), valamint a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság szervezte meg. A rendezvényt és az emléktábla elkészítését Magyarország kormánya és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) európai parlamenti képviselője is támogatta.

A közel kétórás, ökomenikus imával egybekötött, és az emléktábla leleplezését követően koszorúzással befejeződött megemlékezésen mintegy százan vettek részt. Az egykori BS6-os katonai erőd előtti téren elhelyezett, egy kovácsolt kereszttel díszített sziklába ágyazott emléktábla azoknak a német és magyar civil áldozatoknak állít emléket, akiket 1945. június 20-a után a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái etnikai alapú tisztogatás keretében gyilkoltak le a katonai elhárítás által felügyelt – egyes adatok szerint 1949-ig működtetett – ligetfalui internálótáborban és annak környékén.

A több szakaszban zajló tömegmészárlásnak az eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint legalább 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemők is. Az áldozatok legalább hat tömegsírban nyugszanak.

A magyar kálvária nagy jelenete zajlott az emléktábla mai helyén, mert bár a háború 1945 májusában véget ért, a tömegsírokban fekvő áldozatokat a háború után lőtték le, bármiféle bírósági ítélet nélkül – mondta a megemlékezés után Csáky Pál.

„Ez tömeggyilkosság volt” – szögezte le az EP-képviselő, megjegyezve, az emléktábla felavatásával, azzal, hogy tisztességgel fejet lehetett hajtani az áldozatok előtt, a szlovákiai magyar demokrácia nagyot lépett előre. A pozsonyligetfalui tömeges kivégzések a szlovákiai magyarok és németek történelmének egyik legsötétebb, ugyanakkor legkevésbé feltárt szakaszának számít.

Dunajszky Géza, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagja, Szabó Józseffel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosával együtt néhány éve közösen kezdte el a ligetfalui vérengzések történetének feltérképezését. Szabó József azt mondta: tovább folytatják a tragédia történeti részének felgöngyölítését, és következő lépésként azt is szeretnék elérni, hogy a tömegsírokat fizikai valójukban is feltárják.