Kárpátaljára kirándultak a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium diákjai

Az 1956-os forradalomra emlékezve a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium 7. a osztálya meglátogatta a gimnázium munkácsi testvériskoláját. Az utazást, melyen Endrédi Józsefné igazgató is részt vett, a Rákóczi Szövetség támogatta. Pácz Tamás osztályfőnök idézi fel a kirándulás emlékeit.

Az első izgalmak az útlevélkészítés kapcsán érték az osztály néhány tanulóját, de mindenki idejében megkapta úti okmányát, s így október 21-én már indulhatott is az osztály. A reggeli gyülekezőt követően a Batthyány térről indult a csapat. Amíg a határnál várakoztunk, addig a diákok a kárpátaljai nevezetességekről olvasták fel otthon elkészített előadásukat. Beregszászon áthaladva megcsodáltuk a szépen felújított Hősök terét. Munkács felé közeledve már messziről látszott a vár körvonala, tornyai. A város határában kísérőnk s egyben idegenvezetőnk, Schink István, a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója szállt fel hozzánk a buszra, s ő kalauzolt minket Kárpátalján.

Először a munkácsi várat látogattuk meg. Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, az utóbbi években felújított, szakszerűen restaurált vár az elmúlt évezredben fontos szerepet játszott a magyar történelemben, akár a tatár hordák, a törökök elleni harcra, akár II. Rákóczi Ferenc szabadságharcára vagy az 1848-1849-es magyar szabadságharcban játszott kiemelkedő szerepére gondolunk. Keletkezéséről nincsenek pontos adatok. A régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy vidéke már a neolit korszakban lakott volt, a bronz- és vaskorszakban pedig földvár állt a mai vár helyén. Honfoglaláskor cölöpökből emelt erődítmény állt a mai várhegy csúcsán. Szent István különleges jelentőséget tulajdonított a várnak, megerősítette falait, Szent László király tovább folytatta ezt a munkát, kőfalat épített köré. Anonymus, III. Béla király jegyzője a Gesta Hungarorumban (Magyarok cselekedetei) megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak, és elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy nehézségek (sok munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték el. Egy másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv eredetű „múka”(„szenvedés”) szóból ered, mivel a vár építése, a hozzá szükséges kövek felhordása sok munkával, szenvedéssel járt.

A várban tett sétánk során megtekintettük Zrínyi Ilona szobrát, a várkápolnát, a turul szobrot, a több mint 80 méter mély kutat s a vár történetéről szóló kiállítást. Megtudtuk, hogy a kápolnában esküdött örök hűséget egymásnak Thököly Imre és Zrínyi Ilona; fény derült arra is, hogy a Szent Koronát itt is rejtegették Napóleon elől 88 napon keresztül, 1805 és 1806 között. Raboskodott itt Kazinczy Ferenc, s járt itt Petőfi Sándor is. A várból a ködös idő ellenére is gyönyörű kilátás nyílt a környező dombokra, távolabbi hegyekre.

A séta után ismét buszra szálltunk, s a belváros felé vettük utunkat. Sajnos az eső nagyon megeredt, így a belvárosi séta helyett a testvériskolánkat tekintettük meg, azt a II. Rákóczi Ferenc Középiskolát melynek osztálytermeiben az elmúlt tanévben négyszáz diák szívta magába az anyanyelvű műveltséget. Az egyik tanteremben leülve az igazgató úr elmondta, hogy a tanintézet 1880-ban nyitotta meg kapuit, Magyar Királyi Elemi Fiúiskola néven. A második világháború végén Kárpátalján is berendezkedő szovjethatalom viszont 1945-ben egyszerűen elkobozta a magyar iskolától annak patinás otthonát, s a frissen létrehozott, ukrán tannyelvű Tarasz Sevcsenko Középiskolának adta azt. Az anyanyelvű oktatási intézményt pedig egy kisebb, ma a Munkácsi Szent István Katolikus Líceumnak otthont adó épületbe helyezték át, s csak a múlt század hatvanas éveinek derekán költözhetett vissza, immár középiskolává átminősítve, régi-új hajlékába. 1968-ban tető alá hozták a tanintézet újabbik épületét is, 1992-ben pedig felvették a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola nevet. Hozzátette, hogy az 1877-ben született, jelizavetgradi (Kirovograd megye) illetőségű Bernstein Róbert volt az iskola legidősebb tanára, aki a franciaországi Besanconban végzett útmérnöki tanulmányokat, s francia nyelvet oktatott, míg az 1908-ban született Alter Ignác volt a legidősebb diák, aki – externátusként – 56 éves korában érettségizett le.

István bácsi majd egy órán keresztül válaszolt a diákok kérdéseire, majd beengedett minket irodájába, sőt a diákok még az igazgatói széket is kipróbálhatták. Miután ránk esteledett, a szállásunkra buszoztunk, ahol finom vacsora várt minket a hotel éttermében. A vacsora után közös játék és esti ima következett.
Másnap az 1956-os forradalom áldozataira emlékezvén elhelyeztük koszorúnkat, majd elénekeltük a Himnuszt. Ezután a székesegyház felújítása miatt a Líceumban tartott szentmisén vettünk részt, majd kirándulni indultunk. Első állomásunk a Vereckei-hágó volt. A 841 méter magasan elhelyezkedő hágón keresztül érkezett a honfoglaló magyarok többsége a Kárpát-medencébe. Megtekintettük az 1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász alkotta honfoglalási emlékművet, mely a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található. Megtekintettük a minket körülölelő gyönyörű, az ősz különböző színeiben pompázó hegyeket, majd elfogyasztottuk ebédünket.

Ebéd után a Felsőgerebenbe buszoztunk, ahol rövid sétát tettünk az Árpád vonal egyik látogatható bunkerében. Az Árpád-vonal a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere volt a második világháború idején az Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban. Túránk végeztével ismét buszra szálltunk, s a szolyvai emlékparknál szálltunk ki ismét. A Szolyvai Emlékpark a kárpátaljai Szolyva városban a második világháború végén, 1944 novemberében létesített egykori szolyvai gyűjtőtábor áldozatainak, a málenkij robot elszenvedőinek, illetve tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak emléket állító emlékpark, melyet 1994 novemberében avattak fel. A diákok megrendülten sétáltak végig a parkon, ahol megtekintették a fekete márványból készült táblákat, amelyekre több mint 12 ezer nevet véstek fel.
Munkácsra visszaérkezve rövid sétát tettünk a belvárosban. Megcsodáltuk a székesegyházat, a Rákóczi kastélyt, a színház épületét s a városházát. Berci bácsi szobránál is megálltunk. Az élethű alkotást Bródi Iván szobrászművész mintázta a város legendás kéményseprőjéről, Tóth Bertalanról. A hatvanas éveiben járó jó kedélyű Berci bácsi Mezőkaszonyban született. Munkácson alapított családot, ahol immár 42 éve foglalkozik kéménysepréssel. Bertalan bácsi minden reggel fekete biciklijével közlekedik a városban. A városlakók nagyon kedvelik a kéményseprőt, és a főtéren álló szobrot is hamar a szívükbe zárták. A Latorca menti városban az a hiedelem él, hogy ha megfogják a kéményseprő gombját, nagy szerencse éri őket, s elmormolt kívánságaik teljesülnek. Jól látható, hogy a bronzszobron található gombot már fényesre tapogatták a város lakói és az odaérkező turisták. A séta után elbúcsúztunk István bácsitól, s szakszerű idegenvezetését, segítségét a Grund című dallal köszöntük meg. A vacsora után ismét közösen játszottunk, majd nyugovóra tértünk.

Október 23-án, reggeli után rögtön indultunk hazafelé. Még egyszer megcsodáltuk a munkácsi vár tornyait, majd folytattuk utunkat. A forradalomra emlékezvén Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét Dulin Artúr szavalta el, majd Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét Träger Tamás adta elő. A határon átkelve vidám hangulatba telt az út, többen már a jövő évi utat tervezték, hiszen István bácsi meghívott minket jövőre is. Délután érkeztünk meg a Batthyány térre, ahol már várták a diákokat a szülők. Megérkezésünk után rögtön elkezdődött az élménybeszámolók sorozata.
Az út során nemcsak testvériskolánkkal ismerkedtünk, hanem az osztály közösségi élete szempontjából is remek lehetőség volt, hiszen mélyebb beszélgetésekre, egymás megismerésére is lehetőség nyílt. Reméljük, jövőre is hasonlóan élménydús kirándulás részesei lehetünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását!

Pácz Tamás osztályfőnök