Kihalóban a csángó kultúra?

A csángók kultúrája a megsemmisülés peremére sodródott. 260 ezer csángó közül már csak 60-70 ezren beszélik a csángó nyelvjárást, és, hogy európai szintű összefogásra van szükség, ezt már évekkel ezelőtt felismerte az Európa Tanács, pontosabban 10 évvel ezelőtt, éppen november 14-én.

„Kinek szíve odahúz, keze, lába odacsúsz” – ezzel az üzenettel a címoldalán jelenik meg minden hónapban a Reverinda című újság, amely magyarul írható és olvasható, és amelyet anyaországi és moldvai csángó gyerekek írnak gyerekeknek. Ez a mondat úgy 15-20 évvel ezelőtt még nem hangozhatott volna el, hiszen már az is bűnnek számított, ha valaki a „csángó”, „magyar”, ‘ír”, „olvas” szavakat kiejtette egymás után.

A csángó magyarok valami földöntúli, vagy éppen a földből fakadó erőnek hála, még mindig beszélik magyar anyanyelvüket, annak ellenére, hogy ennek elveszejtésére gigantikus erők szövetkeztek és sajnos szövetkeznek ma is.

A csángók a Kárpátoktól keletre, elsősorban Székelyföld szomszédságában, de attól különváltan élő, vagy onnan származó magyar népcsoportok összefoglaló neve. A csángó név eredeti jelentése: elkóborló, elvándorló.

A csángók asszimilálása már a 19. században elkezdődött, de az 1950-es években minden képzeletet felülmúlóan erőszakos, Európában példa nélkül álló asszimilációs intézkedések követték. A magyarellenes egyház hatására, illetve a magyar iskola, a magyar nyelvű sajtó, könyv és hírközlés teljes hiánya miatt a népcsoport szükségszerűen elvesztette értelmiségét. Jelenleg már egyre több, Magyarországon diplomát szerzett csángó tanár tanítja a magyar nyelvet a csángó falvakban, és az anyaország sok egyéb formában segít fenntartani az egyedülálló csángó kultúrát.

Forrás: erdely.ma