Népdaltól az operáig – Nagygalambfalvától Torontóig
Volt egy kislány, aki csengő-bongó hangjával már hároméves korában mosolyt csalt a nagygalambfalvi kultúrotthon közönségének arcára. Játszótér helyett a színpadon töltötte gyermekkorát. Olyan büszke volt nagybátyjára, Kányádi Sándorra, hogy minden szavalóversenyen a költőóriás verseiből választott. A székelyföldi falucskában cseperedő Benedekffy Katalin imádta családját és mesebeli tündérországát, mégis egyre gyakrabban érzett valami ismeretlen elvágyódást: „Mi lett volna, ha nagyvárosba születek, ahol járhatok zeneiskolába, szolfézsra, megtanulhatok kottát olvasni, zongorázni…”. Tizenhat évesen bejelentette szüleinek, hogy színésznő lesz. Bár édesanyja megpróbálta lebeszélni, Katalin hajthatatlan volt: „Ha egy nap egyszer eszem is, csak megtapsoljanak a színpadon”. Színészi pályáját Temesváron kezdte, majd két év után – ahogy ő mondja – „kijött” Budapestre. Színiakadémiai záróvizsgájakor négy szerződés közül választhatott, az ország legnagyobb színházaiban, legfényesebb színpadain játszott. Egyetlen hátizsákkal indult el Nagygalambfalváról, hogy valóra váltsa álmait. Rengeteg akadályt kellett legyőznie, de számos prózai szerep, musical és operett-előadás után ma már a klasszikus éneklést előtérbe helyezve operaénekesi karrierjét építi mestere, Hamari Júlia művésznő támogatásával.
– 2015-ös évét a tengerentúlon kezdte.
– Glatz Attila, Kanadában élő művész, impresszárió meghívására részt vehettem a húszéves jubileumát ünneplő „Salute to Vienna” koncertsorozat torontói és hamiltoni állomásán. Néhány éve beajánlottak Glatz úrnak, hogy hallgasson meg. Bizony jó hasznát vettem mesternőm, a világhírű szoprán, Hamari Júlia tanácsának: „Mindig, mindenhol add magadból a maximumot, sohasem lehet tudni, mi vár rád!”. Úgy látszik, az előadásom és a hangom meggyőzte a bécsi újévi koncertek hangulatát felidéző műsorfolyam tulajdonosát és fellépési lehetőséget ajánlott. Nem tudom, hogy mi alapján válogat, de a velem együtt fellépő művészek tehetségéből, valamint a rendezvénysorozatban korábban fellépő világnagyságok felsorolásából látszik, hogy nagyon magas a mérce.
– Korábban társulatokkal, önálló produkciókkal járt külföldön. Ez volt az első alkalom, hogy egy kész nemzetközi műsorba kellett belépnie?
– Igen, Kanadában találkoztam először a többi szereplővel. Partnereimet, a tánckart, a hetvenfős zenekart és a karmestert ott láttam először. Csak két nap állt rendelkezésre a próbákra. Egy professzionális nemzetközi csapatba kerültem, kiváló művészekkel a világ legkülönbözőbb tájairól, ahol mindenki tudta a dolgát, fegyelmezetten és a legjobb tudása szerint a közös sikerért dolgozott. Nagyon jó és ösztönző érzés volt.
– Gondolom, az is felemelő, hogy mindkét koncerten teltház volt, háromezer embernek énekelt.
– Mindig feldob a nagyszámú közönség. Korábban a Báthory musical-opera címszerepében léphettem fel Budapesten, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és a Kolozsvári Magyar Operában. Amikor Kanadában kiléptem a színpadra és végignéztem a nézőtéren, végtelen boldogság öntötte el a szívemet, hogy az én kis falumból ilyen messzire jutottam. Amikor felcsendültek az első dallamok, hatalmas eufória fogott el, és az előadás végén, amikor felállva, vastapssal jutalmazott a közönség, határtalan meghatottság és boldogság járta át a szívemet. Lehet, hogy ez szerénytelennek hangzik, de biztos voltam benne, hogy olyan örömet fogok szerezni a jelenlévőknek, amire vártak, amiért eljöttek erre a gálára. Igazából nem volt nehéz dolgom, a műsor összeállítása is garantálta a sikert, kitűnő volt a zenekar, a karmester és a partnerek. Ilyen együttesben szinte nem is lehet hibázni. Jól bevált sikerdarabokat énekeltem közkedvelt operettekből, a Denevérből, a Csárdáskirálynőből és a Marica grófnőből.
– Hazaérkezése óta sem pihent. Leányfalun és Kismaroson a Lanner Kvartett újévi előadásain vendégeskedett és fellépett a Dohány utcai zsinagóga Köszönetkoncertjén, amire szintén több ezren ellátogattak. A sikeres évkezdést milyen tervek követik?
– Nem szeretném elkiabálni, de úgy néz ki, hogy a „Salute to Vienna” továbbra is számít rám, valószínűleg lesz még fellépés az Egyesült Államokban is. A közeljövőben újra dolgozom a Kolozsvári Magyar Operaházzal, ahol több szerep vár rám. Természetesen szívesen veszem a hazai felkéréseket is, nem utasítanék vissza egy szép szoprán operaszerepet sem valamilyen komoly operaelőadáson. Úgy érzem, egy teljes operai előadásban nemcsak az énektudásomat tudnám megmutatni, hanem a színészi képességeimet is. Nagyon foglalkoztat továbbá a nem hagyományos előadásokon való részvétel, ahol többféle műfajban, népzenétől az operáig egyszerre tudom megmutatni magam. Erre a közeljövőben ismét lesz alkalmam. Nagyon boldog lennék, ha a gyerekkori álmom egyszer valóra válna és a Csíksomlyói búcsún elénekelhetném az „Ó, én édes, jó Istenem” című imát. Nagyon szeretek énekelni és szeretnék minél több embernek az énekemmel örömet szerezni.
Benedekffy Katalin legközelebb a magyar kultúra napján a MÁV Szimfonikus Zenekar kíséretében lép fel.
Gyöngyösi Tímea