Új neve van a kézdivásárhelyi múzeumnak

Szombat délben nagyszabású, szoboravatással egybekötött ünnepséget tartottak Kézdivásárhelyen: a Céhtörténeti Múzeum Incze László alapító nevét vette fel.

Negyven éve, 1972. március 3-án nyitotta meg kapuit a kézdivásárhelyi múzeum, ami céhtörténti és az 1848-49-es forradalommal kapcsolatos anyaga miatt az egyik legjelentősebb és legszínvonalasabb intézménye Erdélynek. Alapítása több ember nevéhez kötődik, viszont oroszlánrészt Incze László (1928–2007) történész és múzeológus vállalt fel, aki nyugdíjas éveiben is fáradhatatlanul bábáskodott a múzeum fölött, saját gyerekeként kezelve a Céhtörténeti múzeum nevet viselő intézményt.

A névváltoztatás ötlete az Incze László Baráti Körtől származik, amelynek tagjai – Bedő Zoltán elnökletével – az interneten, a www.inczelaszlomuzeumert.eu oldalon kezdtek aláírásgyűjtésbe. Az elképzelésük valóra vált, hiszen több mint 5000 támogató aláírás gyűlt össze, és a kérdéshez az illetékes megyei és városi önkormányzatok, valamint az anyaintézmény, a Székely Nemzeti Múzeum is pozitívan állt hozzá.

A megyei tanács Kézdivásárhelyen döntött a névváltoztatásról, és a pártok és nemzetiségek közötti összefogás bizonyítéka volt, hogy rendhagyó módon mindenki egyetértett azzal, hogy Incze László nevét viselje ezentúl az intézmény.

Az események március 3-án teljesedtek ki: a névadóról elnevezett mintegy 100 férőhelyes kiállítóterembe közel kétszázan zsúfolódtak be, hogy a néhai szakember előtt fejet hajtsanak, könyvbemutatón vegyenek részt és megtekintsék a múzeumpedagógiai tevékenységét ismertetõ rövid dokumentumfilmet, amit 2001-ben forgatott Vörös T. Balázs.

A rendhagyó székely város című könyv Incze László munkásságának csak egy töredéke, ahogy özvegye, Szabó Judith fogalmazott, ugyanis olyan sok anyaga, jegyzete van, hogy a teljes feldolgozáshoz még legalább 3-4 évre lenne szükség.

Incze munkásságát Dávid Gyula irodalomtörténész mellett Kötő József színháztörténész méltatta, Tamás Sándor megyetanácselnök pedig Király Károly levelét olvasta fel, aki a rossz időjárás és betegség miatt nem lehetett jelen az ünnepségen. Király 1968–1972 között a Román Kommunista Párt Kovászna megyei első párttikára volt, akinek a segítsége nélkül a múzeum létrejötte igencsak kérdéses volt, és ’72-ben a párt politikája elleni titltakozásként le is mondott tisztségéről. A kiállítóteremben kötetlen beszélgetés is zajlott, barátok és ismerősök emlékeztek vissza Incze Lászlóra.

A rendezvény a múzeum udvarán folytatódott, ahol leleplezték Incze László szobrát, Vetró András képzőművész alkotását. A névadóról Dimény Attila, az intézmény vezetője és Bedő Zoltán beszélt, a baráti kör elnöke, Dr. Lackovits Emőke veszprémi néprajzkutató ny. múzeumi főtanácsos levelét is felolvasta, az eseményt a Cantus Kamarakórus előadása színesítette. A jelenlevőket egyébként levélben köszöntötte Jeszenszky Géza, Magyarország norvégiai nagykövete is. A szobrot Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és Szőcs László csernátoni református esperes áldotta meg, majd az ünnepség a nemzeti imáink eléneklésével ért véget, közreműködött a rétyi fúvószenekar.

Incze László (1928–2007)

Tanár, helytörténész, muzeológus, közéleti személyiség volt a kézdivásárhelyi múzeum jelenlegi formájának megálmodója és létrehozója. Életének túlnyomó részét arra áldozta, hogy kitartó munkájával összeállítsa Székelyföld ma már egyik legjelentősebb és legteljesebb helytörténeti gyűjteményét.

1928. december 14-én Baróton született. A gimnáziumot Segesváron kezdte el, majd a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium tanulója volt, ahol 1947-ben érettségizett. A Bolyai Tudományegyetemre iratkozott be, és filozófia-történelem szakon szerzett diplomát. 1952-től általános iskolai tanár volt Mezőbándon, majd 1953-tól gimnáziumi tanárként dolgozott Kézdivásárhelyen. 1970-ben került a helyi Gábor Áron Emlékházhoz, amelyet a határokon túl is elismert céhtörténeti múzeummá fejlesztett és vezetett. 1994-ben nyugdíjazták, de intézményvezetőként 2001-ig tevénykedett, azután sem szakítva meg kapcsolatát a múzeummal és a tudományos munkával. Számos hely- és céhtörténeti tanulmánya jelent meg, legnagyobbrészt az Alutában. Incze László ezzel a határokon túl is ismertté vált intézménnyel fontos örökséget hagyott a székelyföldi régió és a magyar kultúra számára. „Incze László neve már életében összeforrt a kézdivásárhelyi múzeummal, mert a látogatók százai találkoztak vele tárlatvezetőként, amint nagy türelemmel és nem kisebb szakértelemmel mutatta be a frissen kiállított tárgyakat vagy az állandó kiállítások anyagát. Sokan ismerték őt és őrzik emlékezetükben szerény és tiszteletreméltó alakját” – írta róla Dr. Egyed Ákos, történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Forrás: szekelyhon.ro