Vészesen fogy a határon túli magyarság

Nem csak az anyaországban, de az elcsatolt területeken sem születik összességében annyi gyermek, hogy megállhatna a magyarság fogyása.

Szabó Endre, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének alelnöke – korábban a Nagycsaládo­sok Országos Egyesületének elnöke – szerint ez az általános kép, bár területenként vannak eltérések.

Az erdélyi magyarok létszáma tűnik a legstabilabbnak, körükben megállt a népességfogyás, a gyimesi csángóknál pedig egy ideje valamivel több gyermek születik, mint ahány embert veszítenek. A románok azonban ugyanúgy aggódnak, ahogyan mi, mert több mint hárommillió többségi állampolgár távozott az országból.

Szabó Endre tájékoztatása szerint a délvidéki magyarság létszáma egyre alacsonyabb, ugyanakkor a szerb lakosságnál a magyarokét maghaladó mértékben tapasztalni fogyást. A szerb kormány – mint Szabó elmondta – a népesedéspolitikában éppen az ottani magyar családszervezettől kért szakmai tanácsokat.

Ugyancsak rossz a helyzet a Felvidéken, ahol tapasztalatok szerint a magyarság jobban fogy a szlovákságnál. Ráadásul igen nagy a hajlam az asszimilációra is, a vegyes házasságból született gyermekeket pedig javarészt szlovák iskolába íratják szüleik. Az ottani családszervezetek a KCSSZ alelnöke szerint meglehetősen passzívak, képtelenek közösen föllépni a szlovák kormánynál egy-egy olyan intézkedés kapcsán, amely sérti a magyar kisebbség jogait. Szabó Endre különösen furcsállja, hogy Mikulás Dzurinda külügyminiszter képes összeegyeztetni magyarellenességét kereszténydemokrata nézeteivel.

Erősen ragaszkodnak magyarságukhoz a Kárpátalján élő magyarok, és nem is akarnak az anyaországba áttelepülni. Számuk stagnál, tíz éve nagyjából százhetvenezren vannak, a születések száma pótolja az elhunytak hiányát.

A családszervezetek sajnos nem sokat tehetnek az unió megfelelő fórumain, de Szabó Endre szerint rendszeres kapcsolatot tartanak az Európai Parlament képviselőivel. „Föl kell ébresztenünk őket, hogy nem csak a dél-tiroli németeknek jár az anyanyelvi oktatás és a saját kultúra védelme, hanem a határokon túl rekedt magyaroknak is” – mondta. Példaként említette, hogy Svédországban a legnagyobb létszámban megjelenő letelepedőknek anyanyelvű oktatást kell biztosítani az iskolában. Így fordulhatott elő, hogy az adott kisváros tanintézetében az egyetlen székely magyar gyermek nem kaphat saját nyelvén oktatást, mert a suliba két román tanuló is jár.

Forrás: Erdely.ma