Furcsa zajok a padláson – kárpátaljai önkéntesek Dunaalmáson

Szeretem a csendet. Ilyenkor az ember eltűnődik az élet kisebb-nagyobb dolgain, jegyzeteket készít, vagy olvas. Itt Dunaalmáson a nővérszálló emeletén lévő szobámban általában hallható a csend. A Szeretetház zaja nem hallatszik fel. Távolban valahol egy fűnyíró süvítő hangja, de most nem zavar.

Már-már elmélyedek a csendben, amikor hangos kalapácsütések ütemes zaját hallom.

Bontják felettem a padlást.

Kárpátaljáról, Nagyberegről a Református Líceum diákjai zajonganak. Minden évben ellátogatnak ide Dunaalmásra, hogy két kezük munkáját ajánlják szolgálatra. Idén 16-an érkeztek. 9 fiú és 7 lány foglalta el a vendégszobákat és az ideiglenesen háló teremmé alakított imatermünket.12 napot töltenek velünk.

A Dunaalmási Szeretetház 2015-ben kívülről teljes átalakításon esett át. A főépületen tetőhéjazatot is cseréltek, napelemeket, szigetelést és új színt kapott otthonunk. A nővérszálló tetejére azonban nem kerülhetett sor. A Szeretetszolgálati Iroda támogatásával októberben a tető is felújításra kerül. Ehhez azonban a padlásteret teljesen ki kell üríteni és a belső burkolatot mind el kell távolítani.

Ez az a furcsa zaj, mely napok óta hallatszik itt fölöttem. De nem bánom. Én is átöltözöm, hogy együtt vegyek részt a fiatalokkal a bontásban, a cipekedésben, a takarításban.

A napi szolgálat mellett jutott idő a kikapcsolódásra is. Eljutottak a fiatalok a Tatai Fényes-Fürdőre, szolgáltak a Biai Református Gyülekezetben, megnézhették a Szent Koronát a Parlamentben, a Mátyás-templomot és a Budai várat is. Szolgáltak az itt lakó fiúk között is, énekkel, verssel, mesejátékkal.

Hálát adunk Istennek, hogy a nehéz körülmények ellenére ilyen sokan vállalták az utat, és eljöttek ide Dunaalmásra. Köszönetet mondunk a Líceum vezetőjének, a kísérő tanároknak és a lelkes diákoknak szolgálatukért.

Répászkyné N. Mária