Kiállítás nyílt Micska Zoltán kárpátaljai festőművész alkotásaiból Budapesten

Micska Zoltán kárpátaljai festőművész csaknem harminc, vegyes technikával készült absztrakt alkotását mutatja be egy kiállítás, amely Múlt nélkül nincs jövő címmel kedd este nyílt meg Budapesten a Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.

„Kárpátalja a legkitettebb magyar életközösség otthona” – hangsúlyozta Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese a kiállítás megnyitóján. Hozzátette, hogy Micska Zoltán nemzedéke az a nagy generáció, amely a történelmi viharok után, a II. világháborút követő években született.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a festőművész képein személyes kifejezőerővel jelenik meg a táj, az ember és világa, valamint „a létezés negatív tükörképe”. Hangsúlyozta, hogy mai világunk a kultúrában és a művészet területén tartotta meg leginkább egységes magyar arculatát.
Micska Zoltán művészete nemcsak a magyar, de az egyetemes képzőművészetet is gazdagítja – mondta Fráter Olivér. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évtizedekben számos szakmai rendezvényt, alkotótábort szervezett, közösségi élet elindítója és mentora volt, miközben fiatal tehetségek művészeti útját is egyengette.
Kopriva Attila művészettörténész, festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a festőművész pályafutását felidézve elmondta: a II. világháború után családját megfosztották anyagi javaitól, apját Szibériába küldték. Szakmai tanulmányait az Odesszai Népművészeti Központ képzőművészeti szakán végezte 1973-ban. Ebben az évben festményeit beválogatták több megyei tárlatra, két évvel később azonban már országos, valamint nemzetközi kiállításokon vett részt. Sok tájképe közül ekkor születtek olyan tematikus alkotások, mint például az Elfeledett hősök árnyai, amelynek mély filozófiai tartalma elgondolkodtató és inspiráló – tette hozzá. Mint mondta, Micska Zoltán hűséges szolgálja a festészetnek, hetekig járta a hegyeket, tanulmányozta a ruszin, a magyar és más népek kultúráját. A szülőföld szeretetét tanáraitól, Koczka Andrástól, Kontratovics Ernőtől, Mikita Volodimirtól és Hercz Jurijtól örökölte.
Micska Zoltán később tagja lett a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségnek. Ebben az időszakban képei új formát kezdtek ölteni, megközelítve a 20. századi modern, absztrakt, expresszionista irányzatokat. „Ugyanakkor a kompozíciói és saját egyéni színvilága is olyan motívumkinccsel jelentkezik, amely némely esetben már szinte szimbólumként deklarálja a művek mély tartalmát” – mondta a művészettörténész, aki szerint ez látható többek között az 1990-es években készült, a gerényi görögkatolikus templom freskói után festett sorozatában. Fontosabb egyéni művei közé sorolta a Templomi ének, a Balkáni emlékek és az Álom című alkotást.
Kopriva Attila kiemelte, hogy Micska Zoltán 1995-től 2000-ig volt a vezetője az általa alapított Munkács Városi Galériának. 1999-ben megkapta a Boksay József – Erdélyi Béla Megyei Képző- és Iparművészeti Díjat. 2000-ben Ukrajna Érdemes Művésze, 2006-ban Ukrajna Kiváló Művésze címmel tüntették ki. Pro Cultura Hungarica-díjat kapott 2009-ben, majd 2011-ben Munkács város díszpolgárává választották.