Magyar hó megy Afrikába

Dunát lehet rekeszteni a magyar hóval, több is van belőle, mint amennyit a magyar piac felvenni képes. Élelmes vállalkozók azonban nem a legnagyobb magyar folyót töltenék meg hóval, ennél jóval érdekesebb dolgot eszeltek ki: Afrikába, jelesül Kongóba exportálnák a magyar havat, a távoli országban a hó ugyanis emberemlékezet óta hiánycikk.

Hogy az afrikaiak vevők-e a magyar hóra, és úgy általában, a mifelénk megszokott éghajlatra, arról nincsenek hiteles felmérések – borúlátó vélekedések szerint jól el vannak a mi havunk nélkül is.

Mindez azonban nem akadályozza azokat a nyíradonyi vállalkozókat, akik felvásárolják a környékbeli havat, hogy azután jó pénzért eladják olyan távoli tájakra, ahol idáig csak filmeken láttak hóesést.

Utánajártunk, hogy mi a helyzet a hóval, és meglepő eredményekre jutottunk. A magyar hó ugyanis a világ legjobb minőségű havai közé tartozik, egy tonna hóért ugyanannyit adnak, mint ha az a Kilimandzsáró hegyeiről származna. (Egyes nyelvészek szerint havai helyett hói-t kellett volna írni, mi azonban maradunk a magunk alkotta kifejezésnél, havait írunk. Akinek nem tetszik, jöjjön ki a ház mögé. Vagy inkább mégse, havas lesz a hócipője, ami, ha nincs kellően leápolva, beázik.)

A magyar hóexport gondolata egyébként nem most merült fel először. Dicső eleink már a középkorban is megpróbálták rásózni a havat a nálunk melegebb éghajlaton élő népekre. Volt olyan is, hogy a kísérlet sikerült, vitték a havat, mint a cukrot – aztán később, miután elolvadt, néztek, mint a moziban. (Pedig akkoriban még nem is volt mozi, az csak jóval később lett feltalálva – sok évszázaddal a nyereg alatt puhított hús és a hátrafelé nyilazás után).

Úgyhogy, hiába sóztuk rá a havunkat a kultúrnépekre, a sózást idővel tiltották a szabályok, abból a felismerésből kiindulva, hogy egészségtelen a környezetre. Amiben persze van valami, a sózott hó tönkre teszi a talajt és a növényzetet. Igaz, a fagyott hó sem mindig jó, főleg, amikor jéggé alakul, és egy elesés nevű művelet következtében az emberi csontok törésteszteknek vannak kitéve.

Ennyit a múltról, és már meg is érkeztünk a jelenbe. Jelesül, Nyíradonyba, ahonnan bárki viheti a havat. Földön, vízen, levegőben – minél messzebb tőlünk.

A kongóiak állítólag teljesen odavannak a magyar hóért, a hírek szerint napokon belül megalakul a Magyar Havat Kedvelő Kongóiak Egyesülete, amelynek egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a kongói gyerekek az eddig Kínából importált műhó helyett igazi, természetes alapanyagból előállított, s kizárólag engedélyezett festékkel színezett (fehérített) hóban játszhassanak.

Eddig a hülyeség, most pedig egy kicsit komolyabban. Mert bár a Tényekben látott riport igazi, vagyis – nézzünk a naptárra, – nem április elsejei tréfa, azért mégsem igaz, hogy bárki is havat akarna Kongóba szállítani. A helyzet ennél szomorúbb: ezzel az akcióval a hófelvásárló vállalkozás a térségben élő emberek nehéz, majdhogynem reménytelen helyzetére kívánta ráirányítani az illetékesek figyelmét. Hogy nem elég hetet-havat összehordani, tenni is kellene valamit az emberekért.

Mi nem akartunk hóhányók lenni, ehelyett próbáltunk segíteni a magunk módján. Hírt adtunk a Kongóba irányuló magyar hóexportról – a többi már nem rajtunk múlik.

Forrás: metropol.hu