Magyarország történetéről írt könyvet Romsics Ignác

A Széchenyi-díjas történész új ismeretterjesztő munkája a tudomány eredményeire támaszkodva szisztematikusan és olvasmányos stílusban tekinti át a magyarok történetét a kezdetektől napjainkig.

A szerző az MTI-nek elmondta: a kötet megírásának fontos oka volt a személyes kíváncsisága mellett, hogy az elmúlt 10-20 évben számos megalapozatlan, tényszerűen nem igaz álláspont jelent meg a magyar történelem különböző időszakairól és személyeiről. „Azt gondoltam, hogy mindezzel szemben nem felesleges olyan munkát írni, amely az általam fontosnak tartott kritériumoknak jobban megfelel, a tényszerűségnek, a távolságtartásnak és a higgadtságnak. Vagyis annak, hogy Horthy Miklós éppúgy hús-vér ember volt, mint Kádár János, vagy mindenki más és egyiküket sem lehet angyalként vagy ördögként ábrázolni, ahogyan ezt az emlékezetpolitika, nem beszélve a manipulátorokról, teszi időnként” – fogalmazott. Hozzáfűzte: hisz a tudományos ismeretterjesztésben és Magyarországon sokan vannak még olyanok, akik „nem az egyoldalú, szubjektív elfogult vagdalkozásra fogékonyak, hanem a higgadt és tényszerű tárgyalásmódra”.

A Magyarország teljes történetét átfogóan bemutató munkáknak jelentős hagyománya van a hazai történetírásban, Romsics Ignác szerkesztésében is megjelent egy elsősorban történelem szakos egyetemistáknak és tanároknak szóló összefoglaló kézikönyv 2007-ben az Akadémiai Kiadónál. Szemben a korábban született hasonló léptékű összefoglalásokkal, amelyek közül a 19. századi Horváth Mihály a magyar nép szabadság iránti vágyának kiteljesülésére fűzte fel Magyarország történetét, a Szekfű Gyula és Hóman Bálint nevével fémjelzett monográfiasorozat a magyarság szellemtörténetét helyezte előtérbe, míg az 1960-as években a Molnár Erik-féle kétkötetes Magyarország története az osztályharcban látta a magyar történelem fő szervezőelvét, Romsics Ignác a nyugati minták követését választotta vezérfonalnak a Kossuth Kiadónál most megjelent kötetében.

A 20. századi magyar történelem jeles kutatójaként számon tartott történész úgy látja: a kereszténység felvétele óta a nyugati minták követésének sikeres és kevésbé sikeres korszakai váltakoznak a magyar történelemben. „Minden uralkodónk, politikusunk és államvezetőnk a fejlett Nyugatot próbálta követni. Ennek egyik legszebb példája Bethlen Gábor, aki törökösen öltözködött, a fejét leborotválta és adó fizetett a Portának a többi erdélyi fejedelemmel együtt, de a fiatalokat, akiknek ösztöndíjat adott, soha nem Konstantinápolyba küldte, hanem mindig németalföldi, német, angol vagy észak-itáliai egyetemekre” – fogalmazott. Hozzátette: más módon, de a 20. században “nyugatos politikus” volt Bethlen István és Károlyi Mihály is.

A történész szerint a mintakövetés ellenére Magyarország soha nem érte utol a Nyugatot, és valószínűleg soha nem is fogja. Mint fogalmazott, talán Mátyás király, Mária Terézia vagy a dualizmus korában állt Magyarország legközelebb a fejlett Nyugathoz, bár még az utóbbi korszakban is a magyar egy főre jutó nemzeti jövedelem mindössze az angol 40, a német és a francia 50, az olasz 80 százalékát érte el. A 20. században viszont inkább sikertelen felzárkózási periódusok követték egymást.