Meghalt Bednai Nándor, az MTV első rendezője

Hosszú szenvedés után 2013. augusztus 12-én, 80 éves korában elhunyt Bednai Nándor, az MTV első rendezője.

Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán végezte. Művészi pályáját első munkahelyén, a Magyar Rádió- és Televízióban 1953-ban kezdte. Élete összefonódott a televíziózással: már a kísérleti adások alatt rendezői feladatokkal bízták meg. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt 1957 nyarán száműzik az intézményből, ahova hét év múlva térhet csak vissza. A Magyar Televíziónál eltöltött 37 év alatt számtalan tévéfilm és televíziós műsor fűződik nevéhez (Salamon est, Budapest, te csodás, Hofi-Koós show, szilveszteri műsorok sora).

Talán nincs is olyan televíziós műfaj, melyben ne alkotott volna maradandót. Generációk nőttek fel mellette, munkatársai becsülték szakmai tudását, jó humorát.

Munkásságát Balázs Béla-díjjal (1980), a Színház- és Filmművészeti Főiskola Aranydiplomájával (2003), és a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével (2004) ismerték el. 2005-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották.

Bednai Nándort az MTVA saját halottjának tekinti.

A nekrológ nem fejezheti ki hűen, mit is jelentett kollégáinak Nándor, becenevén Bundi. Régi közvetlen munkatársa, Fodor Imre így emlékezik az együtt töltött évtizedekre:

„Kisapa! Ez volt a kedvenc szavajárása. Nem tanult meg feleslegesen neveket, de akinek tudta a kereszt és vezetéknevét (egyszerre) az már biztos karrierre és folyamatos munkára számíthatott mellette. Folyamatos munkára – mert Nándi állandóan dolgozott. Még be sem fejezte az egyik tévéjátékot, filmet, stúdióműsort, már a következő előkészítésével is foglalkozott. Ez a túlzsúfolt munkarend tette lehetővé, hogy a mellette, a csapatában felnövő generációk – védőszárnyai alatt – sok esetben önálló munkát kaptak. A rohanásban is figyelt mindenre. Nem volt olyan „fiatalos hévvel” elkövetett szakmai melléfogás, amit ne vett volna észre, és ne javított volna ki időben.

Úgy volt tanár, hogy sohasem tanított! Nézni kellett és megérteni, hogyan dolgozik, gondolkodik.

Öltönyben egyszer láttam: Montreux-ben, amikor 1986-ban a Mennyei hang című alkotásáért a szórakoztató televíziós műsorok nemzetközi fesztiválján átvehette a rangos Chaplin-díjat. Trikókban és pulóverben élt. Ma úgy mondanánk, hogy laza figura volt, abban az időben ezt lezsernek hívták.

Egyik nagy szakmai titka volt, hogy kiválóan osztott szerepet. A legkisebb feladatot is rangos művészek vállalták nála. Szerettek vele dolgozni.

Szerettünk vele dolgozni!