Milyenek lennének a magyar iránytaxik?

A kormány benyújtotta az új személyszállítási tervezetet, mellyel megjelennének az iránytaxik avagy marsrutkák. De mik azok a marsrutkák?

A magyar sajtóban viharos gyorsasággal terjedt el az iránytaxik ötlete, amelyet valamennyien közel-keleti sajátosságának tituláltak, pedig valójában leginkább az egykori Szovjetunió utódállamainak egyik legtipikusabb jelensége és éppen virágkorát élő üzlete.

Marsrutka vagy iránytaxi?

Ez is, az is. A nevén nem fogunk összeveszni. Lévén, az oroszból átvett magyaros ejtésű marsrutka egy szótaggal rövidebb, valószínűleg ezt a szót fogják gyakrabban használni az emberek. Feltéve, hogy épp nem esznek és nincs protézisük.

Jó vagy sem?

A marsrutka jó dolog. Ezek a néhány személyes mikrobuszok, minibuszok vagy midibuszok kiindulási helyükön, egy-egy forgalmas csomópontnál állnak sorban. A járgány vezetője a busz elejére kitesz egy táblát, amelyen az útvonalának iránya szerepel, de a javán csupán a „végállomás”. Az egyszerűség kedvéért: Ha Budapesten az Örs vezér téren lenne egy marsrutka-droszt (ugye milyen szép szó?), akkor olyanokat lehetne olvasni a buszok elején, mint: „Keleti pu”, „Kőbánya alsó vasútáll.”, „Hősök tere”. Mielőtt beszáll az utas a Kőbánya alsó felé tartó kisbuszba, annyit mond a sofőrnek: „Én a Kőrösi Csomán, a Szent László Gimnáziumnál szeretnék leszállni.” Ezt követően odaadja a pénzt, elveszi a jegyet/nyugtát és leül valaki mellé. Mert egyedül nem fog utazni, az biztos.

Ezekből nyilvánvalóan következik, hogy ön ott száll le, ahol akar. Nem kell sem húsz, sem nyolcvan métert sétálnia a megállótól a céljáig (feltéve, ha a célja egy forgalmas út mellett áll). Valamint az is, hogy rá van kényszerítve a kommunikációra.

Egy kisbuszban összezárva másokkal egyszerűen lehetetlen megúszni, hogy szóba álljon valakivel, aki ön mellett sajtos stanglit eszik és a kabátjára hullajtja a morzsáit. Mint ahogy lehetetlen nem nézni a szemben helyet foglaló roppant rokonszenves lány lábait, a feltűnően rövid szoknyájában. Nem lehet nem odafigyelni a tőlünk pár centire beszélgető utastársakra. S persze nem tud síri kussban végigülni akár fél órát egy 5-8 fős idegenekből álló csapat, ha ennyire össze van zárva. Moszkvában, Donyeckben vagy éppen Krasznodarban az a jó, hogy a vadidegen emberek is beszélgetnek egymással. Saját szememmel láttam olyat, hogy egy fiatal srác megírta egy vadidegen kislány matekleckéjét az út alatt. Minderre egy unott, zsúfolt és mindenkit a pokolba kívánó BKV-zás során még csak elméleti lehetőség sincs. A már-már intim közelség és kényszerű összezártság, avagy a „szükség” összehozza az embereket, akik kénytelenek normálisan viselkedni egymással, odafigyelni egymásra és türelmet gyakorolni. Tehát szinte mindazt meg kell tenniük, amit a magyar társadalomban jelenleg mindenki elvár a másiktól, de saját maga aligha teszi meg.

Milyen lehet a marsrutka Magyarországon?

A szovjet utódállamokban akkor indult rohamos fejlődésnek az iparág, amikor bemutatták a GAZelle típust. Oroszos egyszerűsége, igénytelensége, olcsósága és könnyű javíthatósága miatt sofőrök milliói vettek ilyet, a gyártót pedig felvetette a pénz. Az ukrán-magyar határtól keletre az iránytaxik vasútállomások, metróállomások, hajó-állomások, forgalmasabb villamos- és trolibusz-megállók, oktatási központok, bevásárlóközpontok környékén várnak az utasokra. Járnak a nagyvárosokban éppúgy, mint a kistelepüléseken, amelyekről behordják az embereket a közeli városokba. Azért olyan népszerű, mert gyors, olcsó, bárhol megáll és mert gyakran nagyon szórakoztató, valamint közösségi élmény, de mégsem kerül tömegbe az ember.

Magyarországon mindehhez arra lenne szükség, hogy ha valaki gondol egyet és vesz egy mikrobuszt, vállalkozói engedélyt szerez, majd munkába áll, senki ne piszkálja. Ne jelenjen meg hat különböző hatóság, mert feljelentette az egyik konkurens. Ne legyen félig állami, félig magántulajdonú szolgáltató. Ne pályáztatás útján válasszák ki a cégeket, ne meghatározott útvonalakon lehessen csak ilyet üzemeltetni, ne az önkormányzat vagy az állam döntse el, hogy ki szolgáltathat és ki nem. Különben egy olyan rendszer épül fel ebben a szektorban is, amelyből remekül lehet közpénzt lopni, miközben nem olyan szolgáltatást kap a kuncsaft, mint amilyet szeretne.

Forrás: posztinfo.hu