NDK-s diákok álltak ki a magyarok mellett 1956-ban

Egy egész gimnáziumi osztályt kizárták az oktatásból az NDK-ban 1956-os kiállásuk miatt. Egy 1958 eleji jugoszláviai dokumentum szerint a levert forradalom és szabadságharc után Magyarországról közel 20 ezren menekültek a Vajdaságba, akiket menekülttáborokba helyeztek.

A magyar forradalom még a legszürkébb barakkban is megmozgatta az embereket. 1956 októberében egy kelet-német osztály titokban hallgatta a RIAS (Berlini Amerikai Szektor Rádiója – ezen a néven működött az amerikai szektor német nyelvű adója Berlin hidegháborús, több hatalmi megszállása és kettéosztottsága alatt – a szerk.) rádióadását, hogy mi is történik Magyarországon, és úgy döntöttek, az órán egy perc néma csönddel adóznak a magyar mártíroknak – hangzott el a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Ez az ártalmatlannak tűnő hallgatás azonban odáig fajult, hogy az év végére az egész osztályt kizárták az oktatásból, és nyugatra kellett menekülniük.

Karsten Köhler, az osztály egykori tagja elmondta, az iskolában a tanárok szemszögéből a legveszélyesebb osztálynak számítottak, mivel legalább öten-hatan tudatosan foglalkoztak politikával, történelemmel, és a többieket is rendszerint felvilágosították a legújabb fejleményekről. Folyamatosan követték az eseményeket. Az oroszok bevonulását Magyarországra már megengedhetetlennek tartották.

Az osztály egykori tagja elmondta: hallották, hogy forradalom zajlik Magyarországon, hiszen hallgatták a RIAS rádió adását.

Úgy érezték, nem hagyhatják szó nélkül a történteket, gondolkodtak tehát, hogy mit tehetnének.

A RIAS berlini adása három felhívó mondatot közölt. Először is arra kértek a hallgatókat, hogy akcióik során kerüljék az erőszakot, ezután két alternatívával is szolgáltak a műsor készítői. Arra buzdították a hallgatóságot, hogy gyújtsanak gyertyát, vagy egyperces, néma csönddel fejezzék ki szolidaritásukat.

Az akció terve végigfutott a padok közt és mindenki egyetértett az egy perces néma csenddel. Október végén, pontosan 29-én az osztály egyperces, néma csönddel fejezte ki szolidaritását.

Először ezen a tanórán, aztán egy pár nappal később egy lyukas órán is kifejezték együttérzésüket.

Az akciójuk híre még a minisztériumba is eljutott. Nagyon sokáig azt hitték az iskola igazgatója jelentette fel őket, akit a diákokkal együtt kirúgtak. 2006-ban derült fény az igazi besúgóra, az iskola házmesterére, miután az egyik diák hozzáférhetett a Stasi feljegyzésekhez.

Húszezren menekültek a Vajdaságba

Zombori István történész, a Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség szerkesztője szintén a Vasárnapi Újság című adásban elmondta, hogy az 1956-os forradalom első napjaiban Tito még támogatta Nagy Imre kormányát, de amikor már a többpártrendszerről kezdett beszélni a magyar miniszterelnök, akkor már elhatárolódott.

Hruscsov november másodikán Brionba repült, ahol megtárgyalják a magyar helyzetet a jugoszláv elnökkel. Tito végül rábólintott a november negyedikei szovjet invázióra, ami nemzetközileg fontos volt a Szovjetunió számára – tette hozzá.

November 4-e után megindult a menekültek áradata az osztrák határ felé, ahol tízezrek keltek el. De ahogy a Kádár-rendszer a forradalom leverése után megszervezte a fegyveres karhatalmat és ahogy az osztrák-magyar határt 1956 végén lezárják, aki még menekülni akart, annak csak a déli határ maradt – fogalmazott.

Zombori István beszámolójából kiderült, hogy november elején még kitoloncolták a magyar menekülteket az országból, de Tito a szovjet beavatkozás utáni nemzetközi felháborodás hatására megnyitotta a határokat.

Egy 1958 eleji jugoszláviai dokumentum szerint közel 20 ezren menekültek a Vajdaságba, akiket menekülttáborokban helyeztek el az ország szerte.

A történész elmondta, hogy több magas rangú kommunista vezető is átmenekült, köztük a szegedi városi rendőrparancsnok is. 1957 folyamán azonban mintegy kétezren visszatértek Magyarországba. A legtöbb Jugoszláviába menekülő magyar nem maradt az országban és új hazát keresett magának.