Tablókiállítás nyílt a kárpátaljai magyarok 1944-es elhurcolásának emlékére a Szent Atanáz-főiskolán

A „Málenkij robot” című kiállítás szeptember 12. és 30. között látható a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán – tájékoztatta szerkesztőségünket Véghseő Tamás, az intézmény rektora.

2014 decemberében a kárpátaljai magyarok 1944. évi sztálini elhurcolásának 70. évfordulója alkalmából Málenkij robot címmel kiállítás nyílt az Európai Parlament brüsszeli székházában. A kiállítást a beregszászi születésű Bocskor Andrea, az Európai Parlament Európai Néppárt frakciójának fideszes képviselője kezdeményezte, s a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének szakmai közreműködésével valósította meg.

A kiállítás a brüsszeli bemutatás után körútra indult, melynek kilencedik állomásaként a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolára érkezett. A szeptemberi 12-i megnyitón Bocskor Andrea EP-képviselő, a kiállítás kezdeményezője és Molnár D. Erzsébet adjunktus, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára mutatták be a kiállítás koncepcióját és adtak szempontokat a tablók értelmezéséhez.

A málenkij robot (malenykaja rabota; orosz kifejezés, magyarul: ’kis munka’) a II. világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka szokásos magyarországi elnevezése. A Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060. számú parancsa nyomán vette kezdetét.

A málenkij robot kemény fizikai munkát jelentett (romeltakarítás, építkezés, bányászat), melyre a fegyveres katonák néhány perces igazoltatás hazugságával a nyílt utcáról gyűjtötték össze a polgári lakosság tömegeit 13 évestől a 62 éves korig. Az itthon maradottak csak elvétve kaphattak híreket az elhurcoltakról. Sokuk egyáltalán nem, a szerencsésebbek csak évek múlva tértek haza szeretteikhez.

A mai Magyarország területéről mintegy 150-170 ezer, a korabeli, 172 ezer négyzetkilométeres Magyarországról 250-270 ezer civil polgári lakost hurcoltak el málenkíj robotra. Az éhezés, a nélkülözések és a megerőltető kényszermunka következtében a deportáltak 30–40 százaléka meghalt. Többségük a lágerek környékén, jeltelen tömegsírokban, kisebb részük a ki- vagy a hazafelé vezető vasútvonalak mentén nyugszik. Elhalálozásukról a szovjet szervek semmiféle hivatalos értesítést nem adtak, sorsukról máig nincs semmiféle információ.

A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás és egyben kényszermunkásszerző akció volt, amely a holokauszt és a 2. magyar hadsereg Don-kanyari pusztulása mellett a II. világháború harmadik nagy magyar tragédiája. A téma a kommunizmus idején tabu volt, csak a kilencvenes évektől kapott nyilvánosságot.

A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg mindennap 8 és 19 óra között a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola aulájában.