Tradíciók és reflexiók a Hagyományok Házában

Félidejéhez érkezett a Corvin téri székházban rendezett Tradíciók és reflexiók című kiállítás. A tárlat fókuszában a Magyar Állami Népi Együttes jelmezei állnak, s a közönség egy másfél évtizedes alkotói folyamatnak lehet részese a jelmez- és kosztümtervezők munkáján keresztül.

„A jelmeztervező számára a Magyar Állami Népi Együttessel való közös munka különleges lehetőségeket nyújt, ugyanakkor egyedi kihívásokkal tarkított feladat is.” – szerepel a Hagyományok Háza honlapján a Tradíciók és reflexiók kiállítási promóciós anyag bevezető mondatában. A január végén megnyílt bemutató hamar népszerű lett, ami részben a nagy múltú együttesnek, részben pedig a két kiváló jelmeztervezőnek, Furik Ritának és Szűcs Editnek köszönhető. A kiállítás félidejéhez érkezett, Szűcs Edit foglalja össze gondolatait a tárlatról.

„A kiállítás ötlete Mihályi Gábortól, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjétől származik. A szakember a Furik Ritával és velem töltött másfél évtizedes munka eredményét kívánta a nagyközönséggel megosztani. Volt némi tapasztalatom a jelmezek kiállításáról: nem szabad a nézőkhöz karnyújtásnyira hozni, hiszen a színpadi műfaj egyedi sajátossága a nézőktől való távolság. Ennek alapján a színpadi jelmezeket a szemlélődő fölé, – a Liszt-mozaikokból ismert díszletelemekre – posztamensekre emeltük. A saját kollekcióm darabjai, amelyek reflektálnak a jelmezekre, viszont testközelbe kerültek. Az alkotómunka során a jelmeztervezőben mindig felvetődik egy, – a már meglévő jelmezek által inspirált – gondolat: úgy határoztam, hogy e továbbgondolt jelmezeket el is készítem. E tanulmányöltözékek az adott darabból indulnak ki, de már iparművészeti alkotásnak számítanak. Két kompozíció különösen kedves nekem, az egyik a Földön apám fia volnék című produkció, hiszen ezzel kezdődött együttműködésünk az Együttessel. Újszerűnek tűnt, hogy a művészeti vezető stilizált jelmezekben állította színpadra az autentikus táncokat. Ekkor alakítottam ki azt az elvonatkoztató módszert, ami a sötétebb foltokat feketére, a világosabb foltokat fehérre fordította le. Ez a fekete-fehér stilizált világ első látásra meghökkentő volt, de tökéletesen megtartotta a népviselet illúzióját. A másik kedvencem a már említett Liszt-mozaikok előadás, amelynek tervezésében már a digitális technológiát alkalmazhattuk, amellett, hogy visszaadtuk a kor hangulatát.”

A kiállítás iránti érdeklődők a Hagyományok Háza honlapján találnak bővebb tájékoztatást.

Csermák Zoltán