138 éve született Coco Chanel
Coco Chanel, aki napra pontosan 138 éve született új alapokra helyezte a divatot és a nőiességet a 20. század hajnalán, és róla beszélünk, amikor a francia eleganciát, az egyszerű szépséget emlegetjük. Az ő nevéhez köthető a kis fekete kosztüm, a bizsu elterjesztése és a világ legnépszerűbb parfümjének megalkotása.
Coco Chanel tartós divattá tette a rövid szoknyát, a kis fekete ruhát, a csillogó kosztümékszereket és mindenekelőtt a világ legnépszerűbb parfümjét, a Chanel N°5-öt. Meghatározó ismertetőjegyei közé tartozik a tweed anyagból készített kosztüm, a kamélia virág, a több soros gyöngyből készült kosztümékszerek és a bézs színű, fekete orrú lábbeli.
Nevéhez fűződik a modern divat megalapozása. Szabászati stílusát az egyedi, férfias vonású, letisztult, néhol tengerészek és katonák öltözetére emlékeztető stílusjegyek jellemzik.
Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-én Saumurben látott napvilágot. Édesapja vándorkereskedőként, édesanyja varrónőként dolgozott, így meglehetősen szerény körülmények között nevelték gyermekeiket.
Édesanyja 33 évesen tuberkulózisban meghalt. Ennek hatására az amúgy is szeszélyes apja úgy döntött, hogy elhagyja családját, és Amerikába megy szerencsét próbálni. Az alig 12 éves Gabrielle és lánytestvérei a ciszterciek által működtetett aubazine-i árvaházba kerültek. Fiútestvéreit egy tanyára küldték dolgozni.
Gabrielle forradalmi stílusán markáns nyomot hagytak a zárdában töltött kemény évek. A semleges színek, a keményített gallérok és az egyenes vonaltervezés mind-mind az árvaház építészeti stílusát és az ott dolgozó nővérek egyenruháját idézik.
A Chanel divatház logója a ciszterci rózsaablakokon összefonódó C betűkből merített ihlet eredménye.
Egy másik legenda szerint logóját inkább az 1920-as években Irène Bretz kastélyában töltött vakáció ihlette.
A kolostorból 18 évesen a moulins-i Notre-Dame Intézetbe került, ahol végül olyan szakmát sajátított el, mely igazi örömöt okozott számára: varrni tanult. Habár babaholmik és kelengye varrásával kezdett foglalkozni az intézetben töltött idő után, gyorsan magával ragadta egy másik világ, mely színesebb, fényesebb és egyszerűbb utat ígért.
Gabrielle-ből Coco lesz
Öt évvel később útnak indult és szerencsét próbált Vichyben élő bácsikájánál. Akkoriban úgy gondolta, hogy a színpadi szereplés sokkal szórakoztatóbb és tartalmasabb életforma, mint a varrónői állás, így rögtön háttérszerepet is vállalt a La Rotonde című kávézókban előadott darabban.
Pár hónappal később már olyan színdarabokban is megjelent, ahol énekelnie kellett. A hivatalnokokból álló közönség pedig rajongott az általa előadott sanzonokért. Leghíresebb színpadi száma a Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro? meghozta neki a sikert, és ettől fogva mindenki „Coco”-nak hívta.
A fiatal énekesnőre természetesen felfigyeltek a férfiak is, mert bár igazi szépségnek sosem lehetett nevezni, természete és kisugárzása vonzotta az embereket. Vagyonos udvarlói segítségével feljutott a felső tízezer köreibe, kitanulta ennek a rétegnek a szokásait, könnyen alkalmazkodott, és megismerte az itteni viszonyokat. Majd eldöntötte, hogy bármi is történjék, benn marad ebben a számára eddig ismeretlen, de természetéhez és személyiségéhez leginkább illő körben.
Coco 1909-ben költözött Párizsba, és akkori udvarlója segítségével megnyitotta első kalapboltját a rue Cambon 21. szám alatt.
A helyszín és akkori szerelme, Arthur Capell, is meghatározó volt életében. Az üzlet rövid idő alatt hatalmas sikert aratott a párizsi felső osztály köreiben, így további öt üzletet nyitott rövid időn belül.
Ezek közül a Cambon utcában, a 31. szám alatti üzlet már a mai butik fogalmának felelt meg: a ruhák és kalapok mellett helyet kaptak az ékszerek, a szépségápolási termékek és a legendás Chanel N°5 parfüm is, amelyet 1921-ben mutattak be. Gabrielle olyan illatra vágyott, amely a francia Aubazine-ban töltött gyermekkorára emlékezteti. Ernest Beaux vegyésznek ezt sikerült is megalkotnia, ráadásul több illatkompozíciót is készített.
Gabriellenek legjobban az ötös sorszámú tetszett, és ezzel megszületett az ikonikus illat neve is. Az első száz üvegcsét a divattervező legjobb vásárlóinak ajándékozták, és csak ezután kezdték a Chanel üzletekben is árusítani a parfümöt.
Coco parfümjének legnagyobb sikere, hogy megjelenését követően minden neves divatház saját illattal állt elő. A parfüm egyébként azért viseli az 5-ös számot, mert Cocónak ez volt a kedvence, és a parfümkészítő által ajánlott sorozatból az ötödik ampullát választotta.
Ennek fényében talán nem meglepő, hogy az illatot ötödik hó ötödikén mutatta be a nagyközönségnek. A Chanel N°5 közel száz év elteltével is a világ legnépszerűbb parfümjei közé tartozik.
„Az a nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen” – mondta Coco 1923-ban.
Ekkoriban a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco lakása, ahol alkotott és társasági életet élt. Érdekesség azonban, hogy soha nem itt aludt – a mademoiselle élete végéig az üzletével szemközti Ritz Hotel vendége volt.
Coco Chanel nemcsak a divatban maradt egyedi, önálló és független, hanem magánéletében is. Élete legnagyobb szerelme a korábban említett Arthur „Boy” Capell volt, aki nemcsak a szerelemben, a munkájában is inspirálta őt. Boy stílusa ihlette például Chanel férfias zakóit és dzsörzéruháit. Tíz évig folytattak viszonyt, de nem házasodtak össze, mert származásuk nagyon eltérő volt. Capell végül egy arisztokrata özvegyet vett feleségül, aki mellett viszonyt folytatott Cocóval is.
Kapcsolatuknak azonban nem ez a házasság, hanem a férfi korai halála vetett véget – Capell 1919-ben autóbalesetben meghalt. Coco ezek után soha nem ment férjhez, és élete végéig úgy szólították, mademoiselle Coco.
Szalonjaiban a kor legnagyobb művészei fordultak meg, és Coco Chanel éppúgy a „párizsi bohémek” új korszakához tartozott a divatban, mint Picasso és Dalí a festészetben, Cocteau és Hemingway az irodalomban vagy Sztravinszkij a zenében.
Soha nem politizált, de a II. világháború alatt mégis Svájcba kellett menekülnie, mivel akkori szeretője, Hans Gunther von Dinklage német katonatiszt volt, aki biztosította Cocónak a további fényűző életet a németek által megszállt Párizsban. A nő a háborút követő németellenes hangulatban kollaboránsnak számított, ki is hallgatták, de végül nem történt semmilyen elmarasztalás. Életének ez a fejezete a mai napig vitákat eredményez megítélésében.
Coco a háború után újabb csatára indult az elsőségért, és élete végén kapott még hideget-meleget a kritikától és a közönségtől egyaránt. Ennek a korszaknak a hozadéka a láncos steppelt táska végső formája, a fekete orrú szandál, és 1955-ben a divatház első férfi parfümje, a Pour Monsieur.
Ruháival, ékszereivel, világhírű parfümjével bejárta az egész világot.
Népszerűsége nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is töretlen volt: Jackie Kennedy rózsaszín Chanel kosztümöt viselt a Kennedy-merénylet napján, mely azóta ikonikussá vált; Marilyn Monroe pedig egyenesen nélkülözhetetlennek nevezte női fegyvertárából a Chanel parfümöt.
A divat nagy Kisasszonya 1971. január 10-én halt meg a Ritz szálloda lakosztályában, ahol élete nagy részét töltötte luxusban, de nagyrészt magányosan.
Coco Chanel élete hullámzó, szenvedélyes, bohém és kemény volt. Nevéhez fűződik a modern nő látható fegyvertárának megteremtése, és ő a felszabadult, elegáns és dinamikus nő szimbóluma.
Levetette a nőkkel a kényelmetlen fűzőket, a hatalmas ruhákat és abroncsokat. Könnyű, egyszerű és elegáns öltözékeket álmodott meg, melyekben a nők szabadon mozoghattak, ezáltal új alapokra helyezte a modern nő képét.
Saját erejéből jutott a ciszterci zárdából Párizs legmagasabb köreibe. Nem elégedett meg egy eltartott asszony kényelmes életével, hanem megteremtett egy olyan értékű és minőségű márkát, mely a mai napig piacvezető és presztízs értékű.
Forrás: hirado.hu