545 éve született Morus Tamás

Ötszáznegyvenöt éve, 1478. február 7-én született Londonban Morus Tamás, Sir Thomas More, Szent Tamás.    

Apja John More jogász volt, királyi bíró. Fia a canterbury érsek házában, később az oxfordi egyetemen tanult latint és logikát, majd Londonban a Lincoln’s Inn kollégiumban jogot hallgatott.

1501-ben ügyvéd lett, de érdeklődése a Biblia, az ókori klasszikusok és az egyházatyák tanulmányozására ösztönözte.

Papnak készülvén, négy évig kolostorban élt, majd belátta, világiként jobban szolgálhatja Istent és embertársait, de a szerzetesek önsanyargató életmódját később is megtartotta. 1509-ben londoni cégek nevében antwerpeni kereskedők képviselőjével tárgyalt, 1510-1518 között a londoni seriff helyettese, igazságossága, pártatlansága népszerűvé tette. Ekkor volt vendége Erasmus, aki nála írta A balgaság dicséretét.

1504-ben feleségül vette Joan Coltot, aki 1511-ben meghalt. Morus négy gyermeke miatt hamarosan újra nősült.

1513-1518 között írta a III. Richárd király történetét, ez az angol történelemírás első jelentős alkotása – Shakespeare művére is hatott. 1515-ben az angol-flamand kereskedelmi szerződés ügyében a németalföldi Bruggébe küldték. Itt kezdte írni az Utópiát, leghíresebb művét, amely 1516-ban Leuvenben jelent meg. E könyv – amely nagy sikert aratott a humanisták és állami hivatalnokok közt – egy pogány és kommunisztikus államot ír le, ahol az intézményeket és a politikát csak a józan ész vezérli, ellentétben a keresztény Európával, ahol az országokat szembe állítja a hatalom- és szerzésvágy. (Angliában ekkor fosztották meg a parasztokat földjeiktől.)

Morus elemezte a vallási pluralizmus, a bűnüldözés, oktatás, válás, eutanázia és a nők jogainak kérdéseit.

Szerinte az önzésnek csak a magántulajdon eltörlése lehet az ellenszere. Utópiája azonban éppoly rideg világ,
mint Madách falansztere, a boldogságot a szabadidő jelenti, s mindenki görög és latin szerzőket olvas – mint Szerb Antal megjegyzi.

Az Utópiát számos nyelvre lefordították s az utópikus irodalom kezdete lett.

1517-ben Boulogne-ban diplomáciai tárgyalásokat folytatott a franciákkal, majd a királyi tanács tagja lett, és az alsóházi törvényjavaslatok előterjesztője a felsőházban. Erasmus Új Testamentum-fordításához írt ajánló verseiben népszerűsítette a Rotterdami vallási és kulturális programját, a görög nyelv, a biblia és az egyházatyák tanulmányozását. Erasmus ezeket tartotta a teológiai megújulás kulcsának. Későbbi verseinek fő témái a kormányzás, a nők és a halál. Leveleiben Erasmus barátját példaképül állította az európai humanisták elé.

Morus 1520-21-ben V. Károly német-római császárral és a Hanza kereskedőivel tárgyalt Calais-ban. A király lovaggá ütötte és alkincstárnokká tette. Ő szerkesztette VIII. Henrik A hét szentség védelme című írását, Luther válaszára is ő felelt Válasz Luthernek című művével. 1523-ban az alsóház elnöke lett, Chelsea-ben felépítette Nagy Házát, a tudományos és vallásos félrevonulás céljából. 1525-től a lancasteri hercegség kancellárja volt. Az eretnek művekről hét kötetnyi cáfolatot írt, részt vett a cambrai-i francia-német tárgyalásokon, s elérte az angol tartozások rendezését.

1527-ben VIII. Henrik el akart válni Aragóniai Katalintól, aki nem szült neki fiút. Rá akarta venni Morust, hogy igazolja: a házasság érvénytelen, mert Katalin Henrik bátyjának özvegye volt, de ő nem tudott igazat adni a királynak. Amikor Wolsey kancellár a házasság felbontásának kudarca miatt megbukott, utóda 1529-től Morus lett.

Lordkancellárként elítélte Wolseyt, s kihirdette az egyetemek válás melletti álláspontját, de nem írta alá a levelet, melyben a főurak és főpapok a házasság érvénytelenítését kérték a pápától. A klérus 1531-ben elismerte a királyt az angol egyház fejének, s kimondta: királyi jóváhagyás nélkül a zsinat nem ül össze. Morus lemondott, s nem volt hajlandó Boleyn Anna, az új királyné koronázásán részt venni. 1534-ben a válást elítélők listájára került, majd esküt kellett tennie az utódlási törvényre. Elismerte, hogy Anna a királyné, de nem esküdött, ezzel tagadta volna a pápa főhatalmát, emiatt börtönbe került. Párbeszéd a balsorsban való vigasztalásról című művét a Towerben írta, ebben két magyar nemes a törökvész idején mártíriumra készül.

A bíróság előtt megvádolták, hogy nem hajlandó a királyt az egyház fejének elismerni. Ő ezt cáfolta, az esküdtek mégis bűnösnek mondták őt. Az egyház egysége érdekében vállalta a mártíriumot, „halandó ember nem lehet a halhatatlan lélek ura” – vallotta. A szadista ítéletet Henrik lefejezésre változtatta. Végső napjaiban Morus egy gyönyörű imát írt. „A katolikus egyház hitében és hitéért, a király, de elsősorban Isten jó szolgájaként” hal meg – mondta.

Halála megdöbbentette Európát, Erasmus szerint „géniuszához hasonlót Anglia sosem látott és sosem fog látni többé.”

Az anglikán vallás győzelme háttérbe szorította alakját, de később teljesebb képet rajzoltak róla. 1886-ban avatták boldoggá, 1935-ben szentté.

Az ember nagyobb benne, mint az író, s életénél is nagyobb volt a halála, igaza a hiten alapul, akár elődjéé, Beckett Tamásé. Az Utópia nagyobb hírnevet szerzett neki, mint mártíromsága vagy sokezer oldalnyi műve. Alakját Robert Bolt színdarabja, a Kinek se nap, se szél örökítette meg.

Forrás: MTI

Nyitóképen: Ifj. Hans Holbein festménye (1527)