Az egész világot sújtja Európa tehetetlensége

Az európai politikai vezetők változatlanul képtelennek látszanak az adósságválság kezelésére, bár a görög és olasz kormányok közelmúltbéli leváltása némi bizakodásra adhat okot. Átfogó, pontos terv azonban még mindig nincsen, csak elképzelések, hogyan lehetne a válságot a félkész ISFS segítségével megfékezni.

Elapadnak a források

A bizonytalanság miatt természetesen az európai bankok egyre óvatosabbak, és a recesszióra készülve inkább visszavonják tőkéjüket, mint hogy kölcsönadják azt. Néhány héttel ezelőtt kiderült, hogy ennek hatásai már jól kimutathatóak az európai bankrendszerben. A Wall Street Journal szerint azonban nem csak kontinensünkön, hanem világszerte komoly zavarokat okoz a bankrendszer bezárkózása.

Az elmúlt években az európai bankok rengeteg kölcsönt adtak a fejlődő piacok számára, a legnagyobb külföldi hitelezőknek számítottak ezekben az országokban. Visszavonulásuk egy-egy ország egész iparára hatással van, a gyáraktól a médián át a bányákig mindenre.

A piaci szereplők attól félnek, hogy ami most még csak egy kisebb visszavonulás, az az európai helyzet rosszabbodásával olyan méreteket ölthet, mint a 2008-as válság idején. Akkoriban a kölcsönök befagyasztása jelentős visszaesést produkált, olyat, amilyet a nagy gazdasági világválság óta nem láthattunk.

Globális probléma

Hazánk ebből a szempontból persze kifejezetten rossz helyzetben van – a magyar ipar is nagyon komolyan megszenvedheti, ha a bankok elzárkóznak, de a probléma globális. Ausztráliában és Ázsiában is érzik már például a jelenség hatásait, ahol a francia bankok rengeteg kölcsönt adtak a helyi vállalatok számára. Ezek pedig ugyanazok a bankok, amelyek Görögországban is jelentősen érdekeltek, és a görög csőd elkerülésére tett lépések matt most komoly veszteségeket szenvednek el.

A franciák gyakorlatilag teljes kivonulásba kezdtek a térségben – a BNP Paribas, a világ egyik legnagyobb bankja például a múlt hónapban egy 300 milliós befektetésből hátrált ki Ausztráliában, a helyi bankokra hagyva, hogy az így keletkezett lyukat betömjék.

A BNP, más bankokhoz hasonlóan, most azzal van elfoglalva, hogy megfelelő tőkét gyűjtsenek maguknak, és eközben visszavesznek a kölcsöntevékenységből, hogy minimalizálják az európai piacon elszenvedett veszteségeiket. Mindez pedig az európai piac globális összeköttetései miatt mindenhol érezteti a hatását.

Sokan járnak rosszul – mi is

A leginkább veszélyeztetett térség persze Kelet-Európa – nem csak Magyarországról van itt szó, Csehországban például a bankok által biztosított kölcsönök az ország GDP-jének 105 százalékára rúgnak. Dél-Amerika ugyancsak félhet – Chilében ez az arány 40%, Mexikóban 18%, Brazíliában pedig 15%.

Az európai bankok, elszabadulni próbálván hazai, megbízhatatlan piacuktól, az elmúlt évtizedben rengeteget fektettek be világszerte a fejlődő gazdaságokban. 2005 után a kölcsönök összege megnégyszereződött, és bár 2008-ban, a válság kitörésekor jelentős visszaesés következett be, tavaly már újra biztatóak voltak az adatok.

Az európaiak elzárkózásából még az amerikaiaknak is komoly káruk származhat. Az Egyesült Államokban korábban a szindikátusi kölcsönök negyede az európai bankoktól származott, ez az arány azonban már most is öt százalékkal csökkent.

Buknak a vezetők

Európában eközben a spanyolországi szocialisták vereségével, az olasz és görög kormányok lemondása után immáron a nyolcadik kormány bukik bele a válságba. Nicholas Sarkoz francia elnök pedig attól fél, hogy ő lehet a sorban következő, aki elbukik.

A francia államkötvények a napokban rekordmagasságba emelkedtek, a gazdasági növekedés egyre lassul, áprilisban pedig elnökválasztás lesz, amelyen a választók minden bizonnyal kifejezik majd elégedetlenségüket a válságkezelésre egyre inkább képtelen vezetéssel szemben.

Sarkozynek most az lenne a feladata, hogy dűlőre josson az eurózóna legnagyobb gazdaságával, Németországgal. A piacok első sorban azt akarják látni, hogy a franciák és a németek közösen állnak egy mentőterv mögé, a németek azonban ragaszkodnak saját elképzeléseikhez az Európai Központi Bank felhasználását és az eurózóna átalakítását illetően. A németek, már csak azért is, mert a lakosság meglehetősen ellenséges a további mentőcsomagokat illetően, egy hosszú távú megoldásban gondolkoznak, amelynek mérsékeltebbek lennének a belpolitikai következményei is.

Csak túlélni akarnak

A német kormány mindeddig elutasított minden olyan megoldást, amelynek lényege az lenne, hogy az EU jól teljesítő gazdaságai tovább öntik a tőkét a problémásabb, gyenge lábakon álló országokba, amelyet lehet, hogy soha nem látnak viszont. Éppen ezért ellenzik azt is, hogy az EKB-t használják fel, vagy hogy közösen bocsássanak ki kötvényeket.

A közös európai kötvények, ún. stabilitási kötvények kibocsátásával szembeni aggályok nem is alaptalanok. A franciák és a németek is leszögezték, hogy csak akkor lennének hajlandóak részt venni egy ilyen tervezetben, ha az eurózónát előbb alapvetően sikerülne átalakítani, úgy, hogy az egyes országok gazdaságait sokkal inkább központilag kézben lehessen tartani. Ez lenne a hosszú távú megoldás – a válság azonban rövid időn belül fenyeget, és olyan terv még nem született, amely képes lenne a megfelelő időn belül elejét venni.

Az EU országainak többsége és azok választói azonban a jelek szerint egyáltalán nem támogatják a szorosabb integrációt, a szuverenitás további feladását. Rövid távú terv tehát nincs, a hosszú távút pedig kevesen támogatják. Jelenleg nem látszik, hogy az euró hogyan lehet képes túlélni a válságot, és ha a közös valutának vége, valószínűleg magának az EU-nak is.

Ez persze azzal járna, a problémásabb országok gyakorlatilag védőháló nélkül maradnak – az IMF-et nem számítva, amelynek azonban szintén korlátozottak az eszközei. Ez bank- és államcsődökhöz vezethet, ami az egész gazdaságot recesszióba dönti nem csak a kontinensen, hanem amint azt a példa jól mutatja, világszerte.

Forrás: bombahir.hu