Büntethető Németországban a körülmetélés

A kölni tartományi bíróság döntése ételmében vallási okokból nem szabad kisfiút körülmetélni. Ha ez a testi sértés mégis megtörténik, büntethető cselekmény valósul meg. A bírósági döntést élesen bírálták zsidó és muszlim szervezetek, szakértők, de a nagy egyházak vezetői is. A kialakult vitában az a kérdés, hogy ez a döntés nem ássa-e alá a jogbiztonságot, illetve a vallásszabadsággal összefüggő jogokat.

A körülmetélés a szövetség látható jele – ami Jézus után átment a szív „körülmetélésébe”

A bibliai korban, azaz évezredekkel ezelőtt a fiúgyermekek körülmetélése mind Izrael népe körében, mind a szomszédos népeknél gyakorolt szokás volt. És azóta is él. Erről Mózes első könyvében ezt olvassuk: „És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az énközöttem és tiköztetek kötött szövetségnek a jele’ (1Móz 17,11).
A ma gyakorolt zsidó és iszlám körülmetélés az ószövetségi hagyományra megy vissza. A 12. versben további pontosítást is olvashatunk erről az ősi, nem csak egészségügyi, hanem kijelentés-történeti jelről: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél. Akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való”. A körülmetélés ezen túlmenően nem csak a zsidósághoz tartozásnak volt a jele, hanem a hívők közösségébe való betagolásé is. A kisgyermeket a zsinagógában metélték körül, de mielőtt erre sor került, így üdvözölték a gyermeket: „Áldott, aki jön”, majd a körülmetélést végző rabbi megkérdezi a gyermek apját, hogy akarja-e körülmetéltetni a gyermeket. Igenlő válasz után a jelenlévők szemeláttára történik meg az előbőr eltávolítása. Ezt áldás követi, majd a gyermek megkapja nevét. Az iszlám is Ábrahámra vezeti vissza a körülmetélés hagyományát, ő ugyanis a mohamedánoknál is az egyik legfőbb próféta. Szokásjog alapján vagy a születést követő hetedik napon történik meg a körülmetélés vagy hétéves korban, amikor a férfivá avatás jeleként végzik el azt. A keresztyénségben – néhány afrikai ortodox egyházat kivéve, ahol ezt egészségügyi okból gyakorolják – ma már nem játszik szerepet a körülmetélés. De egykoron Jézust is a nyolcadik napon metélték körül. Viszont Jézus halálával és feltámadásával a körülmetélés is új értelmet kapott. A szív körülmetélése az igazán hangsúlyos, hiszen Pál maga figyelmeztet erre: „A szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés” (Róm 2,29). A galatákhoz írt levelében pedig fontosnak tartja kimondani: „Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit” (Gal 5,6).

Vallási erőszak gyermekek ellen? – Büntetés-, és valláspolitikailag elhibázott döntés

A passaui büntetőjogász, Holm Putzke szerint a kölni döntés más ítélőtábla számára nem kötelező, de precedens értékű. Putzke szerint a jogi vitának abba az irányba kell folynia, hogy „mennyi, vallásilag motivált, gyermekek ellen elkövetett erőszakot
tolerálhat a társadalom?”. A megdöbbentő kérdésfeltevés váltotta ki a parázs és heves tiltakozást a különböző vallási képviselők részéről. Michael Heinig államjogász szerint a kölni ítélet „jogilag, büntetéspolitikailag és valláspolitikailag is elhibázott”. Ez ugyanis sérti a szülői jogokat, akik szabadon dönthetnek gyermekük ilyen vagy olyan vallási neveléséről. Teljességgel téves szemlélet a körülmetélést valamiféle gyermekbüntetésként felfogni. Büntetőjogilag elhibázott azt az orvost bűnelkövetéssel vádolni, aki a körülmetélést elvégezte. A kérdés mégis csak az, hogy belegondoltak-e a bírák abba, hogy döntésük hogyan „jön le” az érintett vallási közösségek tagjaiban, a zsidóknál és muszlimoknál? „A vallásellenes vakbuzgóság esetének” nevezte a kölni döntést az államjogász Heinig.
Válaszként a döntésre a Németországi Zsidók Központi Tanácsa azonnal a jogbiztonságot kérte számon a Bundestagon. Az ítélet példátlan és drámai beavatkozás a vallási közösségek önrendelkezési jogába. Ez az ítélet hallatlan és érzéketlen lépés – jelentette ki Dieter Graumann, a Tanács elnöke.

Németország ál-humanista csapdában?

A kölni kardinális, Joachim Meisner a tartományi bíróság döntése után azonnal így foglalt állást: „A vallásszabadság elleni támadás ez az ítélet”. Benne az állam előjoga fogalmazódik meg a szülői döntéssel szemben. Márpedig a zsidó szülők döntése fiúgyermekük körülmetéléséről bibliailag megokolt kötelességük. A muzulmán szülők számára pedig ez vallásilag kötelező hagyomány. „Minden olyan tendenciával szemben határozottan fel kell lépnünk, ami a szülők vallási nevelési jogát, s ezen keresztül a vallásszabadságot akarja beszűkíteni” – tette hozzá a német katolikus főpap.
A németországi zsidóság részéről megnyilatkozók rámutatnak: ha ezt a kölni döntést
nem vonják vissza, vagy nem módosítják, akkor Németország lesz a világon az egyetlen ország, ahol a körülmetélést büntetendő cselekménynek tartják. Politikusok is szép számban megnyilatkoztak már e kérdésben. „Amennyiben vallási okok miatt Németországban betiltják a körülmetélkedést, akkor az országnak le kell mondania minden további lépésről, ami az integrációs politikát illeti” – hangsúlyozta az osnabrücki újságban Serkan Tören FDP politikus. A berlini evangélikus püspök, Markus Dröge a döntést „kulturális szegénységi bizonyítványnak” nevezte, általa a zsidó és muszlim kulturális identitás és hagyomány semmibevétele történt meg.

Cem Özdemir, a németországi zöldek vezetője, a kölni döntést valóságtól elrugaszkodottnak és élettől idegennek nevezte. Következésképpen ezzel a döntéssel két világvallást, a zsidóságot és az iszlámot Németországban illegalitásba is küldhetnék – tette hozzá. A bíróság logikáját követve – érvelt Özdemir – a gyermekkeresztséget is be lehetne tiltani.
Németország vallási, vagy még inkább: ál-humanista csapdába került? Pál apostol a lelkiismeret kímélése érdekében még így érvelt: „Minden szabad nékem, de nem minden használ. Minden szabad nékem, de nem minden épít” (1Kor 10,23). A kölni bíróság döntésével – tegyük fel az apostoli logika szerinti kérdést – kinek használ, mit épít? A bírói döntésnek képes lesz-e a két világvallás ezredéves vallási hagyománya, illetve a vallásszabadság alapjoga határt szabni, s azt csak egy kölni tévedésnek,
rövidzárlatnak tekinteni? És mit szól ehhez Európa?
Nikolaus Schneider, az EKD, a Németországi Protestáns Egyház Tanácsának elnöke így fogalmazott: „Ez az ítélet hibás. Milyen üzenet ez a zsidó és iszlám hitű embereknek hazánkban, akik vallásuk gyakorlata szerint akarnak közöttünk élni?”.
Igen, a kérdés valóban ez: hogyan „dekódolják”, fordítják majd le a maguk számára világszerte a zsidó és a muzulmán közösségek ezt a kölni, német döntést? Félő, hogy ők nem lesznek ebben a tekintetben (sem) liberálisok, de talán még elnézők sem…
Írta: Dr. Békefy Lajos.
Forrás: EKD.de, epd.de, evangelisch.de; pro-medienmagazin.de.