Épül az ázsiai rakétavédelmi rendszer

Az Egyesült Államok Európa és a Közel-Kelet mellett ázsiai szövetségeseire is ki akarja terjeszteni rakétavédelmi rendszerét. A terv egybevág az Obama-kormányzat új védelmi stratégiájával, amely az amerikai gazdaság számára stratégiai fontosságú térségbe nagyobb katonai erőt telepítene. Az ázsiai rakétapajzs telepítését Oroszország és Kína is gyanakvással fogadja.
A Wall Street Journal című amerikai gazdasági lap úgy értesült, hogy az ázsiai térség jelentős részét lefedné a tervezett rakétapajzs. Újabb nagyteljesítményű radart telepítenének Japánba, s egy harmadik radar helyét is keresik – valahol Délkelet-Ázsiában. A rendszert Aegis ballisztikus rakétákkal felszerelt rombolók és szárazföldön elhelyezett THAAD elfogó rakéták egészítik ki. Az amerikai haditengerészet is fejleszti rakétavédelmi kapacitásait. Terveik szerint 2018-ig 36-tal növelnék ballisztikus elfogó rakétákkal felszerelt hadihajóik számát. E hajók 60 százalékát az ázsiai térségben állomásoztatnák.
Az ázsiai rakétavédelmi terveket már idén márciusban bejelentette az amerikai védelmi minisztérium globális stratégiai ügyekben illetékes helyettes államtitkára, Madelyn Creedon. A rakétapajzsról folyamatosan egyeztet a Pentagon és a Fehér Ház, s párhuzamos tárgyalások folynak Japánnal és Dél-Koreával, illetve Japánnal és Ausztráliával.

Az amerikai védelmi minisztérium és a Rakétavédelmi Ügynökség (MDA) közösen vizsgálja, hová telepítsék a harmadik radart. Úgy tudni, hogy a legesélyesebb helyszín a Fülöp-szigetek lehetne. A három korai riasztásra alkalmas radar már egy olyan ívet alkot, amelynek láncszemei révén az észak-koreai rakétaindításokat, és Kína egy részéről induló rakátafellövéseket is figyelemmel tudnák kísérni.
Japán az Egyesült Államok legfontosabb stratégiai szövetségese az ázsiai térségben. A japán-amerikai rakétavédelmi együttműködés már hosszabb időre tekint vissza – emlékeztetett a Japan Times című lap. A távol-keleti szigetország északi részén, Aomori prefektúrában már működik egy korai riasztásra alkalmas, széles sávú (X-band) radar, s egy másikat helyeznének el Japán déli részén, valamelyik szigeten. Úgy tudni, a japán beleegyezés után néhány hónappal megtörténhet a telepítés.

Japánnak hajókról és szárazföldről indítható elfogó rakétái is vannak. Tokiót különösképpen aggasztja az észak-koreai atomfenyegetés. Az Egyesült Államokkal a rakétavédelmi együttműködést 2006-ban gyorsították fel, azt követően hogy Phenjan egy rakétakísérlet során interkontinentális ballisztikus rakétát lőtt ki, amely átrepült Japán felett. Idén áprilisban Észak-Korea újabb rakétakísérletet hajtott végre a Japán-tenger térségében, de a teszt nem sikerült, a rakéta a fellövés után nem sokkal szétesett. Észak-Korea olyan nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát fejleszt, amely az Egyesült Államok területét is elérhetné.

Bár az amerikai indoklás szerint az ázsiai rakétapajzs elsősorban a kiszámíthatatlan észak-koreai rakétafenyegetés ellen irányul, amerikai tisztviselők elismerték, hogy az erősödő kínai katonai potenciál ellensúlyozása az egyik indoka a rakétavédelmi rendszer kiépítésének. Martin Dempsey tábornok, az amerikai vezérkari főnök, aki Ivaszaki Sigeru japán védelmi miniszterrel tárgyalt a Pentagonban, a Wall Street Journal cikkét kommentálva megerősítette, hogy tárgyalások folynak a korai riasztásra alkalmas radar telepítéséről Japán déli részén, s hogy a Japán területén lévő radarok az észak-koreai fenyegetések mellett a kínai rakétaerő ellensúlyozását is célozzák. A washingtoni külügyi szóvivő, Victoria Nuland ugyanakkor cáfolta, hogy az ázsiai szövetségeseket védő rakétapajzs Kína ellen irányulna. Technikailag is kétséges, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer akár az orosz, akár a nagyságrendekkel kisebb, de jelentős kínai rakétaerő feltartóztatására képes lenne.

Amerikai tisztviselők igyekeznek enyhíteni az esetleges kínai aggodalmakat és szorgalmazzák a kapcsolatok erősítését a kínai fegyveres erőkkel. A napokban Kaj Jing-ting, a kínai vezérkari főnök helyettese látogatott meg amerikai katonai bázisokat Texasban, Hawaiin és Missouri államban. Májusban a kínai védelmi miniszter, Liang Kuang-lie járt az Egyesült Államokban. Peking az ázsiai rakétavédelmi rendszer kiterjesztésének tervére visszafogott állásfoglalást tett közzé. „Kína reméli, hogy az Egyesült Államok óvatosan kezel a problémát, a globális és regionális stratégiai egyensúly és stabilitás megőrzése iránti aggodalmakat tekintetbe véve” – hangsúlyozta a kínai külügyminisztérium közleménye.

A Heritage Foundation elemzése szerint a három széles sávú, X-band radar már rendkívül hatékony korai riasztást tesz lehetővé, különösen ha egységes megfigyelő rendszerbe kapcsolják össze azokat. A rendszert műholdas megfigyelés egészíti ki, s így az esetleges bejövő rakéták útját nagy pontossággal követhetik, növelve az ellenséges rakéta elfogásának esélyét.

Washingtonnak óvatosan kell lavíroznia, mivel szövetségesei egyfelől számítanak az amerikai rakétapajzs nyújtotta biztonsági garanciára, másfelől viszont nem akarják túlságosan felingerelni a térség nagyhatalmát, Kínát. A Fülöp-szigeteken az ellenzék máris tiltakozik az ellen, hogy bekapcsolódjanak az amerikai rakétavédelmi rendszerbe. Dél-Korea állítólag szintén ambivalens az amerikai terveket illetően, nem feltétlenül lelkesedik azért, hogy saját – korlátozott – kapacitásait összekapcsolják egy integrált rendszerrel. A jelenlegi szöuli vezetés ugyan a korábbinál inkább hajlandó rakétavédelmi kérdésekkel tárgyalni Washingtonnal, de egyelőre hezitál, hogy az eddig telepített, PAC-2 és SM-2 elfogó rakétáit nagyobb hatásfokú rendszerre cserélje.

A Pentagon viszont győzködi Szöult, mondván, PAC-3 és SM-3 rakéták jelentősen erősítenék Dél-Korea védelmi képességeit. Szöul feltehetően azért sem lelkesedik a közös rakétavédelmi rendszerért, mert nem szívesen vesz részt olyan programban, amelyben Japánra is fontos szerep hárul: egy sziget hovatartozásával kapcsolatos vita miatt feszültté vált a két állam viszonya.

Új generációs kínai csapásmérő erő

Az Egyesült Államokat kétségtelenül aggasztja Kína ballisztikus rakétaerőinek fejlesztése. Az új generációs, nagyobb hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) és tengeralattjáróról indítható rakéták nukleáris robbanófejekkel felszerelhetők. A Global Times című kínai lapot idézte a napokban a New York Times, a lap azt írta, hogy a kínai fejlesztők azon dolgoznak, hogy az ICBM-rakétákat több robbanófej hordozására alkalmassá tegyék. A kínai lap tagadta ugyanakkor a Jane’s Defence Weekly jelentését, amely szerint Kína múlt hónapban tesztelte legmodernebb Dongfeng-41 nevet viselő interkontinentális ballisztikus rakétáját.

Egy washingtoni kongresszusi bizottsági meghallgatáson elhangzott, hogy Kína azt tervezi, egyenként tíz nukleáris robbanófejet szerel fel ICBM-rakétáira. Nyugati elemzők azt találgatják, hogy Peking hány darab Dongfeng-41-es rakétát készül gyártani, úgy tudni, hogy 20-32 mobil indítóállásról lőhetnék fel ezeket. Kínának jelenleg 55-65 nagy hatótávolságú ballisztikus rakétája van, illetve 1000-1200 rövid hatótávolságú ballisztikus rakétája, amelyek Tajvant veszik célba. A kínai haditengerészet az elmúlt hónapokban tengeralattjáróról indítható rakétáit is tesztelte.
Forrás: nepszava.hu