Hová lett az a pénz, amely hiányzik a világ államainak?
Arne Holzhausen eredeti képzettségét tekintve japanológus: Tokióban végezte egyetemi tanulmányait, később a berlini Freie Universitäten képezte magát tovább. Ezt követően előbb a Dresdner Banknál, majd az Allianz biztosítónál dolgozott. Utóbbi cégnél senior economist (vezető közgazda) titulust kapott: ebben a minőségben ő vezeti a társaság Insurance and Wealth Market osztályát. Magyarán azt kutatja, hogyan oszlik meg a világon felhalmozott vagyon.
A Der Spiegel munkatársa jelen volt azon a frankfurti előadáson, amelyen Holzhausen mozivászon nagyságú kivetítőn mutatta be az általa végzett vizsgálat eredményeit. Eszerint 2010-ben 6,2 százalékkal növekedett a globális bruttó pénzbeli vagyon. Továbbá az adósságcsökkentésnek köszönhetően ismét erőteljesebben nőtt a nettó pénzvagyon. A világ tehát kezd egészségesebbé válni. Ám a számok nem az állami, hanem a magánkézben lévő vagyonokról szólnak.
Holzhausen következő diagramjának aláírása: A kétsebességű Európa. Ezen az látható, miként alakultak tavaly a magánháztartások adósságai. Eszerint a németek tisztességesen takarékoskodtak, emellett sikerült csökkenteniük privát adósságállományukat. A görögök viszont sok kölcsönt vettek föl. A görög adósságoszlop jócskán meghaladja a többi országét.
Egy újságírói közbevetésre Holzhausen leszögezi: az adatokat Athénből kapta. Majd jóízű nevetéssel hozzáteszi: „Ezúttal azonban abból indulunk ki, hogy az adatok megfelelnek a valóságnak”.
A számok azt mutatják, hogy a németek tanultak a válságból, és óvatosabbak lettek. A korábbinál kevesebb pénzt fektetnek részvényekbe, és inkább a bankbetétet részesítik előnyben. Így aztán a pénzügyi válságot okozó bankok megint csak hasznot húznak annak következményeiből. „A pénzügyi világ csupa irónia” – állapítja meg Holzhausen. Az irónia egyik további megnyilvánulása, hogy az államoknak hatalmas adósságokba kellett verniük magukat a bankok megmentése érdekében – ma pedig tetemes kamatokat fizetnek a bankoknak.
A következő grafikák a vagyon globális megoszlását mutatják. Mint a közgazda hozzáfűzi, ezen a téren erőteljes polarizálódás tapasztalható. „Egyre nő a különbség a valódi gazdagok és a középosztály egyéb rétegei között.”
Azokat az újsághíreket olvasva, amelyek szerint most látszik csak igazán, hogy az egész rendszer hozomra épül, Holzhausen kijelenti: „ez csak az érme egyik oldala. Elvégre hatalmas vagyonok vannak – magánkézben. A világ összeomlását előrevetítő apokaliptikus forgatókönyvek elhamarkodottak. Hiszen van pénz itt bőven”.
A helyzetet így is le lehetne írni: elegendő vagyon létezik a világon, csak nem a megfelelő kezekben. Ha összeadjuk Európa valamennyi milliárdosának és milliomosának a vagyonát, a becsült végösszeg nagyjából tízbillió euróra rúg. Ha összeadjuk az EU-tagállamok adósságait, megint csak tízbillió euró a summa.
Vajon ebből arra lehet-e következtetni, hogy az államok hitelezői a milliomosok? Továbbá ez annyit jelentene, hogy a gazdagoknak hozzá kellene járulniuk annak a rendszernek a megmentéséhez, amely éveken át hozzásegítette őket vagyonuk felhalmozásához? Vajon nincs-e itt az ideje a vagyonok újraelosztásának, még ha ez a kifejezés hosszú időn át olyan ódivatúan hangzott is, mint a takarékbetétkönyv? – teszi fel a kérdéseket a Der Spiegel.
Lehet a fenti következtetésre jutni – de persze nem az Allianz biztosító senior economistjának. Ő azt mutatja meg, milyen a világ, nem pedig azt, hogy milyennek kellene lennie. Laptopját összehajtva még elmeséli az ott maradt pár újságírónak, hogy mielőtt a bankvilághoz igazolt, tulajdonképpen benn akart maradni az egyetemen. „Sokáig tudományos pályafutásról álmodoztam – mondja. – Ám végül mégsem bírtam ellenállni a pénznek.”
MTI/galamus.hu