Kipróbálták az éhezést a politikusok és egyházi vezetők Amerikában

Csak annyit költenek élelemre, amennyit a legszegényebb családok az állami segélyekből megtehetnek. Az amerikai éhezőkre figyelnek a politikusok és az egyházi vezetők.

Milyen lehet napi ezer forintból gazdálkodni? Ezt próbálta ki egy sor politikus és egyházi vezető Amerikában. A céljuk, hogy felhívják a figyelmet az amerikai éhezőkre, veszélyben ugyanis a támogatási program.

Egyre több politikai aktivista, vallási vezető és politikus próbálja ki Amerikában, milyen a létminimum alatt élni. Ehhez nem kell mást tenniük, mint mindössze annyit költeni ételre, mint amennyit a legszegényebb családok az állami segélyekből megtehetnek. Az úgynevezett ételkupon program (hivatalos nevén a Kiegészítő Élelmezési Támogatási Program) keretében ugyanis az amerikai kormányzat az alacsony jövedelemmel rendelkezők vagy jövedelem nélküliek számára egy bizonyos napi összeget – aktuálisan fejenként átlagosan 4,5 dollárt, azaz nagyjából ezer forintot – átutal.

Más bőrébe bújnak

Az Ételkupon Kihívás néven futó programra az amerikai Kongresszus nyolc – mind demokrata párti – politikusa nevezett be, a cél az, hogy egy héten át ebből a napi ezer forintból oldják meg a napi étkezésüket. „Muszáj néha más bőrébe bújnunk, hogy érezzük, hogy min mennek keresztül nap mint nap” – nyilatkozta a demokrata Donna Christensen.

A kezdeményezést több mint ötven vallási szervezet hívta életre, ezzel próbálják felhívni a figyelmet a legszegényebb amerikai réteg nyomorára. Az idei év kritikus abból a szempontból, hogy a Kongresszus éppen a 64 milliárd dolláros támogatási program radikális leépítését tervezi. Pedig nem kevesen támaszkodnak erre a segítségre: idén 45 millióan részesültek az élelmiszersegélyből – ennek fele gyermek –, a kedvezményezettek száma pedig hónapról hónapra nő. A válság különösen rontott a helyzeten, a recesszió előtt még csak 27 millióan szorultak rá a kuponokra. Egy demokrata kongresszusi képviselő, Eleanor Holmes Norton szerint Washingtonban minden negyedik lakó részesül a segélyekből.

Az aktivisták kezdeményezése több kritikát is kapott az évek során. Egyrészt a segélyek nagysága nem állandó, hanem jövedelemarányos, így a napi 4,5 dollár nem feltétlenül jó kiindulási alap. A szervezők azzal védekeznek, hogy ez egy átlagos szám, azt viszont elfelejtik, hogy a kedvezményezettek nagy része azért ennél többől gazdálkodik, hiszen vagy van valamilyen jövedelme, vagy máshonnan is kap segélyt.

A CNN újságírója, Sean Callebs egyébként 2009 februárjában egy teljes hónapon keresztül tesztelte a rendszert, az adott államban – Louisianában – segélyként kapható legmagasabb összegből étkezett egy hónapig. Az így élelmiszerre szánt 176 dollár bőven elegendőnek bizonyult, mint nyilatkozta, inkább társadalmi, semmint élelmezési szempontból kellett visszakoznia, nem járhatott ugyanis el a barátaival éttermekbe.

Mások is hasonlóan emlékeznek vissza a kísérletre. Az alapélelmiszerekre nagyjából elegendő ez az összeg, a minőségibb árukat és a luxuskiadásokat azonban biztosan nem tudjuk ebből fedezni, ami egy idő után egysíkúvá teszi az étkezéseket. Le kell mondani ugyanis a kávéról, a sörről, a chipsről és a drágább húsokról. Nem beszélve az egészséges, ám kalóriaszegény gyümölcsökről és zöldségekről. Így nem csak egysíkúvá, de egészségtelenné is válik az étkezés, hiszen nap mint nap a lehető legkevesebb pénzből a lehető legtöbb kalóriát kell fogyasztani, ez pedig a legtöbbször egyet jelent a túlzott cukor-, só- és zsírbevitellel.

Forrás: mindennapi.hu