Romakérdés: égetőbb, mint bármikor

November 17. és 18. között kerül megrendezésre a VI. Európai Roma Platform. A magas rangú találkozó feltérképezi az Uniós intézményekben rejlő lehetőségeket, amelyek alkalmasak lehetnek Európa legnagyobb és legjobban kirekesztett roma etnikum helyzetének megoldására.

A roma kérdés egy európai szintű probléma: a személyek szabad áramlásával pedig immáron nemcsak a kelet-európai országok számára égető és mihamarabbi orvoslást igénylő, hanem a nyugati országok is nagyban érdekeltek a kérdésben.

Csupán megbecsülni tudjuk hány roma él az Unión belül, mivel pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Becsült számok alapján az európai lakosok közül kb. 10-12 millió roma származású, ami a legnagyobb etnikai páneurópai kisebbségnek számít – legtöbb közülük Európai Uniós állampolgár.

„A roma nép problémájával csak nemzetközi szinten lehet érdemben foglalkozni ” – állapította meg az Európai Parlament egyik 1995-ös határozatában. Az Európai Unió a kérdéssel érdemben mégis csak mintegy 10 évvel később, 2004-ben kezdett foglalkozni.

2011 tavaszán – a magyar Uniós Elnökség egyik nagy eredményeként – az EU elfogadta a Roma Keretegyezményt, arra buzdítva ezzel az országokat, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy és oktatás területein ahhoz, hogy 2020-ra már érezhetően javuljon az európai romák helyzete. Az Európai Bizottság feladata, hogy figyelemmel kísérje a folyamatot, és financiálisan biztosítsa azt a szociális, mezőgazdasági és regionális alapokból. Röviddel a várva várt Keretegyezmény elfogadása után a Bulgáriában lezajlott rasszista incidensek és a több tagállam által küldött figyelmeztető jelzések is rámutattak az eddigi lépések elégtelenségére és annak a szükségességére, hogy a szegénység elleni küzdelemhez ennél komolyabb fellépést kell tanúsítania az EU-nak.

Szeptember végén Bulgárián egy nagy horderejű roma-ellenes hullám söpört végig, amelyet egy bolgár fiatal meggyilkolása indított el – a gyilkosságért feltehetően egy hírhedt bűnbanda feje a felelős, aki magát a „cigányok királyának” nevezi. A bűncselekmény hamar etnikai konfliktusba csapott át: több városban romaellenes tüntetés zajlott. A cigánybűnözés ellen tüntettek, radikális szlogenekkel követelve a probléma megoldását.

Az Uniós romapolitika kezdetei

A 2004-es év szakaszhatárnak tekinthető az európai romapolitika kialakulásának tekintetében. 2004-ig valójában sem a csatlakozási szerződésekben, sem politikai szinten nem történt érdemi, komolyabb lépés egy egységes politika vagy irányelv létrehozására. A 2004-es csatlakozások azonban rádöbbentették a közösséget arra, hogy a nagymértékű bővítéssel körülbelül 8 millió roma érkezett az Európai Unióba, ami a schengeni övezeten belüli komoly népmozgások lehetőségét vetítette előre. A Lisszaboni Szerződésig egyébként úgy összességében a kisebbségekre vonatkozó rendelkezések csupán az EU másodlagos jogforrásaiban szerepeltek, de a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta két fontos és elsődleges jogforrásként számon tartott dokumentumban – Alapjogi Charta és Szerződés az Európai Unióról – is helyet kaptak.

A 2008-as francia soros elnökség során került megszervezésre az első roma csúcstalálkozó Brüsszelben a tagállamok, európai uniós intézmények, civil szervezetek és nemzetközi szervezetek részvételével, majd José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, bejelentette az Európai Roma Platform létrehozását, aminek célja egy európai roma stratégia létrehozása volt. Tagja különböző roma szervezetek vezetői. A cseh elnökség alatt létrejött az Integrált Európai Platform, és elfogadták a Roma Integráció 10 Alapelvét. Míg a svéd elnökség idején nem volt prioritás a téma, a spanyol elnökség során két csúcstalálkozót is tartottak 2010 áprilisában. A 2011-es magyar elnökség volt az első, amelyik prioritásai közé is beemelte a roma integráció kérdését.

Az Uniós jogszabályokat követve a bolgár büntetőtörvénykönyv alapján bűncselekménynek számít minden nemzeti vagy faji alapon történő megkülönböztetés szóbeli, írásbeli vagy bármilyen más tömegeket megmozgató formája. Immáron több, mint egy hónap telt el, de a további megmozdulások miatt a bolgár hatóságok továbbra is sok romaellenes bűncselekménnyel vádolt tüntetőt tartóztatnak le. Azonban több olyan csatornán történő, az ellenségeskedést fokozó tett marad büntetlenül, mint például a zárt gyűlések, helyi média vagy különböző szociális hálózatokon (lásd: facebook) hirdetett gyűlöletbeszéd.

A jogérvényesítés ilyen formájú kudarca megrövidíti még azt a csöpp bizalmat is, ami a roma és nem roma közösségek között idáig megmaradt. A zűrzavar megingatta a roma – nem roma közösségek „kibékítésére” irányuló többéves erőfeszítéseket, és méginkább szítja az ellentétet, amely lassan rettegésbe csap át. Több romát védelmi osztagok helyeztek biztonságba, a vegyes közösségű városokban pedig már-már odáig fokozódott a helyzet, hogy sokan félelmükben nem járnak dolgozni, és alig merészkednek ki a lakásból. A bolgár roma NGO-k szerint azon cigányok számára a legtragikusabb ez a helyzet, akik próbálnak beilleszkedni a többségi társadalomba és elutasítják a szegregált intézményeket: tehát akik gyermekeiket vegyes iskolákba küldik, és maguk is vegyes környezetben keresnek állást és próbálnak boldogulni.

Bulgária esete sajnos nem egyedi. Európa több országa szenved hasonló problémáktól – nem is kell messze mennünk, mivel hazánk a mintegy 650 ezer (a hivatalosan becsült adatok szerint) roma kisebbségével szintén az élen jár a romaellenes megmozdulások terén.

Brüsszel kezében lehet a megoldás kulcsa – a kellő legitimitás, az európai lefedettség és a strukturális alapok adta finanszírozási lehetőség is adott. A Roma Keretegyezmény életre hívása tanúsítja, hogy az európai szintű felső vezetés is ráébredt a probléma súlyosságára. A program egésze szociális szempontból közelít az európai romaügyhöz, és nem az etnikai megközelítést veszi alapul – a romastratégiát illető kritikák is ezzel kapcsolatban a leghangosabbak: nem kap elég teret a romaellenesség elítélése, illetve a gyűlöletbeszéd megengedhetetlenségére való utalás. A magyarázat talán abban rejlik, hogy az idegengyűlölet elítélését, illetve az antirasszizmust már korábbi uniós dokumentumokban is kimondták, tehát szükségtelen lett volna ebbe is belefoglalni.

A következő fontos pont, hogy az Európai Uniós programokhoz kapcsolnák a roma integráció megvalósulását, tehát nem lesz külön romaügyi mechanizmus. Kapcsolódási pontok: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás. Ez a négy terület az, ahol a legnagyobb szakadék tátong a romák és a többségi társadalom között.

A szociális alapú megközelítés még egy ponton jelentős hiányosságoknak adhat táptalajt és akadályozhatja a probléma hosszú távú orvoslását: a romakérdés megoldása során a felemelkedési folyamat megindulása szempontjából kulcskérdés a cigány értelmiség megerősítése, és tenni akarása, hiszen minden nép a saját „vezéreire” hallgat a legjobban. A roma értelmiség kinevelése és megerősítése nélkül az egész Romaprogram egy kétségbeesett zsákutca.

A november 17-18 között zajló VI. Európai Roma Platform talán az utolsó esély lehet arra, hogy a Bizottság a gyakorlatban is foganatosítson olyan intézkedéseket, amely csökkenti az Európa-szerte tomboló romaellenes feszültséget, és segítse a tagállamokat egy hatékony és átfogó integrációs modell kialakításában.

Forrás: kitekinto.hu