Tíz tény a rágógumi történetéről

1. A nyírfakéregből készült kátrány volt hatezer évvel ezelőtt a neolitikus Európában élők rágógumija. Maga a kátrány antiszeptikus tulajdonságokkal bír, ezért akkortájt a szájápolásban volt jelentős szerepe, sőt olykor fogtömésként is alkalmazták.

2. Az ősi maják a sapodilla nevű fából készítették el chicle nevű rágógumijukat, amelyet többek között az éhség- és szomjúságérzet csökkentésére használtak.

3. Az aztékok körében is ismert volt a chicle, azonban náluk nyilvánosan csupán az egyedülálló nők és a gyermekek rághatták, a férfiak akkor élvezhették a fogaikat tisztító és a leheletüket frissítő anyagot, ha már idősen visszavonultak.

4. A Maine államból származó John B. Curtis 1848-ban történelmet írt, amikor létrehozta az első, kereskedelmi forgalomba hozott rágógumit, amely az észak-amerikai indiánok kedvenc rágóján, a lucfenyő gyantáján alapult.

5. Az 1860-as években az amerikai feltaláló, Thomas Adams kísérletezett a már említett chicle-lel, hogy létrehozzon az ipar számára egyfajta gumiszerű anyagot. Habár erőfeszítései sikertelenek voltak, munkássága jelentősen hozzájárult a modern rágógumi megszületéséhez.

6. Az ősi anyag, a chicle egészen a 20. század közepéig elhomályosította a fenyőgyanta alapanyagú rágógumikat.

7. Az 1920-as években egy felmérés szerint az Egyesült Államokban fejenként évi 105 darab rágógumit fogyasztottak.

8. Az egykori szappankereskedő, William Wrigley a rágógumi segítségével az egyik leggazdagabb amerikaivá vált. 1893-ban két, a „Wrigley’s Juicy Fruit” és a „Wrigley’s Spearmint” névre hallgató márkát dobott a piacra. Mindkettő máig elérhető.

9. A rágóból fújható buborékokat Frank H. Fleernek köszönhetjük, aki 1906-ban robbant be a „Blibber-Blubber” nevű, kissé ragadós, ám annál szórakoztatóbb termékével.

10. A rágógumi eleinte főként a tengerentúlon volt népszerű. Világszerte a második világháborúnak köszönhetően vált ismertté, ugyanis az amerikai katonák az élelmiszercsomagjukba kerülő rágót gyakran elcserélték helyi ételekre Európától a Távol-Keletig.

Forrás: Múlt-kor.hu