Vasárnap e-szavazást tartanak Észtországban

Parlamenti választásokat tartanak vasárnap az 1,3 milliós Észtországban: a kampány a gazdasági problémák és a kelet-ukrajnai válság miatt elsősorban a balti állam biztonsága körül forog, míg a voksolás legfőbb kérdése, hogy az észt politikát másfél évtizede uraló, jelenleg is kormányzó, pragmatikus liberális Észt Reformpártnak sikerül-e ismét felülkerekednie legfőbb riválisán, az ellenzéki balközép Észt Centrumpárton.

A 980 ezer választásra jogosult észtnek mindenesetre már korábban is lehetősége nyílt arra, hogy leadja szavazatát. Egyes meghatározott választóhelyiségekben három napig előzetes szavazást rendeztek, s február 19. és 25. között a balti állam lakosai elektronikusan is leadhatták voksukat. A központi választási bizottság közlése szerint a választópolgárok 33 százaléka élt az előzetes választások lehetőségével. Így tett a 35 éves Taavi Roivas miniszterelnök is, aki teljesen meg van győződve a technológia jótékony hatásairól.

E-szavazás, rengeteg bírálat

Észtország – elsőként a világon – 2007-ben vezette be az e-szavazás lehetőségét a parlamenti választásokon. Ezt a szavazási formát a választási eredmények esetleges manipulálásának lehetősége miatt világszerte vitatják, s a bírálatok miatt Tallinn az elmúlt években többször is tökéletesítette az elektronikus választási eljárást.

A közvélemény-kutatások szerint mindössze a – többnyire az orosz anyanyelvűek, valamint a vidéki lakosság és a nyugdíjasok által támogatott – Észt Centrumpártnak van reális esélye arra, hogy a 101 fős észt parlament (Riigikogu) legerősebb politikai platformjává váljon, s megelőzze Roivas Reformpártját. Múlt pénteki felmérések szerint a Reformpártot a választók 23 százaléka támogatja, míg a Centrumpártra a szavazók 22 százaléka adná voksát. Őket a szociáldemokraták követik 20 százalékkal, és 14 százalékkal negyedik helyen áll a nemzeti irányultságú Pro Patria-Res-Publica (IRL). A szakértők arra számítanak, hogy az előző, 2011-es választásokhoz hasonlóan a vasárnapi szavazás után is nagykoalíció alakul a Reformpárt, az IRL és a szociáldemokraták részvételével.

Új észt erő

A felmérések szerint két nemrég alapított politikai tömörülés is elérheti a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt: mind a populista, korrupcióellenes Szabad Párt, mind a szélsőjobboldali Konzervatív Néppárt kilencszázalékos támogatottsággal bír a választók körében. A közvélemény-kutatások azonban arra is rámutattak, hogy a választásra jogosultak 30 százaléka még nem döntötte el, hogy melyik pártra szavaz.

Múlt héten még kizártnak tartották a szakértők, hogy az ellenzéki Centrumpárt színeiben induló, karizmatikus, ám az észteket erősen megosztó tallinni polgármester, a 64 éves Edgar Savisaar a tömörülés győzelme esetén bármilyen szerepet vállaljon a kormányban. Mindenesetre Toomas Hendrik Ilves észt államfő nemrég kijelentette, hogy a választások után mindenképpen kormányalakítással akarja megbízni a legerősebb parlamenti frakció vezetőjét, s ez jelentősen változtatott az alaphelyzeten. Roivas az elnök kijelentését „világos üzenetként” értékelte, és erőteljesebb kampányolásba kezdett. Példáját mindegyik politikai tömörülés követte, annál is inkább, mert a balti országban az utóbbi időben igen alacsony volt a részvételi arány.

Ukrán hatás

A kampányban a pártok leginkább egy küszöbön álló adóreformra, a kelet-ukrajnai válságnak a balti államra gyakorolt belbiztonsági hatásaira és az államhatárt esetlegesen érő fenyegetésre összpontosítanak.

A Centrumpárt és a szociáldemokraták az érvényben lévő egységes adókulcs ellen foglalnak állást, és a progresszív adózás bevezetését szorgalmazzák. Ezzel kívánják csökkenteni a szegények és gazdagok közötti szakadékot. Ezzel szemben a jobboldali pártok kitartanak az egységes adókulcs mellett, s kompenzációként különféle különadók bevezetését vetették fel. Roivas azt ígérte, hogy ismételt megválasztása esetén Észtországot egy újabb „északi országgá” változtatja, egy „védettebb, jóléti és növekvő gazdasággal rendelkező nemzetté”.

A gazdasági kérdéseket azonban beárnyékolja a kelet-ukrajnai válság okozta biztonsági fenyegetés, amely egyértelműen uralja a választási kampány hangulatát. A szomszédos Lettországhoz képest Észtországban nincsen kifejezetten oroszbarát párt, mindenesetre Savisaar jó kapcsolatokat ápol Moszkvával, s emiatt sokan ferde szemmel néznek rá.

A jelenlegi miniszterelnök egyik választási videójában egy iskolai látogatáson a NATO szolidaritási elvét magyarázta el a gyerekeknek, méghozzá így: Észtország egy kis borsó, amely a kicsit gonosz narancs (Oroszország) szomszédságában él. A görögdinnyéhez (Egyesült Államok) és további zöldség- és gyümölcsfajtákhoz fűződő barátsága miatt a borsónak nem kell azonban félnie semmitől. Sven Mikser védelmi miniszter, a szociáldemokraták elnöke ugyancsak hangsúlyozta, az országnak a NATO-tagságnak köszönhetően nem kell tartania közvetlen fenyegetéstől.

Orosz érzület

A belbiztonsági kérdés az úgynevezett „emlékműkonfliktus” miatt került előtérbe, amely azt bizonyította, milyen felforduláshoz vezethet a balti országban az orosz érzület ellen ható bármilyen intézkedés. Az észt lakosság harminc százaléka orosz ajkú, amely főként az ország északi részén él. 2007-ben ezeken a területeken erőszakos zavargások törtek ki amiatt, hogy az akkori jobboldali kormány a második világháborúban a német csapatokat kiűző szovjet katonáknak emléket állító szobor (Bronzkatona) áthelyezése mellett döntött. Az összetűzésekben egy ember meghalt, és sokan megsebesültek.

A választásokon az orosz kisebbség számos tagja nem vehet részt, mert nem észt állampolgár. A balti államban élők 6,5 százalékának – többségük orosz ajkú – egyáltalán nincs állampolgársága. Észtországban az államnyelv elsajátítására vonatkozó követelmények miatt nehéz állampolgárságot szerezni.