117 éve született Balázs Samu

Száztizenhét éve, 1906. május 18-án született Bánffyhunyadon Balázs Samu, Kossuth-díjas színész, érdemes művész.

A Színművészeti Akadémián 1928-ban végzett, ezt követően a kolozsvári Magyar Színház szerződtette. Harmincéves korára már olyan nagy szerepeket tudhatott maga mögött, mint Shakespeare Hamletje, Katona Bánk bánja és Madách Tragédiájának Ádámja. Egy Erdélyben töltött évtized után lett a budapesti Nemzeti Színház tagja, és 1970-ben történt nyugdíjazásáig meghatározó egyéniség maradt.

Kiváló jellemábrázoló készségével, karikírozó képességével klasszikus és modern témájú vígjátékokban, drámákban, intrikus szerepkörben is meghódította a fővárosi színházbarátok táborát.

Stílusát sajátos, groteszk hanghordozás, egyfajta szatirikus gúny jellemezte.

Azon kivételes színészegyéniségek közé tartozott, akik akár néhány mondatban, néhány percbe sűrítetten is a teljes embert érzékeltették.

Hagyományos játékstílusa ellenére mindvégig modern tudott lenni, az általa alakított figurák ma is elevenek.

A Nemzeti Színháznál számos nagy sikerű Shakespeare-bemutató részese volt. Játszotta Hastingset a III. Richárdban, Glostert a Lear királyban, Malvoliót a Vízkeresztben, Poloniust a Hamletben, volt a Gombkötő Ibsen Peer Gyntjében, Pickering ezredes Shaw Pygmalionjában. 1970-ben nyugdíjba ment, de a színpadtól nem vált
meg. Szerepekre szerződött a Madách Színházhoz, ahol aztán parádés alakításokkal örvendeztette meg a közönséget: Blakely kapitány (Wouk: Zendülés a Caine hadihajón), Kormányzó (Gogol: Holt lelkek),
Al (Neil Simon: A Napsugár fiúk). Vendégként nagy sikere volt a vén gavallér, Csermlényi Viktor szerepében (Örkény: Macskajáték) a Pesti Színházban. Utoljára Talavera érsekét játszotta Illés Endre Spanyol Izabella című drámájában.

Filmezni a negyvenes években kezdett, művészetét mintegy ötven játék- és tévéfilm őrzi. Láthattuk a Különös házasságban (1951), a Rokonokban (1954), az Utazás a koponyám körül-ben (1970).

Legemlékezetesebb filmszerepe kétségkívül Szilvay professzor volt a Makk Károly által rendezett Liliomfiban. Minden lélegzetvétele, mozdulata ellenállhatatlanul mulatságos volt, és noha egész lénye a tiltást és a tagadást személyesítette meg, bebizonyította, hogy ripacskodni is fenségesen és méltóságteljesen tud.

Azt mondták róla, ő a legangolabb magyar színész, és még az ördögtől is tartja a három lépés távolságot. A magánéletben a szemérmességig zárkózott volt, interjút nem szívesen adott, ha nagy ritkán mégis kötélnek állt, kizárólag a hivatástudatról beszélt. Egy ilyen alkalommal mondta:

„A színésznek át kell lényegülnie, de teljes átlényegülés nem létezik. Az egyéniség – amely egy jellemet átél – adja a színpadi feszültséget”.

Balázs Samu művészi munkájának elismeréseként 1951-ben Kossuth-díjat kapott, 1963-ban érdemes művész címmel tüntették ki. Hosszantartó, súlyos betegség után 1981. szeptember 25-én halt meg Budapesten.

Forrás: MTI

Nyitókép: Wikimedia Commons