120 éve született Salvador Dalí 

A modern művészet sajátos személyisége a szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot. Pontosan 120 éve, 1904. május 11-én született Salvador Dalí.

Azt hitte, hogy a halott testvérének a reinkarnációja

Salvador Dalí bizarr életvitelének egyik lehetséges magyarázata sajátos gyermekkorához köthető. Mielőtt Dali megszületett, az anyja egy másik gyermeknek adott életet, aki szintén a Salvador Dalí nevet kapta. Sajnos az első Salvador Dalí 22 hónapos korában, gyomorfertőzés miatt elhunyt. Kilenc hónappal később azonban megszületett a második kis Salvador Dalí. Mivel ez a gyermek igencsak hasonlított az elsőre – ráadásul pontosan kilenc hónappal később született – a szülei azt gyanították, hogy halott gyermekük minden bizonnyal újjászületett egy új testben. Amikor Dalí betöltötte az ötödik életévét, a szülei elvitték az első kis Salvador Dalí sírjához, és elmesélték neki mély hitüket azzal kapcsolatban, hogy ő maga a testvére reinkarnációja lehet. Ez az élmény óriási pszichológiai hatást gyakorolt Dalíra. Későbbi munkái is ezt tükrözik, amelyek gyakran utalnak arra a halott gyermekre, akiről bizonyosan hitte, hogy „ő a személyiségének a legjobb része”. Az ehhez kapcsolódó, valószínűleg traumás élmény is segíthet megmagyarázni néhány bizarr eseményt, amelyek Salvador Dalí életében történtek.

Gyermekkorában szadista hajlamokat mutatott

A modern művészet egyik legnagyobb alakja számára ifjú, zsenge korában az öröm és a fájdalom nagyjából ugyanazt jelentette. Legalábbis így fogalmazta meg később maga Salvador Dalí azokat a furcsa, gyermekkori szokásait, amelyeket senki sem értett. A fiatal Dalí ugyanis gyakran minden nyilvánvaló ok nélkül megtámadta az embereket. Erre a legrosszabb példát az egyik kedves barátja jelentette. Miközben a gyermek Dalí ezzel a bizonyos barátjával sétált, észrevette, hogy a hídról, amelyen átsétáltak, valami oknál fogva hiányzik a biztonsági korlát. Körbenézett, majd amikor senkit nem látott a közvetlen környezetükben, a fiatal Dalí úgy döntött, hogy egyszerűen lehajítja barátját a hídról. A fiú emiatt majdnem öt métert zuhant, egyenesen a híd alatt fekvő éles és egyenletlen és fűrészes mintájú sziklákra, amelynek következtében súlyosan megsérült. Kérdés azonban, hogy Dalí érzett-e bűntudatot, bűnbánatot vagy hasonlót ezzel kapcsolatban. Nos, a korabeli beszámolók szerint egyáltalán nem. Miközben a sérült barátját ápoló anyját figyelte, az öt éves Dalí nyugodtan ült egy padon, mosolyogva és cseresznyét eszegetve, amelyet a folyó véres vizét átszelve szedett egy fáról.

Hogy bűnös volt-e? Valószínűleg nem, de a történtek okát senki sem tudta megfejteni. Később, még ugyanabban az évben azonban egy újabb, bizarr esemény történt, amikor Dalí egy sebesült denevérrel foglalatoskodott. Egy nap éppen a denevér állapotát ellenőrizte, amikor látta, hogy azt hangyák lepték el, amelyek lassan élve megették azt. Dalí reakciója minderre igen meglepőnek bizonyult: egyszerűen felkapta a sérült denevért és beleharapott, majd a falatot a hangyákkal együtt szépen lassan elrágcsálta.

Szembetűnő mutatványokkal kísérletezett

Eltekintve attól, hogy Salvador Dalí művész, író, tudós és sok minden más is volt, reggelente amikor felébredt, úgy viselkedett, mint egy igazi showman. Néha maguk a bizarr, meghökkentő mutatványai még szembetűnőbbek voltak, mint a művészete. Például amikor Dalí egyszer előadása közben teljes mélytengeri búvárfelszerelést viselt, amelyet nem volt hajlandó levenni, és emiatt majdnem megfulladt. Egy másik alkalommal, az 1955-ös évben egy karfiolokkal teli Rolls-Royce-szal érkezett egy hivatalos eseményre, ahol beszédet mondott. Hogy miért? Mert egyszerűen lenyűgözte őt a zöldség formavilága. Annak érdekében, hogy könyvét, a Salvador Dalí világát eladja, bevitetett egy kórházi ágyat az egyik manhattani könyvesboltba és belefeküdt. Az ágyat álorvosok és álápolónők vették körül, és a minél drámaibb hatás érdekében Dalí rákapcsoltatta magát egy olyan gépre is, amely az agyhullámokat mérte. Bárki, aki megvásárolta a könyv egy példányát, megkapta a műszer által mért eredményeket igazoló dokumentum egy másolatát is. Később visszatért újra a korábban is imádott karfiolhoz, ám ezúttal egy limuzint töltött meg velük. Ezzel autókázott Párizs utcáin, az összezavarodott párizsiak átható és értetlen pillantásai közepette.

Álmában szürreális képeket látott

Dalí festményeit vizsgálva a néző bizony gyanakodni kezd, hogy azok pszichotropikus kábítószer-használat eredményei. A művész azonban hivatalosan kijelentette: „Nem élek semmiféle kábítószerrel. A drog én magam vagyok.” Így kézenfekvő a művészetkedvelők kérdése is: ha nem a tudatmódosító szerekből, akkor honnan szerezte inspirációját? Nos, úgy tűnik, Dalínak akadt néhány trükkje ahhoz, hogy kreatívabbá tegye önmagát. Az egyik ilyenben ónlapot vagy tányért és kanalat használt. Dalí egy székben ült, és a kanalát egy tányér fölé tartotta. Ahogy elaludt, a kanál hangos csörömpöléssel leesett a tányérra, miközben olyan zajt keltett, ami egészen biztosan felébresztette a művészt, aki nyomban feljegyezte az álmában látott szürreális képeket. Máskor Dalí egyszerűen fejen állást végzett mindaddig, mígnem majdnem elájult, és enyhén dezorientált lett. Ám Dalí leghíresebb technikáját „kritikus paranoia módszernek” (Paranoia-Critical Method) nevezték: ez magában foglalta egy önindukált paranoid állapot megteremtését, amely lehetővé tette számára, hogy irracionális kapcsolatokat találjon az egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó tárgyak között, miközben képessé vált ábrázolni saját tudatalattijának tájait.

Szokatlan házasságot kötött

A szürrealista alkotásmód sajátos személyisége 1929. augusztusában találkozott élete szerelmével. Elena Ivanovna Diakonova, legismertebb néven Gala, azonnal rabul ejtette Dalí szívét. Gala azonban sajnálatos módon már házasságban élt Paul Eluard, francia szürrealista költővel. Dali azonban nem csüggedt:
„Ő egyszerűen arra hivatott, hogy az én Gradivám legyen, aki előrelépve váljon a győzelmemmé, a feleségemmé” – jelentette ki akkoriban.

Mivel Gala és Eluard egyfajta nyitott házasságban élt – korábban három évet töltöttek együtt, egy közös háztartásban Max Ernst művésszel –, ezért semmi nem állhatott Dalí és Gala szerelmének útjába. Miután a nő elvált Eluardtól (bár szexuális viszonyukat tovább folytatták), 1934-ben feleségül ment Dalíhoz, akivel 1982-es halálukig együtt maradtak.

Házasságuk természetesen nem volt hagyományosnak vagy épp átlagosnak nevezhető, hiszen mindketten folytatták mellette bohém életmódjukat, kapcsolatuk azonban nyilvánvalóan boldogsággal teli volt.
Galából hamarosan Dalí múzsája és menedzsere lett, akinek „anyagi érzékenysége” támogatta az extravagáns életmódjukat. A partnerség olyan fontossá vált, hogy Dali gyakran mindkettőjük nevével írta alá alkotásait. 1968-ban Dalí egy kastélyt vásárolt Galának Spanyolországban, amelyet a nő csak azzal a feltétellel fogadott el, hogy a férfi csak az ő írásos engedélyével látogathatja azt.

A The Royal Heart ténylegesen dobogott

A különcség ellenére – amely néha a teljes őrület határán táncolt – Dalí egy zseni volt. Ezt semmi nem mintázza jobban, mint a Dalí Joies névre keresztelt, Dalí által tervezett ékszergyűjtemény, amelyet az amerikai Cummins Catherwood névre hallgató milliomos közreműködésével készített. A gazdag Catherwood több millió dolláros értékű drágaköveket szállított, amelyeket Dalí tett igazán különlegessé. A kollekció Dalí tervei alapján, New Yorkban készült, Carlos Alemany argentin ezüstművész felügyelete mellett. Az ékszerekből összesen csupán 39 darabot készítettek, amelyek többször cseréltek gazdát, mielőtt 1999-ben 5,5 millió euróért (közel 1 726 890 000 forintért) megvásárolta a Salvador Dalí Alapítvány. A kollekció központi darabja a The Royal Heart. Az ékszer tiszta aranyból készült, a közepén egy bámulatos, 46 rubinnal, 42 gyémánttal és 2 smaragddal ​​díszített szívvel, amelynek legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy ténylegesen olyan ütemre dobog, mint egy élő, emberi szív.

Rendkívül kapzsi művésznek bizonyult

Dalí a művészeti közösségen belül is híres volt a pénzszerzés iránti szeretetéről. Emiatt néha viccesen „Avida Dollar”-nak nevezték, ami Salvador Dali anagrammáját is jelzi, és nem mellékesen a művész kapzsiságára utal. Dalí valójában szinte bármit megtett a pénzért. A híres Chupa Chups nyalóka logóját, illetve az 1969-es Eurovíziós Dalverseny logóját is ő maga tervezte. Szintén megjelent a Lanvin-csokoládé, a brandy és az „alka seltzer” hirdetéseiben is. De ezek csak a legalapvetőbb módjai voltak a készpénz szerzésnek. Egyik gazdag ügyfelét például arról győzte meg, hogy a művéhez használt festéket egymillió darázs mérgével keverte össze. Vagy épp Yoko Onótól követelt 10 ezer dollárt, aki a bajuszából kért egy kisebb darabkát.

Forrás: mult-kor.hu