122 éve született az Indul a bakterház írója
122 évvel ezelőtt, 1903-ban született Rideg Sándor Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, az Indul a bakterház alkotója.
Rideg Sándor a Pest megyei Törtelen született 1903. február 12-én. Mindössze öt elemit fejezett be. Eleinte csikós volt, később katona, gyári munkás, MÁV-altiszt, majd pékmester.
A Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakulása után nem sokkal vezetőségi tagja lett 1925-ben. Két évvel később letartóztatták, és lefoglalták a lakásán lévő titkos nyomdát.
1931-től publikálta írásait többek között a Népszavában, a Korunkban, a Magyarországban és a Hídban.
Nagy sikerű művét, az Indul a bakterház c. regényt állandó rendőri felügyelet alatt írta. 1939-től a Népszavában jelent meg folytatásokban, először 1943-ban adták ki.
Megjárta a koncentrációs tábort, majd Csepelen, a Szabadkikötőben az üzemi bizottság elnöke volt. Tagja lett a néphadsereg írói csoportjának.
Íróként 1945-től kezdett igazán kibontakozni, szinte évente jelentek meg kötetei. Ekkor jelent meg az Urak az országban című kötete, amit 1949-ben a Tűzpróba követett. 1950-ben jelent meg A tükrösszívű huszár, 1951-ben a Sámson című regénye, 1953-ban a Daruszegi vasárnapok, 1954-ben a Tizenkét lépcsőfok, 1955-ben a Históriás idők és újból az Indul a bakterház. 1956-ban ismét kiadták a Tűzpróbát, 1957-ben jelent meg a Csongorádi hun király c. válogatott elbeszéléskötete, valamint A szegény ember és az ördög c. könyve.
1960-ban adta ki a Kristóf rózsafáit, 1963-ban a Lelkek szakadékai közöttöt.
1950-ben, 1951-ben és 1952-ben József Attila-díjjal, 1954-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
Utolsó kötete Hűvös csillagok alatt címmel jelent meg.
Rideg Sándor 62 éves korában, 1966. február 8-án hunyt el. A farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Leghíresebb regényéből 1979-ben nagy sikerű film készült, 1993-ban pedig színpadi előadás.
„És hihetetlenül becsületes volt. Csak azt mondta, amit valóban hitt. Csak azt tette, amit valóban helyesnek tartott. Szótartó volt, mint egy mesebeli lovag. És soha senki se hallotta ezt a félparaszt-félmelóst, hogy egy trágár szót kiejtett volna. Nagyon szeretetre méltó ember volt. És a stílusának van valami olyan sajátosan egyéni íze, zamata, illata, ami önmagában is maradandó helyet biztosít neki századunk irodalomtörténetében”
– írta róla Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnokában.
Nyitókép: Dobóczi Zsolt/Fortepan