140 éve született Nagy Lajos

Száznegyven éve, 1883. február 5-én született Apostagon NagyLajos Kossuth-díjas író. Házasságon kívül jött a világra, anyja, Nagy Júlia cselédlány volt. Származása egész életében nyomasztotta.

A nagyszülei nevelték az Apostag melletti Tabánitelken, majd 1889-ben került Budapestre. A gimnáziumban kitűnően tanult, 1901-ben érettségizett, először matematikatanár akart lenni, később mégis a jogi kar mellett döntött. Diplomát nem szerzett, 1904-ben Horvátországban házitanító lett egy jómódú családnál, majd 1906 ban Abaújszántón szolgabíró.

Első novellája Két leány címmel 1907-ben jelent meg a Népszavában, 1911-ben napvilágot látott első elbeszélés-kötete.

1915-ben besorozták, de később ideggyengeség miatt felmentették a katonai szolgálat alól. A polgári forradalmat örömmel fogadta, 1919-ben lelkesedését hamar felváltotta a bukástól való félelem.

1922-29 közt a Nyugat főmunkatársa volt, s baloldali lapokat szerkesztett.

Fellépett a fehérterrorral szemben, írásai megjelentek a radikális hangnemű Századunkban, a 100 százalékban, a Forrásban is. 1934-ben Illyés Gyulával együtt a Szovjetunióba látogatott. 1935-ben és 1938-ban Baumgarten-díjat kapott.

Egy ideig kapcsolatban állt az Új Szellemi Fronttal, 1939-ben rövid életű saját folyóiratot indított. 1941-ben könyvesboltot nyitott, majd felesége zsidó származása miatt Budapesten és vidéken rejtőzködtek.

1945-ben belépett a Kommunista Pártba, a Szabad Nép munkatársa lett, 1948-ban az elsők közt kapott Kossuth-díjat. Az ötvenes években a dogmatikus irodalompolitika mellőzte és támadta.

Nagy Lajos éles szemű megfigyelője kora társadalmának, naturalista, gorkiji eszközökkel mutatja be a nyomort, a fájdalmat, a reménytelen szerelmet.

Szót emel a gazdasági és a személyes kizsákmányolás ellen, parasztnovellái a kiszolgáltatottságot érzékeltetik. Tárgyszerű, kopár előadásmódja is a világ reménytelenségét sugározza, ám szenvtelensége mögött lázadó indulatok feszülnek.

Szatirikus humora a Képtelen természetrajz című 1921-es kötetében mutatkozik meg, karikatúrái politikai és társadalmi figurákat támadnak, leleplezi a képmutató polgári mentalitást. Magánkiadásban jelentette meg Találkozásaim az antiszemitizmussal című kötetét, 1922-ben ez bátor tettnek számított. Regénye, a Vadember önéletrajzi elemekre épült, igazi műfaja mégis az elbeszélés. Montázsszerű technikájával élénkítette stílusát, amely olykor költői, máskor forradalmi hangot ütött meg.

Jelentős műve a Kiskunhalom (1934), e szociográfia szülőfalujának társadalomrajza, melyben egyértelműen a szegényparasztság mellett tesz hitet. Hasonló műve a Három magyar város (1935), társadalomrajzai erősen hatottak a népi írókra.

Nagy Lajos magányos alkotó volt, művészi értékeit azonban József Attila és Bálint György is elismerték.

1934-es látogatása a Szovjetunióban ellentmondásos élményeket nyújtott számára, kritikusabb lett a szocializmus iránt. Ekkor írt műve, a Tízezer kilométer Szovjetoroszország földjén csak 1989-ben jelenhetett meg. Nagyvárosi szociográfiájában, a Budapest nagykávéházban is érvényesül gunyoros stílusa.

Önéletrajzi regénye – A tanítvány – házitanítóskodásának élményeit, magaláztatásait dolgozta fel. Budapest ostroma alatt írta emlékezetes Pincenaplóját, mely 1945-ben jelent meg. Apostag társadalmi térképét Falu című kötetében tovább bővítette. Utolsó alkotásai: önéletrajzának két kötete, A lázadó ember (1949) és A menekülő ember (1954), majd az Új vendég érkezett című színdarabja, melyet a Nemzeti Színház nagy sikerrel mutatott be.

1954. október 28-án halt meg Budapesten.

Forrás: MTI