214 éve született gróf Batthyány Lajos

214 éve, 1807. február 10-én született az első felelős magyar kormány miniszterelnöke gróf Batthyány Lajos. Az 1848-as forradalom után nevezték ki, lemondása után beállt közkatonának, a szabadságharc leverése után pedig életét adta a magyar szabadság és függetlenség ügyének.

Batthyány Lajos 1807-ben Pozsonyban, főnemesi származású családban született. Gróf Batthyány József Sándor és Skerlecz Borbála második gyermekeként látta meg a napvilágot.

A szülők házassága nem volt valami harmonikus, részben az apa szenvedélyes természete és részben az anya fényűző, pazarló életmódja miatt. Ezért közös megegyezéssel 1807-ben elváltak. Ezután Skerlecz  Borbála Bécsbe költözött két gyermekével. A már évek óta betegeskedő gróf Batthyány József 1811. április 7-én a Vas vármegyei Ikerváron kelt végrendeletében minden ősi és szerzett javait egyetlen fiára, Lajosra hagyta olyan formán, hogy a vagyont nagykorúságáig a vármegye első alispánja vagy árvaválasztmánya felügyelete alatt kezeljék.

Skerlecz Borbála azonban megszerezte a jogot, hogy a javak felett rendelkezhessen. Miután Lajos apja 1812-ben meghalt, Vas vármegye első alispánjának feladata lett volna a végrendelet végrehajtása, azonban ő megelégedett az özvegy kijelentésével, hogy egyetért a végrendelettel, és végrehajtásáról ő gondoskodik. Skerlecz Borbála a vagyon megszerzése után fényűző életet élt a birtokon.

Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, amelyet 16 éves korában, igencsak kevés képzettséggel hagyott el. A hadseregben folytatta pályáját, Olaszországban, ahol a Miklós-huszároknál csakhamar hadnaggyá lett.

Ekkor fogott komolyan a tanuláshoz, és jogi tudományokból Zágrábban vizsgát tett, majd 21 éves korában nagykorúsíttatta magát, elhagyta a katonaságot, és átvette örökségét.

Az apja által ráhagyott örökséget anyjával hosszas pereskedés útján végül 24 évesen szerezte meg, ezután hazaköltözött Vas megyébe. Innentől kezdve kezdett el foglalkozni Magyarországgal és a magyar nyelvvel.

Batthyány Lajos az ellenzékben

1830-ban jelen volt a koronázáson az országgyűlésben, ebben az évben a főrendi ház tagja lett, így mint főrendi tag vehetett részt az eseményen.

Ezután Batthyány elég hamar az ellenzék elismert vezérévé vált. 1840-ben és 1844-ben a főrendi szabadelvű ellenzéknek kitűnő tagjaként vett részt az országgyűlés munkájában.

1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé választották, és 1846-tól legfőbb célja az ellenzék egyesítése egy pártban, és a párt programjának kidolgozása lett. Ennek következtében 1847. március 15-én megalakult az Ellenzéki Párt, melynek elnökévé Batthyány Lajost választották.

Az ipar fejlesztésére létesített országos magyar iparegyesület szervezésében is aktívan részt vett, ugyanis itt került legelőször közvetlen kapcsolatba Kossuth Lajossal, aki az egyesület igazgatója volt. Kossuth Batthyánynak köszönhette 1847-ben az országgyűlési követté megválasztatását.

Ezután Batthyány Lajos a főrendi házban, Kossuth Lajos pedig az alsóházban lett az ellenzék vezére.

A Batthyány-kormány

Az 1848 március 15-i pesti forrdalom után tagja volt az országgyűlés reformköveteléseit Bécsbe vivő küldöttségnek. V. Ferdinánd király március 17-én őt bízta meg az első magyar kormány megalakításával. Az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét. Első feladataként kidolgozta, illetve kidolgoztatta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. A kormány tagjai:

• Miniszterelnök: gróf Batthyány Lajos
• Igazságügy-miniszter: Deák Ferenc
• Belügyminiszter: Szemere Bertalan
• Vallás- és közoktatási miniszter: báró Eötvös József
• A király személye körüli miniszter: herceg Esterházy Pál Antal
• Pénzügyminiszter: Kossuth Lajos
• Földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter: Klauzál Gábor
• Hadügyminiszter: Mészáros Lázár
• Közmunka- és közlekedésügyi miniszter: gróf Széchenyi István

Kormányzása alatt hozzájárult Magyarország önálló fegyveres erejének megszervezéséhez, ugyanis elérte azt, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék. Majd elkezdte megszervezni az önálló magyar honvédséget.

Politikai pályája elején inkább Széchenyi Istvánnal értett egyet, majd a Széchenyi–Kossuth közötti egyre nagyobb szakadék idején egyre inkább Kossuth Lajossal értett egyet . Többek közt az örökváltság és a közteherviselés kérdésében is Kossuth álláspontját képviselte. Bár Batthyány a Monarchia fenntartására törekedett, Bécsben egyre elégedetlenebbek voltak a politikájával.

Az országgyűlés megbízta Batthyányt és Deak Ferencet, hogy augusztus 29-én a királyhoz járuljanak azzal a kérelemmel, hogy a király állítsa le a készülő  horvát támadást. Ezek a törekvések eredménytelennek bizonyultak, hiszen a horvát csapatok szeptember 11-én betörtek Magyarországra.

Ekkor Batthyány és kormánya egy része lemondott, de többek közt a nádor felkérésére újra elvállalta régi tisztségét, azonban ezt már nem volt hajlandó elfogadni az uralkodó. Ezután még megpróbált kompromisszumra jutni a királlyal, ez azonban nem sikerült. Végül Batthyány október 2-án lemondott megbízatásáról.

Kivégzése

Lemondása után fegyvert fogott, mint közkatona, de nem sokkal később egy  csatában leesett lováról, és karját törte. Később megpróbált tárgyalni, az akkor az újabb támadó sereget vezető Windischgrätz tábornokkal, aki nem volt hajlandó őt fogadni. 1849 januárjában visszautazott Pestre, ahol elfogták és a budai laktanyába zárták.

Batthyány Lajos álláspontja az volt, hogy valamennyi cselekedete törvényes volt, és nem ismerte el a bíróság hatáskörét. Bécsben azonban már eldöntötték, hogy kivégzik, és ezzel példát statuálnak a forradalmároknak. Pere teljes mértékben koncepciós volt.

A koholt vádakat a királyi ügyész állította össze. Először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélték, majd ezt a bécsi udvar nyomására kötél általi halálra módosították, de az elítéltet az uralkodó kegyelmébe ajánlotta.

Ezt úgy játszották ki, hogy Batthyányt Pestre szállították, így a kegyelmezés joga Haynauhoz került, aki pedig jóváhagyta a halálos ítéletet. Batthyány felesége utolsó látogatásán tőrt csempészett a cellájába, amivel a nyakán csak megsebesíteni tudta magát a volt miniszterelnök. Ezért a kötél általi halált golyó általi halálra változtatták. Batthyány Lajost október 6-án végezték ki az egykori pesti Újépület udvarán.

A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett, majd a lövés eldördülése előtt azt kiáltotta: „Éljen a haza! Rajta, vadászok!”. Ugyanaznap Aradon 13 honvédtisztet végeztek ki a császáriak, az ő emlékükre minden évben az aradi vértanúk napján emlékezik az ország. Október 6-a 2001 óta nemzeti gyásznap.

Kivégzése után Batthyány Lajos holttestét titokban a ferencesek belvárosi templomába vitték, és csak 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án a Kerepesi temető mauzóleumában helyezték el.

Forrás: hirado.hu