45 éve hunyt el Mécs László
45 éve, 1978. november 9-én hunyt el Pannonhalmán Mécs László magyar költő, kanonok, lapszerkesztő.
A felvidéki Hernádszentistvánon született Martoncsik József néven 1895. január 17-én. Kassán végezte középiskola tanulmányait, verseit a Zászlónk lap kezdte közölni. 1913 és 1914 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult magyar–latin szakon. 1914-ben ment át a premontrei rendbe, két évvel később már szerzetesként tanult tovább tanárnak. 1918-ban pappá szentelték Jászóvárott. Dolgozott könyvtárosként, majd 1920-tól 1929-ig plébános volt.
Mécs László első kötete 1923-ban Ungváron jelent meg Hajnali harangszó címmel.
Ezt követte 1925-ben a Rabszolgák énekelnek, 1927-ben pedig Vigasztaló. Mindkét kötetet Berlinben publikálta.
Hamar elismert költő lett, 1929-ben Farkas Gyula írta meg az életútját.
Költészete megosztotta az irodalmi világot, a Nyugatban rendre jelentek meg róla kritikus hangvételű írások. Közben előadói körútakra járt.
1930-ban Mécs László Királyhelmecre került plébánosnak, ugyanebben az évben Kassán adják ki Az ember és árnyéka kötetét. 1931-ben Üveglegenda címmel verseskötete, Bolond Istók bábszínháza címmel pedig verses mesekötete jelent meg Budapesten. Ugyancsak a magyar fővárosban adták ki a Legyen világosság!-ot 1933-ban, egy évvel később pedig egy versválogatást. 1935-ben a Megdicsőülés, 1937-ben a Fehéren és kéken, 1938-ban pedig az Élőket nézek köteteit adták ki. Ugyanebben az évben franciául jelent meg kötete. 1939-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. A második világháború kitörése alatt is jelentek meg kötetei: 1940-ben a Forgószínpad, 1941-ben 20 év alatt írt versei, 1943-ban Anya kell! címmel válogatás. Közben ő szerkesztette a Vigília lapot.
Az Imádság a nagy Lunatikusért című Hitler-ellenes verséért pert indítottak ellene, de végül nem született ítélet az ügyben.
Franciaországban és a Benelux államokban is járt, ez alkalommal ismerkedett meg Paul Valéryvel. 1944-ben második francia nyelvű kötetének előszavában meg is említi őt.
Mécs László 1945-től Csornán és Pannonhalmán élt barátoknál és rokonoknál. Röpiraterjesztésének vádjával 1953-ban tíz év börtönre ítélték. (Valójában saját verseit ajándékozta kézirat formában.) 1956 szeptemberében 3 év után kiengedték, de lelkipásztorként csak 1957-től tudott működni. Egy évvel később az óbudai plébániatemplom prédikátora lett.
Évtizedekig nem jelent meg kötete Magyarországon.
1953-ban Buenos Airesben adtak ki egy válogatást tőle, 1968-ban Torontóban ismét válogatása jelent meg, immár két nyelven Vadócba rózsát oltok címmel. Csak 1971-ben jelent meg Budapesten válogatáskötete Aranygyapjú címmel. 1976-ban Vissza a csendbe! adott ki kötetet Clevelandben. Az Üzenet című válogatás posztumusz jelent meg Budapesten 1982-ben.
Halálának évében Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját.
November 9-én Pannonalmán érte a halál 83 éves korában.
Mécs László hagyatékát a pannonhalmi bencések gondozzák. 2011-ben Magyar Örökség díjjal tüntették ki posztumusz.
Nyitókép: OMLIT