Eredetileg az özönvízről festette volna monumentális körképét Feszty Árpád

109 éve, 1914. június 1-én hunyt el Feszty Árpád festő, a magyarok bejövetelét ábrázoló híres körkép alkotója. A korabeli sajtó így írt róla: „Feszty a körképpel konkurenciát csinált saját magának. Őt most a körkép festőjének ismerik és csak annak. Pedig mielőtt ezt a populáris képet megalkotta volna, kimagaslott festőtársai közül.”

A Komárom vármegyei Ógyallán (ma: Hurbanovo, Szlovákia) látta meg a napvilágot, ahol szüleinek vendéglőjük volt. A családot eredetileg Rehrenbecknek hívták, a Feszty név apja keresztnevének (Szilveszter) becézéséből származik.

Árpádnak tizenhárom testvére volt, de az élénk természetű, nagy képzelőerővel megáldott gyerek hamar kitűnt a többi közül kézügyességével. Tizenhat évesen megszökött a gimnáziumból, s mivel hazamenni nem mert, gyalog vágott az országnak. Kecskeméten beállt vándorszínésznek, de egy idő után ebből is elege lett, s visszaült az iskolapadba.

Tizennyolc évesen – immáron szülei beleegyezésével – Münchenbe ment képezni magát, de két év múlva visszatért Budapestre. Nemsokára Párizsba költözött, 1878-ban a nemzetközi világtárlaton nagy sikert aratott Delelő című képével.

Még ugyanebben az esztendőben Velencébe ment, ahol a lagúnákról festett kelendő képeket. Egy évvel később ógyallai műtermében festette Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, amely a szakmai körök érdeklődését is kiváltotta. Az egyre ismertebb festőnek Gyulai Pál és Ipolyi Arnold szerzett 1880-ban bécsi ösztöndíjat.

A császárvárosban festette meg Golgotacímű híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért. Művészetének láttató erejéről tanúskodnak zsánerképei is (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).

Feszty a historizáló, akadémikus festészet jellegzetes, elismert képviselője volt. Az Operaház első emeleti társalgójának (foyer) oldalfalait a hangok eredetét ábrázoló kilenc képe (kagylóbúgás, madárdal, patakcsörgedezés, nimfák tánca, a faun zenéje, viharzúgás, Szapphó zenéje, visszhang, csigakürt) díszíti.

1891-ben, párizsi útja során megnézte Jean-Baptiste-Édouard Detaille és Alphonse-Marie-Adolphe de Neuville 1883-ban készült, A francia hadsereg című monumentális körképét, és elhatározta, hogy hasonló méretekben festi meg a bibliai özönvíz történetét. (Az akkoriban nagy divatnak örvendő, igen nagy méretű festményeket rendszerint kisebb részekből, kör alakú vázon állították össze, és a közönség a kör közepén szemlélhette a műveket, amelyek teljesen valószerű hatást keltettek.)

Feszty felesége, Jókai Róza – a híres író fogadott lánya, Laborfalvi Róza vér szerinti unokája, maga is festőművész – megrettent a hír hallatán, mert tudta, milyen hatalmas összegeket emészt fel egy ilyen vállalkozás. Fesztyt végül apósa, Jókai Mór beszélte rá arra, hogy ha már nem hajlandó elállni tervétől, inkább a honfoglalást fesse meg, hiszen közeledik az ezredik évforduló.

Feszty Árpád jeles művészek, köztük Barcsay Adolf, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Spányi Béla és felesége, Jókai Róza közreműködésével 1893-ban kezdett hozzá a honfoglalás eseményeinek megfestéséhez.

A magyarok bejövetelének avató ünnepségére 1894. pünkösd vasárnapján került sor. A korabeli sajtó így írt róla: „Feszty a körképpel konkurenciát csinált saját magának. Őt most a körkép festőjének ismerik és csak annak. Pedig mielőtt ezt a populáris képet megalkotta volna, kimagaslott festőtársai közül.”

Az egész országból megindult a zarándoklat a 120 méter kerületű, 15 méter magas festmény megtekintésére, de hiába özönlöttek a belépőjegyet váltó látogatók, a számlák kifizetése után a művész még így is 10 ezer forintnyi veszteséget tudhatott a magáénak.

1899-ben családjával Firenzébe költözött, ahonnan tárcákat és novellákat küldött haza, amelyek az irodalmi elismerést is meghozták számára. A toszkán városban festette meg Krisztus siratása (1901) című triptichonját is.

1902-ben hazatért, újult erővel dolgozott, 1912-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Az egyre betegesebb Feszty ereje egyre fogyott, s 1914. június 1-jén az Adriai-tenger melletti Lovranban meghalt. Életéről Masa lánya írt monográfiát, aki szülei példáját követve szintén festőművész lett.

A hányatott sorsú körkép ma már régi fényében látható az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, utolsó – látogatási időben végzett – restaurálása a közelmúltban fejeződött be. A panorámakép népszerűsége mind a mai napig töretlen, 1995-ös átadása óta több mint négy és fél millióan keresték fel. A Feszty-körkép Alapítvány 2016-ot Feszty Árpád-emlékévvé nyilvánította a festőművész születésének 160. éve és a Feszty-körkép megfestésének 120. évfordulója alkalmából.

Forrás: mult-kor.hu