„Belőled fúvós lesz” – Interjú Pirigyi Gergellyel

Zeneiskoláinkban nincs tárogató szak. A hangszerből is mindössze öt van a megyénkben. Hogyan lesz mégis valakiből tárogatós Kárpátalján? Erről mesél Pirigyi Gergely, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol-történelem szakos hallgatója, aki már négy éve rendszeresen tárogatózik különböző rendezvényeken, megemlékezéseken, ünnepeken és összejöveteleken.

– Úgy tudom, régóta ismered a fúvós hangszereket.

– Édesapámnak volt egy harsonája. Ötéves lehettem, amikor észrevettem, hogy az asztalon van. Gyermeki kíváncsisággal megfújtam. Erre azt mondta: „Na, fiam, belőled fúvós lesz.” Beíratott a zeneiskolába. Szerette volna, ha zenélek, hiszen ő zenetanár és a Beregszászi Művészeti Iskola igazgatója volt. Másrészt fontosnak tartotta, hogy az iskola mellett legyen egy olyan elfoglaltság, melyet később talán értékelni fogok. Én pedig szívesen jártam, hiszen nagyon jó tanáraim voltak, ezenkívül versenyeken vettem részt, melyeken viszonylag jó eredményeket értem el.

– Milyen hangszeren játszottál a zeneiskolában?

– Először furulyán tanultam játszani, majd klarinét, később szaxofon szakon folytattam. A zongorát is kipróbáltam, de az nem tetszett annyira.

– Édesapád is fúvós volt?

– Igen. Inkább a rézfúvós hangszerek álltak közel hozzá: a trombita, a tenorkürt, a vadászkürt, a harsona, a tuba.

– Ő volt a tanárod?

– Turjanica Terézia tanított, de édesapám is sokat segített otthon, ha elakadtam.

– Milyen jellegű versenyeken vettél részt?

– Akkoriban a beregszászi zeneiskolában rendszeresen megszervezték a Kárpáti Régió Grand Prix-ja nevű országos versenyt. Itt háromszor nyertem díjat: első, második, illetve harmadik helyezést értem el. Ezenkívül részese voltam az Ungváron szervezett megyei versenyeknek. Nemrégiben, már nem zeneiskolásként, a Zakarpatszkij Edelweiss nevű versenyen második helyezést értem el, de itt már tárogatóval léptem fel.

– Nem sokan ismerik a tárogatót. Milyen hangszerről van szó?

– Hosszú fafúvós hangszer. Elődjének a töröksípot tekintik, melyet szintén éles, karakteres hangjáról ismerünk meg.

– Mikor vetted először kezedbe a tárogatót?

– 2013-ban, amikor főiskolás lettem. A főiskolának volt egy tárogatója. Megkérdezték, hogy lenne-e kedvem játszani rajta a rendezvényeken. Boldogan igent mondtam.

– Miért fontos a tárogató itt, Kárpátalján?

– Egyrészt történelmi jelentőséggel bír, hiszen Rákóczinak a hadai is tárogatón adták le a hadi jeleket. Vagy éppen békeidőben a katonák tárogató hangjára táncoltak, mulattak. Nemrégiben a hangszert hungarikummá nyilvánították. Ezért fontos, hogy megbecsüljük, tiszteljük. Kárpátalján nem sokan játszanak tárogatón. Összesen talán csak hárman. Többek közt Schreiner Sándor, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia együttesének a szólistája. Ő egyben a mesterem is.

– Hogyan ismerkedtetek meg Sándorral?

– A Tárogatós Világtalálkozón ismertük meg egymást. Azóta tartjuk a kapcsolatot.

– Tárogatós Világtalálkozó? Ezek szerint nemcsak a magyarok ismerik ezt a hangszert?

– Más országokban is vannak nagy tisztelői – Franciaországban, Németországban, Norvégiában, az Egyesült Államokban –, akik egyébként nagyon színvonalas előadásokat tartottak számunkra.

– Ők más nemzetiségűek, vagy külföldön élő magyarok?

– Is-is. Van, akinek a felmenői magyarok voltak, és van, aki más nemzetiségű, egyszerűen megszerette a tárogatót.

– Hogyan zajlik egy tárogatós találkozó?

– Kétféle találkozó van: az országos, amely háromnapos és a nemzetközi, amely egyhetes rendezvény. A szervezők különböző programokkal lepik meg a résztvevőket: kirándulással, tárogatókészítők előadásaival, koncertekkel. A világtalálkozón minden résztvevő hoz valamit a saját országából, és azt osztja meg a többiekkel.

– Milyen dallamokat, dalokat játszol leginkább a tárogatón?

– Rendezvénytől függ. Bethlen-napon, KurucFeszten, főiskolai tanévnyitón és hasonló ünnepeken leginkább kuruc dalokat kérnek. Vannak rendezvények, amikor szabad kezet adnak nekem. Ilyenkor természetesen hű maradok a tárogató hagyományaihoz, igyekszem megidézni azt a kort, amikor a hangszert gyakran használták.

– Eszedbe jutott-e, hogy a zenei pályát válaszd?

– Gondolkodtam a zenetanári pályán, de végül az angol-történelem szakot választottam, a zenélést pedig mellette hobbiként folytatom. Úgy gondolom, hogy bármerre visz az utam, mindig megtalálom a lehetőséget arra, hogy elővegyem a hangszert.

– Említetted, hogy kevesen tárogatóznak Kárpátalján. Vannak tanítványaid?

– Amikor befejezem a főiskolát, a hangszert tovább kell adnom egy másik diáknak, így mindenképpen szeretnék találni valakit, akinek átadhatom a tudást. Én pedig szeretnék venni saját részre egy tárogatót, hogy folytatni tudjam ezt a fajta tevékenységemet, mert hagyományát ápolni kell.

 

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.Ma