Felhangolva: Hájas Béla, az Originál együttes frontembere

Nagy megtiszteltetés számomra, ha olyan személyeket mutathatok be rovatomban, akik már több évtizednyi munkával bizonyították tehetségüket, kitartásukat, hűségüket egyrészt a zenei pályán, másrészt nemzeti identitásuk megtartásában. Hájas Béla ötven éve zenész, gitáros, az általa vezetett Originál együttes évtizedek óta jelen van a könnyűzenei életben. Nem csak Nagyszőlősön, hanem egész Kárpátalján ismertek.

– Körülbelül tizenöt éves lehettem, amikor kezembe került egy akusztikus gitár – meséli Béla, aki korábban egyáltalán nem volt kapcsolatban a zenével, nem járt zeneiskolába. – A két felső húr el volt szakadva, így a megmaradt négyet pengettem meg. Akkor annyira megfogott a hangzása, hogy az utóbbi ötven évben nem is tettem le a hangszert.

Az elszakadt húrokra végül is nem volt szüksége, mivel az együttesekben a basszusgitáros szerepét tölti be a mai napig.

Béla elmondta, hogy első elektromos gitárját , erősítőjét és hangfalait saját kezűleg készítette el. Később további darabokat gyártott, melyek egyre tökéletesebbek lettek.

Mindez úgy volt lehetséges, hogy a zene mellett Bélának egy másik szenvedélye is volt: az elektronika. Már kisgyerek kora óta szeretett forrasztani. Előfordult, hogy iskolásként egy egész éjszakát forrasztással töltött. Ezért végül hivatásaként is ezt a szakmát választotta. 1969-ben felvételizett a Nagyszőlősi Műszaki Szakközépiskolába, később a Lembergi Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. De eközben a zenét sem hagyta el, hobbiként mindig is jelen maradt: diáktársaival együtt egy zenekart alapított Antarktika Ifjúsági Esztrádegyüttes néven, ráadásul az egyik tanáruk is tagja volt a bandának. Nem csak gitáron, de más hangszereken is megtanult játszani.

– Éveken keresztül több zenekarnak voltam az alapítója – emlékszik vissza fiatalkorára. – A Jóisten szervezői tehetséggel áldott meg engem, hát éltem vele. 1980-83 között például a nagyszőlősi kultúrházban zenéltünk. Egy elég jó csapat tagja lehettem. Nagyon széles repertoárunk volt, sok ismert slágert adtunk elő. Rengeteg szép emlék fűződik hozzá. Az együttessel számos rendezvényen, lakodalomban játszottunk, rendszeresen felléptünk a munkácsi Latorcai esték nevű vetélkedőn, ahol mindig dobogós helyen végeztünk – mondja büszkén.

Utólag mégsem nevezte könnyűnek ezt az időszakot, mert elmondása szerint a szovjet érában a könnyűzenét mindenféleképpen igyekeztek visszaszorítani. Háromhavonta tartottak ellenőrzést a zenekaroknál: megvizsgálták a repertoárt, az együttes öltözetét, hajviseletét, ami nagyon sok zenésznek elvette a kedvét a szakmától.
És akkor essék szó Béla jelenlegi együtteséről, az Originálról.

– A zenekart, úgy mond, kétszer is meg kellett alapítani: első ízben 1983-ban, majd tíz év után 1993-ban kényszerszünet következett be, hiszen mindenki a megélhetésével foglalkozott, nem volt idő a hobbira. Aztán 2012-ben, amikor nyugdíjba vonultam, ismét összehoztam a bandát, és beindult a zenélés. Meg kellett keresnem a régi haverokat, régi kollégákat, ismét felcsendültek a régi dalok.

Jelenleg az együttes négy tagból áll: Hájas Béla (basszusgitár és ének), Varga István (dob és ének), Paskó Volodimir (billentyűk), Koós Károly (gitár), akinek helyére nemrégiben Csuprik István lépett, akit kárpátaljai Garry Moore-ként emlegetnek.

– Az Originállal már inkább retro zenét játszunk, mert azt szeretjük. Hatvanhét éves fejjel az ember már nem szívesen énekel modern számokat. Edda, Omega, Piramis, Bikini, LGT és Fonográf dalokat adunk elő, – ismertette a repertoárt Béla.

Az együttes tagjainak a múlt évekhez képest nincs sok fellépése, hiszen koruk miatt lakodalmakat már nem vállalnak, de mindig megtalálja őket az az esemény, ahol a zene által szívvel-lélekkel megajándékozhatják a közönséget. Felléptek például motoros találkozón, rock fesztiválon.

2019. szeptember 14-én egy nagy esemény fellépői lehettek: az Omega koncert egyik előzenekaraként léphettek fel Beregszászban, a Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozó keretében, ami hatalmas élmény volt az együttes számára.

Béla elmondása szerint a fellépések számukra sokszor fáradtságot jelentenek, ezért nagy célokat, terveket már nem szőnek. A családja is azt mondja, hogy túlhajszolja magát, hiszen a nyugdíjas kor megérdemelt pihenése helyett eléggé nagy feladatot vállalt. Egy teljesen új vállalkozásba kezdett: templomok harangjainak a villamosításával foglalkozik elég nagy sikerrel. S nagyon büszke arra, hogy ő maga találta fel ennek egy bizonyos módszerét.

S még ezen kívül mire a legbüszkébb?

– Habár én nem letten hivatásos zenész, de a lányom, Hajdú Diána elvégezte a Pécsi Zeneművészeti Főiskolát, majd a Budapesti Zeneakadémiát, ma a Magyar Állami Operaházban énekel. Fiam is elvégezte a zeneiskolát, unokám csellózik. Ezenkívül a nagyobbik unokám, aki szintén befejezte a zeneiskola gitárszakját és habár programozó diplomát szerzett, most az a vágya, hogy hangmérnök váljék belőle! Arra vagyok a legbüszkébb, hogy valami fontosat sikerült átörökíteni magamból a következő nemzedék számára.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma