Felhangolva: a Sztereo Együttes

A Nagyszőlősi járási Verbőcre nem könnyű eljutni a rossz útviszonyok miatt, mégis gyorsan feledtem bosszúságomat, mert a főúttól félreeső kis településen egy kincsre bukkantam. Egy együttes tagjaival beszélgettem, akik szívüket-lelküket beleadják abba, hogy Verbőc és környéke ne maradjon zenekar nélkül.  Héder Lajos (Laja), Bianka, a tizenhét éves lánya és Sípos Judit (Jutka) alkotják az együttest. Sajnos Jutka nem tudott részt venni az interjún, de helyette találkozhattam Beátával, Laja feleségével, aki teljes joggal mondhatja magát a zenekar tagjának, hiszen sokat segít munkájukban. Feladatukat méltóssággal és felelősséggel végzik. Ismerjék meg a Sztereo együttessel folytatott beszélgetés részleteit:

A beszélgetés elején kiderült, hogy Laja Orosziban nőtt fel. Nyolcéves korában a szülei azt szerették volna, ha a harmonikás nagybátyja nyomdokaiba lépne, így kezdte el a Beregszászi Művészeti Iskola harmonika szakát.

– Később már szerettem volna végig vinni ezt a szakot, ezért 1993-ban jelentkeztem az Ungvári Közművelődési Szakközépiskolába, – meséli az együttes vezetője, – így lettem énektanár az Oroszi Általános, később harmonikatanár a Vári Művészeti Iskolában.  Nehéz időszak volt.  Az első fizetésemet hét ledolgozott hónap után kaptam meg, de a bért kiegészítettük egy kis zöldségtermesztésből származó jövedelemmel, – emlékezett vissza.

Eltelt huszonegy  év, és azóta dolgozik tanárként. Közben pedig szerzett még két diplomát: egyet a Kijevi Nemzeti Kulturális és Művészeti Egyetem harmonika és karmester szakon, másikat a Károli Gáspár Református Egyetem magyar mint idegen nyelv szakon.  Jelenleg a Verbőci Középiskola és az Oroszi Általános Iskola ének-zene tanára. Magyart mint idegen nyelvet egyelőre nem tanít, mivel a kurzusok hétvégére esnek, amikor előre leegyeztetett zenéléseik vannak.

Fontos megemlíteni, hogy a tanítás mellett ének-zene szakkört is vezet, ahol a legmodernebb dalokból választanak a fiatalok, és azzal rendezvényeken is felléphetnek. Korábban Bianka és Jutka is lelkes tagjai voltak.

– Nem csak a szakkörön, de az iskolában is hasonló a helyzet: minden órán kötelező új dalt tanulni. Egyenként vagy párban, mindegy, – magyarázza Laja. – Néha gyakoroljuk a mikrofonba éneklést, ami nem könnyű. És ha kipróbálják, akkor talán így nem nevetik ki a rendezvényen fellépőket, ha véletlenül félrecsúszik egy hang vagy nem megfelelő az artikuláció, – meséli.

Közben sajnos sokszor tapasztalja, hogy a rajz, a torna, az énekórák az iskolában nem számítanak komoly tantárgynak. Pedig a gyermeknek ugyanúgy szüksége van az éneklésre, mint bármelyik más tanórára, hiszen énekből is le lehet doktorálni, és nem akárkinek sikerül. Ezenkívül fejleszt, kikapcsol, élvezetet nyújt. Szerinte az énekórát azért is hanyagolják, mert sok iskolában nincs énekszakos tanár. Az énekórát hol pszichológus, hol más tanár tartja meg.

Bianka a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakképzési Intézetének második éves tanulója óvoda-pedagógia szakon, de minden vágya, hogy magyartanár legyen, ezért a szakképzési intézet befejezése után folytatni szeretné majd a főiskolai tanulmányait. Korábban a zeneiskolát is befejezte harmonika szakon. Érdekli a sminkelés, sminkesként is el tudja képzelni magát a jövőben, ezért ezt a szakmát is ki szeretné tanulni.

– Mindig is közel voltam az apukámhoz: az iskolában, a zeneiskolában, ahol tanított, az együttesben, – árulja el a fiatal lány. – Mindig szem előtt voltam. De nem zavart, mert elég ragaszkodó vagyok. Énekelni sose tanultam, de első osztályos korom óta igénybe volt véve a hangom. Az utóbbi két év alatt nagyon sokat fejlődött. Sok olyan dalt bevállalok, amit korábban nem, – mondja büszkén.

Jutka már az ének-zene szakkörön kitűnt jó hangjával, ezért felkérték, hogy csatlakozzon az együtteshez. De egyébként szomszédjuk is, és már évek óta nagyon jól ismerik egymást.

Laja, folytatva bemutatkozását, elárulta, hogy korábban több éven keresztül tagja volt két zenekarnak, de mindig is nagy vágya volt egy saját együttes alapítása. Két éve valóra vált az álom:

– Egy szép napon aztán felhagytunk a zöldségtermesztéssel és minden pénzünket felszerelésre költöttük el, hogy megalakuljon az együttes, – mondja a zenész. – Nem akartam a legolcsóbbat venni, hanem inkább külföldit, jó minőségűt, hogy ne kelljen mindig lecserélni. Olyat vásároltunk, hogy a hangerőnek a negyedét sem használom, –  meséli büszkén.

2018. eleje óta számtalan meghívásnak tettek eleget. Játszottak már rendezvényeken, különböző családi ünnepeken, falunapokon, fesztiválokon, de leginkább a lakodalmakba hívják őket.

Beáta elmondta, hogy a névválasztás nem volt egyszerű. Könnyen megjegyezhető szót kerestek. A sztereo két hangot jelentés jól cseng. 

Eleinte délutántól szinte hajnalig próbáltak, hogy felzárkózzanak, mint új együttes, habár Lajának már volt sokéves tapasztalata és egy alap repertoárja. Most már kevesebbet gyakorolnak, de változatlan lelkesedéssel.

Kínálatunkban leginkább magyar dalok szerepelnek, de be tudják vállalni az orosz, ukrán, angol számokat is. Általában fiatalok hívják, ezért elsősorban az ő igényeiket veszik figyelembe. Ugyanakkor az idősebbeknek is kedveznek. Bianka inkább az angol dalokat kedveli, többek közt Ed Sheeran-t. Laja szíve a mulatós felé vonzódik. 

– Ha vendégként megyünk lagziba, akkor is nagyon szeretjük a csárdás-mixeket, letáncolunk mindenkit, – meséli Beáta. Sajnos ritkán tudunk elmenni, mert foglaltak a szombatjaink. Körülbelül egy évvel előtte tudnunk kell az időpontot, hogy még maradjon szabad szombat, – tette hozzá.

Beáta is elkíséri a csapatot a lagzikba, mivel nem olyan rég férjének volt egy balesete, melynek következtében gerincsérv alakult ki.

– Olyan mértékben előjött, hogy nem tudtam, felépülök-e egyáltalán, – részletezte Laja. Végül egy csontkovács enyhített a fájdalmamon, de nem emelhettem nehéz dolgokat. Beátára számíthattam a cipekedésben. Egyébként a feleségem szakmai téren is segít: nagyon jó hallása  van és rögtön észreveszi, ha elcsúsztunk. Sőt, előfordul, hogy éjfél után beáll énekelni, hogy a lánya pihenjen valamennyit, – meséli.

Héderék számára az együttes, a zenélés nem csak hobbi, hanem komoly munka.  Igyekeznek eleget tenni minden kérésnek, minden kívánságnak. Elmondásuk szerint soha nem viszonyulnak egy lakodalomhoz, mint egy bulizási lehetőséghez, hiszen a pároknak vannak elvárásaik: megfelelő megjelenés, bőséges és alkalomhoz illő repertoár, az alkoholfogyasztás mellőzése.

– Egyébként alkoholt semmilyen körülmények között nem fogyasztok, még itthon sem, –  tette hozzá az együttes alapítója. De emellett nem ítélem el azokat, akik fogyasztják.

A család nagyon szereti Kárpátalját, nem áll szándékukban más országban, más vidéken szerencsét próbálni. Ezért a zenélés nem csak hobbi, nem csak munka, hanem annak eszköze, feltétele, hogy itthon tudjanak maradni, mert csak egy plusz kereseti lehetőséggel tudnak itt boldogulni. Az együttes nélkül rá lennének kényszerítve a kivándorlásra.

– A zenélés mellett a vőfély szerepét is vállalom a lakodalmakon, – tudjuk meg Lajától. A legjobb, ha a kettőt együtt is tudom csinálni. Ilyenkor kedvezményt is adok a párnak. Egy lagziban, amikor a vőfély dolgozik, a zenekar pihen és fordítva. Természetesen így valamennyire fárasztóbb, de másnap kipihenem magam, – teszi hozzá.

A karantén a Sztereónak sem hozott sok jót. Visszamondták vagy elhalasztották a lagzikat, leálltak a rendezvények. Egy alkalommal azonban az együttest felkérték, hogy online köszöntsenek szülinapost egy dallal. Az előadás jól sikerült, így hát jöttek a felkérések, de nem vállaltak túl sokat, mert rengeteg előkészülettel járt ez a fajta előadás, ráadásul Bianka vizsgáira készült és magánórákra járt éppen.

A legnagyobb és legjobb visszajelzés számukra, ha egyik lagziból lesz egy másik lagzis meghívó. És eddig mindig így is volt. De nem bízzák el magukat. Látják a hibákat, tudják, min kellene javítani, de mindig igyekeznek 100%-os odaadással jelen lenni.

Lajáék a továbbiakban is egyre jobb, magasabb szintre szeretnének kerülni, mert ahogyan mondták: sosem szabad azt hinni, hogy már elég jók vagyunk, mert az ember amint abba a hibába esik, akkor már nem tud fejlődni, onnantól már csak lefelé van út. Mindig van mit tanulni, még az egyszerű embertől is.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma