Felhangolva: Interjú Punykó Zsuzsával
Punykó Zsuzsát fodrászként ismertem meg Beregszászban, mit sem sejtve arról, hogy énekel. Egyszer aztán láttam egy videót, melyben egy gyönyörű dalt adott elő, és megismerhettem csodálatos hangját. Nézve a videót az jutott eszembe, hogy ezt mindenkinek hallania kell. Nem értettem, hogy miért nem lép fel, miért nem énekel rendezvényeken, kocerteken, hiszen helyt állna nem csak kisvárosunkban, hanem akár nagyobb színpadokon is. Most végre feltehettem neki ezeket a kérdéseket, és sok mást is megtudhattunk arról az énekesnőről, akire mi beregszásziak olyan büszkék vagyunk!
— Milyen első gyermekkori emlékeid vannak az énekléssel kapcsolatban?
— Apukám nagy zenész volt. Gitározott, zongorázott. Ha unatkoztunk, akkor elővette a Chalie-kottáját, leült a zongorához és azt mondta nekem, hogy „Gyere, Mókuskám, énekelj!”.
— Zenészként dolgozott? Tehát ez volt a hivatalos munkahelye is?
Nem, foglalkozása szerint szobafestő volt, amúgy Gáton dolgozott a vasas üzletben. De mindene volt a zene. Ha ideges volt, akkor is zongorázott, ha örült, akkor is. Minden nap! Be is íratott zeneiskolába, mondta, hogy mindenképpen járnom kell. De nekem nem ment a kottaolvasás, egyszerűen összezavart. Mindig hallás után énekeltem, zongoráztam. Ezért négy év után abba is hagytam a zeneiskolát. Ladányi Kati néni tanárnő is rájött, hogy nem tudom megtanulni a kottát.
— De közben a zongorázás jól ment, ugye?
— Így van. Apukám mindig lejátszotta nekem a darabokat többször is, én pedig hallás után megtanultam azokat.
— Közönség előtt is volt alkalmad megmutatni gyerekként zenei tudásodat?
— A Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskolába jártam, már első osztálytól kezdve felléptem ünnepségeken. Énekkarral, de szólóban is énekeltem. Utaztunk is többször Magyarországra, Ungvárra különböző fellépésekre.
— Amikor láttad, érezted, hogy a zene az életed, akkor nem szerettél volna pályaválasztáskor ebbe az irányba indulni?
— Mindig volt ilyen nagy álom, hiszen Whitney Houston-on nőttem fel, de régen nem voltak olyan lehetőségek, mint ma. Nem volt Megasztár vagy X-faktor. 1996-ban részt vettem a színházban egy kárpátaljai dalversenyen, melyen különdíjas lettem.
Veresegyházára mentünk nyaralni keresztszüleimhez, ott bekapcsoltam a magnót és énekeltem a Bee Gees-t meg Celine Dion-t. Általában a rokonságnak énekeltem. Azt is szerették bennem, hogy nem féltem, nem számított, hol vagyok. Mostanában is, ha van élő zene, mindig elkérem a mikrofont és énekelek.
A 11. osztály befejezése után úgy döntöttem, hogy nem akarok Magyarországra menni tovább tanulni, mint a nővérem. Ezért gondoltam, kitanulok fodrásznak, mert az vonzott. A férjem már akkoriban udvarolt nekem, elég hamar férjhez mentem, és akkor már nem gondolkodtam más pályán, de nem is volt rá lehetőség.
— A gyerekek mellett otthon is folytattad az éneklést?
— Mindig énekeltem, zongoráztam nekik is. Apukám elhunyt, de én folytatom azt, amire ő adott példát: állandóan zenében, zene által élünk.
— Mikor döntöttél úgy, hogy a közösségi médiában is megosztod a videóidat?
— Amikor kitört a Covid, akkor vettem egy karaoke gépet és elkezdtem feltölteni az énekléseimet. Ismerőseim kérdezték, hogy miért nem teszem fel a Facebookra és akkor kezdtem el feltölteni őket.
— Leginkább milyen dalokat szeretsz énekelni?
— Mindig szerettem a nehéz dalokat. Nem számít, hogy magas hang is van benne.
— A megosztásaidnál a hozzászólásokban többen kérdezik, hogy miért nem jelentkezel valamelyik tehetségkutató műsorba.
— Gondoltam erre sokszor, de végül úgy döntöttem, hogy számomra nem fontos a tehetségkutató műsorok zsűrijének véleménye, hogy jó vagyok-e vagy rossz vagyok, és hogy mit kéne jobban csinálni, mert én úgyis csak szívből tudom elénekelni, nem pedig az elvárásoknak megfelelni. Ha valakinek tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor nem. Az éneklés nem arról szól, hogy valaki megmondja neked, hogy jó vagy-e vagy nem.
— Mostanában elvállaltál néhány fellépést …
— Egyébként bármikor bárhol szívesen énekelek, Voltunk idén is és az előző években is Balatonföldváron a kárpátaljai találkozón, ott is már nem egyszer énekeltem. Vadászbálokon, születésnapokon, esküvőn, ha van mikrofon, mindig énekelek. És valóban volt egy fellépésem az MCC szervezésében, valamint az adventi gyertyagyújtásnál Beregszász főterén.
— Mennyire alakul ki kapcsolat közötted és a közönség között, amikor fellépsz?
— Amikor elkezdek énekelni, már nem a közönségre koncentrálok. Becsukom a szemem és a zenére figyelek. De teljesen más ez, mint amikor egyedül otthon énekelsz. Például most az adventi gyertyagyújtásnál Beregszászban megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor a hidegtől elmegy a hangod. Ezt korábban nem éltem át. A hangszálam összeszűkült, nem tudtam vibrálni, játszani a hangommal. Ezt is meg kell tanulni. Utólag tudtam meg, hogy meleg mézes teát kellett volna innom egy ilyen fellépés előtt. De jó volt tapasztalatnak, tanultam és fejlődtem ezáltal.
— Szeretnél fejlődni, de van-e konkrét célod a zenéléssel kapcsolatban?
— Általában nem tervezek hosszútávra, de vannak spontán ötleteim. Például Tina Turnernek volt egy duettje és rögtön tudtam, hogy ezt a dalt el szeretném énekelni Babics Zsuzsával. Meg is csináltuk. Tehát inkább spontán ötleteim vannak, mintsem célok.
— Mit jelent számodra a zene? Miért jó ennyire?
— Sokan kérdezik, hogy tanultam-e a zenét. De mindig azt válaszolom, hogy a zene tanított engem. A zene mindig nagyon nagy erőt tud adni. Nagyon nagy hatással van a lelki állapotunkra. Ki tud zökkenteni bármilyen szomorúságból, felemel bármilyen mélységből. Azt kívánom mindenkinek, hogy hallgasson minél több zenét és énekeljen, énekelje ki magát, énekeljen ki magából mindent!
Fehér Rita