Felhangolva: Pincés Angelina & Company

Nyári esték alkalmával a beregszászi Pacsirta étteremből egészen a házunkig elhallatszott az együttes zenéje, ahol több éven át muzsikáltak. Éppen emiatt nagy élmény volt számomra az interjú. Murzsa Gézával és feleségével, Pincés Angelinával beszélgettem.

Andzsi kiskorától kezdve lelkesen énekelt, koncerteken, versenyeken vett részt. Közben elvégezte a beregszászi művészeti iskola zongora szakát, és mindenképpen a zenei pályát szerette volna választani hivatásaként. Miután a sors Budapestre sodorta, kipróbálta Dévai Nagy Kamilla zeneiskoláját, ahol nem találta meg a saját stílusát. Közben rengeteg dalversenyen vett részt, s egyre inkább a popzene irányába tartott, ezért még Budapesten megpróbált érvényesülni popszakmában. Ugyanakkor egy nagyon kemény világgal találta szembe magát. Elmondása szerint sok szélhámos emberrel találkozott, és végül feladta az álmát. A kereskedelmet választotta, s egészen addig hanyagolta a zenei pályáját, amíg nem lépett az életébe Géza.

– Négy év után rávett arra, hogy ismét kezembe vegyem a mikrofont – mondja mosolyogva az énekesnő.

Géza is járta a maga útját. Andzsitól eltérően ő nem akart mindenáron zenész lenni. A sebészet érdekelte, viszont egy olyan környezetben nőtt fel, ahol nem volt szabad nem zenélni.

– Nálunk a családban mindenki zenész volt. Anyukám zongorista, az édesapám prímás, nagyapám pedig valamikor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vizsgáztató bizottságnak volt az elnöke a zenészek közt. Ő adta meg úgymond a „zenei engedélyt”, ha valaki muzsikus szeretett volna lenni.

A szülei erőltetésének engedve a tehetséges fiatal fiú az orvosi egyetem helyett a zeneiskola hegedű szakja után az Ungvári Közművelődési Szakközépiskolában folytatta a tanulmányait. Első munkahelye a macsolai kultúrház volt. Három év után a beregszászi Fehérkő étteremben kezdett zenélni.

Majd sok egyéb próbálkozás és munkahelyváltás után a két zenész útja összefonódott. Tizenegy éve történt, amikor Andzsi és Géza úgy érezték, hogy ketten, közös erővel valami szebbet tudnak létrehozni, mint külön-külön. Miért is ne, ha tökéletesen összeillenek és kiegészítik egymást. Viszont szükségük volt még pár zenészre, hogy az együttes teljes legyen. Így kezdődött el egy újabb beregszászi együttes története Pincés Angelina & Company néven.

Elárulták, hogy a kezdet nehéz volt, mivel nem volt egyszerű megbízható társakat találni. Végül úgy döntöttek, hogy más-más rendezvényekre különböző igényekhez alkalmazkodva azt a zenészt viszik magukkal, akire éppen szükség van. Tehát jelenleg nincs állandó csapatuk, hanem az alkalom szüli az együttest.

Fő profiljuk az éttermi zenélés. A tíz év alatt alatt rengeteget fejlődtek, nagyon sokoldalúvá váltak, és ma már hatalmas repertoárral rendelkeznek. Korábban sok lakodalomban hívták őket, de az étterem mellett nem volt rá lehetőségük és idejük, hogy elvállalják.

Aztán egy szép napon beadták a derekukat.

– Elvállaltunk két lagzit, és azóta nincs időnk étteremben dolgozni. Teljesen átálltunk a lakodalmakra – mondja az énekesnő. – Más, mint az éttermi zenélés, de ugyanúgy színes és változatos, és ezt is nagyon szeretjük. Magyar, orosz, ukrán, román, angol, német, héber, spanyol és török nyelven is énekeltem már.

Lakodalmakon kívül számos más programjuk is van. Például május elsején szerenádozni járnak, születésnapi, névnapi, ünnepi rendezvényeken énekelnek. Jótékonysági rendezvényeken is szívesen vállalnak fellépést, és nagyon nagy megtiszteltetésnek tartják, ha valamilyen nemes cél eléréséhez hozzájárulhatnak.

Géza elmesélte, hogy az életben sokszor fordul elő, hogy nem talál megfelelő eszközt ahhoz, hogy segítsen az embereken, ebben az esetben zenével segít nekik lelkileg feltöltődni.

Nemrégiben a Szent Anna Karitász által szervezett jótékonysági karácsonyi ünnepségen énekelhettek.

– Az idős nénik úgy meg voltak szeppenve, mint a kisgyerekek, akik ajándékot kapnak, és nem tudják, hogy ki szabad azt bontani vagy sem – mondja meghatottan Andzsi.

Nagyon szívesen emlékeztek vissza egyik legemlékezetesebb fellépésükre: a 2018-as városnapok keretében több ezer ember előtt kellett énekelniük. Nagy volt az izgalom, mert a koncert teljesen más feladat elé állította a csapatot: a közönség nem lagziba, nem étterembe jött, hanem csak is az együttes miatt érkezett a helyszínre.

– Imádkoztam is, hogy a Jóisten adjon erőt, hogy végigcsináljuk úgy, ahogyan kell. Jól esett, hogy ott állhattam a nagy színpadon Beregszász főterén – emlékszik vissza Andzsi.

Egy másik emlékezetes fellépésük a budapesti Nemzet Színházban volt. színpadja volt. A Budapesti Honvéd Sportegyesület Birkózó Szakosztálya az árva gyerekeknek rendezett koncertet a Nemzetiben. Balogh Vilmos edző Beregszászban hallotta az együttes zenéjét, majd felkérte őket, hogy zenéljenek a fent említett rendezvényen. Andzsiék az Európa ránk vár című saját szerzeményt adták elő.

Az együttes munkája mellett Andzsi nemrégiben egy saját projektbe kezdett.

– Egy napon az jutott eszembe, hogy köszöntőműsort készítek, hogy az embereknek lehetősége legyen szeretteik felköszöntésére egy általam elénekelt dallal. Ez különösen azok számára jön jól, akik távol vannak egymástól, és emiatt nincs lehetőségük a személyes köszöntésre. Megírják nekem, hogy milyen dalt szeretnének és kinek küldik. Gondoltam, hátha valakinek jól jön, de aztán annyian jelentkeztek, hogy szó szerint nem győzöm. Két és fél hónap alatt legalább 400 videós dalt töltöttem fel – meséli lelkesen Andzsi.

Andzsi számára a legnagyobb motiváció munkája során maga a zene szeretete. Véleménye szerint akinek van zenei tehetsége, az nem rejtheti véka alá, sőt bűnnek nevezi, ha valaki nem kamatoztatja a talentumát.

És lehet-e Kárpátalján kamatoztatni ezt a tehetséget?

Géza határozottan vallja, hogy zene szempontjából Kárpátalja az egyik leggazdagabb régió, hiszen több nemzetiség kultúrájának találkozópontja, ahol igen sokszínű zenei élet van jelen. Szerinte vidékünkön meg van a lehetőség a fejlődésre, tapasztalatszerzésre, és arra, hogy az embereknek örömet szerezzen a tevékenységükkel.

Közben Andzsi hozzáteszi, hogy egy zenésznek nagy kitartásra is szüksége van, mert nem könnyű fennmaradni.

– Az is gond, hogy az embereket sokszor nem feltétlenül érdekli a minőség, legtöbbször csak a kedvezőbb árakat veszik figyelembe, így nem biztos, hogy a jobbak érvényesülnek, sőt háttérbe szorulnak – panaszolja az énekesnő.
Beszélgetésünk során a két zenész bevallotta, hogy folyamatosan hívják őket Magyarországra állandó munkára. Hogy mi az, ami visszatartja őket?

– Mert én itt születtem, ez a hazám. Ragaszkodom hozzá. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy itt születtem, és köszönöm nekik támogatásukat, melyre mindig számíthattam – mondta el Géza.

– Itt élnek a szüleim, nincs az a pénz, amiért itt hagynám őket – folytatja Andzsi. – Nem akarok elmenni. Ha mindenki elmegy, ki marad itt? Kárpátalja egy jó hely, szeretik és támogatják egymást az emberek. Csodaszép városunk van. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ide születtem, mert Kárpátalja a világ egyik legvédettebb részecskéje, mintha a Jóisten tenyerén hordozna bennünket. Ez egy szent hely…

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma