Felhangolva: riport az FGH együttes képviselőjével, Halász Lászlóval

Közel három éve keresek fel kárpátaljai magyar zenészeket, hogy bemutassam tevékenységüket, életüket, meséljek sikereikről, terveikről. Ez alkalommal olyan személlyel találkoztam, aki munkájából kifolyólag átlátja a muzsikusok helyzetét, minden erejével azon dolgozik, hogy legyen lehetőségük a fejlődésre, biztatja őket, figyelemmel kíséri törekvéseiket, újabb tehetségeknek ad teret. Idén kapta meg Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója címet, továbbá a Megyei Közigazgatási Hivatal A régió felvirágoztatásáért érdemrendjét.
Emellett az FGH együttes, valamint a Mezővári Művészeti Iskola esztrádzenekarának alapító és fáradhatatlan tagja. A Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal Művelődés és Turisztikai Osztályának vezetőjével, Halász Lászlóval beszélgettem.

– Magyar zenész ember vagyok és a zene mindig is teret kapott az életemben – kezdte bemutatkozását László. – Tinédzser korom óta együtteseket alapítottam, amelyek elég sok ideig működtek – meséli lelkesen.

Az iskola és zeneiskola befejezése után a Huszti Közművelődési Szakközépiskolában tanult. Később elvégezte a Rovnói Főiskola zenei szakát. Azóta, több mint negyvenkét éve, dolgozik a kulturális szférában.

– A szakmának minden csínyját-bínyját megismertem. Klubvezetőként kezdtem Borzsován. Azután bevonultam a szovjet hadseregbe, ahol szintén együttest alapítottam. Sétahajón, a Dnyeperen és egyetemi klubokban szórakoztattuk a nagyérdeműt. Magyarul és angolul is énekeltünk, habár csak én voltam magyar nemzetiségű – mondja büszkén.

A 70-es években Rétfalvi István vezetésével alakították az első zenekart Erős Hatos (Fortissimo Sextett Band) néven. Néhány éve elhatározták Rétfalvi István fiával, Zsoltival, hogy újjászervezik a zenekart az elhunyt tanár és édesapa emléke előtt tisztelegve. Ismét elővették a szaxofont, trombitát és felidézik az elmúlt szép időket. A lakodalmas műfaj mellett olykor megpihen az esztrádzenét játszó formációnál, amellyel nagysikerű slágereket muzsikálva, nagyobb összhangzással tudnak élményt nyújtani a közönségnek.

Többnyire mégis a lakodalmas zene kerül előtérbe, hiszen erre van felkérés. Így alakult 14 éve az FGH együttes, amely elsősorban lagzikban zenél, de más eseményeken is szívesen vállal fellépést. Amint Halász László elmondta, felállásuk eléggé rugalmas: előfordul, hogy csak ketten vannak a színpadon, van, hogy hárman, négyen, öten… Ez úgy valósulhat meg, hogy a csapatnak egyszerre több frontembere is van, többen énekelnek és játszanak hangszereken.

Ami az érdekes elnevezésüket illeti, az F-moll, G-moll, H-moll hangokból ered. De közben neveik kezdőbetűje is: Fodor Beáta, Fuscsics Tánya, Gróf Gyula (a technikus), és Halász László. Időnként Halász Dóra, a lánya is csatlakozik a csapathoz. Édesapja büszkén mesélte, hogy éppen népi ének szakon tanul Budapesten, és egyre ügyesebb.

– Időközben volt személycsere az együttesben. A billentyűs egy másik zenekarhoz csatlakozott. Ha valaki kiválik a csapatból, én mindig azt mondom, hogy semmi baj, ennek így kell lennie, mivel ezáltal még több lehetőséghez szeretne jutni, más stílusban is szeretne fejlődni, ami nagyon jó dolog. A mulatós, lakodalmas műfaj pedig azért is jó, mert van lehetőségük pénzt szerezni – mondja nevetve.

Azóta egy másik billentyűssel dolgoznak együtt, Papp Józseffel, aki 16 éves unokájával érkezett a zenekarhoz. Az „utánpótlás” ügyesen játszik szaxofonon és billentyűn is, emellett pedig jól énekel.

László maga is billentyűn és emellett szaxofonon játszik. Közelebb áll hozzá a fúvós hangszer, de akkor nem tudja az énekes szerepét is betölteni egyben.
Számtalan lagzit végigmuzsikálva látják, hogy az ünnepeken nem csak egy korosztály van jelen. Így hát igyekeznek mindenkinek megfelelni. Ezért gyűjtöttek össze két-háromszáz különböző dalt. Így reggelig tudják szórakoztatni a közönséget. László szerint a jó lakodalomhoz ezen kívül hozzájárul az is, hogy minél több énekhang jelenjen meg, legyen jó a felszerelésük, valamint adni kell a megjelenésre.

Lagzikon kívül falunapokon, különböző rendezvényeken lépnek fel: járási tanács napja, vagy közigazgatási hivatal napja, születésnap stb. Idén több falunapot játszottak végig.

– Kicsit fárasztó a túlzsúfolt program, mert én már benne vagyok a korban, de azért nagyon szeretem a szakmám. A munkám mellett ez ad lehetőséget egy kis kikapcsolódásra, és annak szentelhetem ezt az időt, amit a legjobban szeretek. – vallja őszintén László.

Halász úr fontos feladatának nevezi a zenészek új nemzedékének felnevelését. Elmondta, hogy volt olyan időszak, amikor azt hitték: feledésbe merül az élő zene, és nem lesz utánpótlás, de az utóbbi időben ez a jelenség megváltozni látszik. Az FGH együttes a zenésztalálkozókra is fiatal tehetségeket visz magával, hogy megmutathassák, mit tudnak és kedvet kapjanak a zenészi élethez.
Az FGH-t Kárpátalja szerte mindenhol szeretik, de eljutottak már más járásokba és az anyaországba is. László egy esztergomi fellépésüket elevenítette fel:

– Turizmussal is foglalkozom. Vendégcsoportjainknak búcsúest alkalmából egy kis koncertet és táncmulatságot is szervezünk. Egyszer egy jogászokból álló csapat járt nálunk. Megtetszett nekik, ahogy játszottunk és felkértek, hogy Esztergomban a jogászbálon mi legyünk a zenekar.

Mint a járási művelődési osztály vezetője figyelemmel kíséri a művelődési házakat, ahol szintén egyik legnagyobb feladatának érzi a tehetségek kiszűrését, taníttatásuk biztosítását.
Elmondta, hogy a járásban most számos, sokat ígérő fiatal énekes van. Tervben van egy tehetségkutató verseny megszervezése is, ami még inkább fellendítené a járás zenei életét.

– A kultúra egy nagy dolog, ha az ember szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Tizennégy évesen kezdtem zenélni, és most leszek hatvan. Ha az ember ilyen korban is el tudja magát fogadtatni, akkor volt értelme az életének. Hajrá zenészek, hajrá fiatalok! Ne féljetek zenészekké válni! Az együttzenélés jó!!! – fejezte be biztatóan a riportot Halász László.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma